Nyolc boldogtalanság

Boldogtalan nép a magyar, a tudományosan megvizsgált 19 európai nép között a tizenhetedik helyen áll boldogságérzet dolgában, csak az oroszok és a bolgárok boldogtalanabbak, amely tény újabb elkeseredésre adhat okot. Egy náció boldogságát a kutatók szerint alapvetően hat tényező befolyásolja, úgymint a válások aránya, a munkanélküliség, a bizalmatlanság, a civil szervezetekben való részvétel, a kormány munkájának megítélése és a vallásos emberek aránya.

Létrehozva: 2008. április 21., 01:17	nyomtat	küld

A tudósok szerint a magyarok boldogtalanságát nagyban elősegítette a kormány utóbbi években mutatott teljesítménye. Lehet, az ellenzéki propaganda hatására sokan alakítottak ki negatív véleményt a kormányról és annak tevékenységéről, holott a Medgyessy, majd a Gyurcsány vezette felelős kabinetet bűnbaknak beállítani demagóg, elfogult, rosszindulatú eljárás. Próbáljunk megszabadulni előítéleteinktől, figyelmen kívül hagyni a kormányra rakódott rágalomhalmazt, és nyitott lélekkel véleményt formálni a derék testületről. Először határozzuk meg, mit tekintünk boldogságnak, és annak fényében ítéljük meg a kormány működését.

A boldogság mibenlétének egyik legrészletesebb és legismertebb kifejtése Jézusnak köszönhető, aki a hegyi beszédben nyolc pontba szedte, hogy kik a boldogok. (Már Jézus is szerette pontokba szedni a programját, de a száz- meg a negyvennyolc lépéses túráztatásért ne őt hibáztassuk!) A nyolc boldogság a Máté-evangélium feljegyzése szerint a következő:
1. Boldogok a lelki szegények: mert övék a mennyek országa.
2. Boldogok, akik sírnak: mert ők megvigasztaltatnak.
3. Boldogok a szelídek: mert ők örökségül bírják a földet.
4. Boldogok, akik éhezik és szomjúhozzák az igazságot: mert ők megelégíttetnek.
5. Boldogok az irgalmasok: mert ők irgalmasságot nyernek.
6. Boldogok, akiknek a szívük tiszta: mert ők az Istent meglátják.
7. Boldogok a békességre igyekvők: mert ők az Isten fiainak mondatnak.
8. Boldogok, akik háborúságot szenvednek az igazságért: mert övék a mennyeknek országa.

Első olvasatra is világos és egyértelmű, hogy a gyermekkorában rendszeresen bérmálkozó Gyurcsány kifejezetten a boldogságmondások alapján alakította ki a maga programját. Persze a boldogságok között is vannak prioritások. Így az első pont, amely a sokszor félreértett lelki szegényeket említi. A lelki szegénységet sokan valamiféle butaságnak, együgyűségnek gondolják, de inkább a gyermeki tisztaságról, nyitottságról, a rácsodálkozás képességéről lehet szó. Lukács evangéliuma viszont úgy írja, hogy boldogok a szegények, ha a cizellált lelkű önsorsrontók bonyolítani akarják az ügyet, hát tegyék. Mindenesetre a Gyurcsány-kormány igazán sokat tett azért, hogy minél többen elszegényedjenek, s ezáltal boldogabbak legyenek. Hasonlóképpen nagy gondot fordított a tömegek alkalmi megríkatására, illetve folyamatos zokogtatására, nem feledkezve meg az ígéretről sem, miszerint mindenki meg lesz vigasztalva. Majd egyszer, valamikor. A boldogságra vágyó emberek olyannyira éhezik és szomjúhozzák az igazságot, hogy képesek kormánypárti újságokat olvasni, tévéhíradókat nézni, sőt egyesek még a kormányszóvivőket is meghallgatják. Éhüket és szomjukat a kormány egyáltalán nem csillapítja, így boldogságuk zavartalan. Különösen boldogok lehetnek a szelídek és a békességre igyekvők, meg még mások is, akik 2006. október 23-án ártatlanul véres háborúságot szenvedtek az igazságért. A kormány nem tagadja, hogy bármikor kész hasonló boldogságban részesíteni a lakosságot.

Ezek után nyilvánvaló, hogy a magyarok boldogtalanságának oka a civil szervezetek működésében, de még inkább a vallásos emberek arányában keresendő.

(Ugró Miklós, Magyar Nemzet)