Retúr a Neander-völgybe

Létrehozva: 2008. április 15., 09:12	nyomtat	küld

John Holmes egy Dubajban tartott konferencián elmondta, hogy a drágulás folytatódik, miután 2007 közepe óta átlagosan már negyven százalékkal emelkedtek az élelmiszerárak világszerte. Holmes szerint a legnagyobb baj az, hogy a klímaváltozás miatt szélsőséges időjárási jelenségek alakulnak ki, számuk évi átlagban négyszázra növekedett a húsz évvel ezelőtti kétszázról. A problémákat szaporítja, hogy emelkedik az üzemanyagok ára, megdrágítva a szállítást, a mezőgazdasági termelést. Eközben a világon az élelmiszer-tartalékok történelmi minimumra süllyedtek. Ennek egyik oka a szélsőséges időjárás mellett a nagy országok, közöttük India és Kína megnövekedett szükséglete. Az élelmezési gondok miatt már zavargások, lázadások törtek ki több országban Nyugat-Afrikától Dél-Ázsiáig."

Ennyi a hír. Talán fel sem tűnik, talán észre sem vesszük, semmi botrány, semmi vér, semmi szex, semmi kétfejű gyerek, és még Győzike sincsen benne ebben a hírben.

Negyvenszázalékos élelmiszerár-drágulás, és holmi éhséglázadások, valahol messze a világban, ami ugyan ma már csak egy falu, de azért elég nagy falu. Ameddig nem a szomszéd éhséglázad, nincsen nagyobb baj. Pedig érdemes lenne odafigyelni erre a hírre. És éppen nekünk. Ugyanis nekünk mondogatták az elmúlt tizennyolc esztendőben, hogy a mezőgazdaság mint olyan idejétmúlt. Idejétmúlt foglalatosság. Elmondták, hogy, hál' istennek, mi már nem vagyunk agrárország. S hogy nincsen jövőjük a kis- és közepes gazdaságoknak. Csak a nagyüzemnek. Azt is mondták, hogy a modern világban a falu mint "élettér" (jaj, mit mondtam már megint!) szintúgy idejétmúlt, falvakra nincs szükség. Jönnek a városok, a modernség, a betondzsungel, sok ember egy helyre koncentrálva, mert így gazdaságos, így ésszerű. S bele is vágtak az átalakításba.

Mindjárt az elején eladták és tönkretették a magyar élelmiszeripart. Előbb a konzerv- és cukorgyárainkat, a növényolajiparunkat, mindent. Jöttek a multik, és "befektettek". Fillérekért megvették a gyárakat, azután a döntő többségét bezárták. És hozták otthonról az árut. Így egyszerre szüntették meg az élelmiszeriparban dolgozók munkahelyét és a beszállítók megélhetési lehetőségét. (Kérdezzétek meg odalent az Ormánságban, mit tett az ottani szarvasmarha-tenyésztőkkel a MiZo... Érdeklődjetek a libásoknál, és látogassatok ki a temetőkbe, ahol az öngyilkosaik nyugosznak. Váltsatok erről szót Bajnai Gordonnal, ő már csak tudja... És ő ígéri megint a megváltást, amely megint Nyugatról jön, persze.)

Nézzetek szét a multinacionális élelmiszerdiszkontok polcain, és keressetek magyar árut! Kérdezzétek meg, a németek és a franciák miért íratnak alá olyan szerződéseket a multikkal, hogy ötven (50!) százalékban hazai árut kötelesek kitenni a polcaikra, és próbáljátok megtudni, vajon mi miért nem íratunk alá ilyen szerződéseket. S gondoljátok végig, mi lenne, lehetne itt, ebben a Kárpát-medencében, ha néhány neoliberális vátesz nem találja ki, hogy az agrárium idejétmúlt. Mi lehetne itt most, negyvenszázalékos élelmiszerár-növekedés, kiürülő raktárak és várható éhséglázadások idején!

Szinte félve idézem most ide Németh Lászlót, aki 1934-ben így írt a Tanúban: "Az ember: természet. A társadalmi rend elszabadítja ezt a természetet: így keletkezett a liberalizmus bozótja; mértani formákra nyirbálhatja; így nyírja fáit kockára a huszadik századi etatizmus; (...) A mai államrend és a mai műveltség óvszert dug a vőlegény zsebébe, s megtanítja úgy érintkezni, hogy szerelmükre hasonlító magzat ne szülessék. (...) A nemzet melegedőtüzeit a tájházak közepén kell kigyújtani - a kis egység, melyet még ismerünk s melyben minket is ismernek, több embert enged be a nemzeti életbe, s a milliókhoz közelebb fekvő kultúrköröket teremt. A görög polisz közösségteremtő piacaira van szükség. A belső közösségek súrlódásai nem szakítják szét a mai államot, a csoportok kulturális és közgazdasági önkormányzata legföllebb túlsúlyát mérsékli, míg hadsereg, gazdasági terv, hitel az ő kezében van."

Már látom is a gúnyos vigyorokat. S hogy a "kert-Magyarország" víziója ostobaság volt. Nem tudhatjuk. Mert nem volt próbája. Ám a mindenható piacnak igen, és az a liberalizmussal együtt elbukott a vizsgán. Az egész világon. Amit sikerült hátrahagynia: kiürülő élelmiszer-raktárak, emelkedő árak és várható éhséglázadások.

Sebaj! Majd megesszük a nagy hozzáadott értéket, az innovációs képességet, a piacképességet és a versenyt. S ha éhesek maradunk, hát egymást. Ekkora nagy utat tettünk meg a Neander-völgytől a Neander-völgyig.