Egy ország, ami nincs

Adott egy párt, amely nem átallja Szabad Demokraták Szövetségének nevezni magát. Egy párt, amely nélkül, ahogyan Kuncze Gábor mondta tavalyi hattyúdalában, Magyarország nem lenne az, ami. Nincs sok mondata Kunczénak, amelyet magam is szóról szóra ugyanígy fogalmaztam volna meg. Az, hogy az SZDSZ-nek mennyire fontos Magyarország, világos. Legutóbb Horn Gábor szólta el magát a Nap-keltében, mondván, neki fontosabb, mi történik az SZDSZ-szel, mint hogy mi történik az országgal. (A Horn-féle igazság kedvéért jegyezzük meg, hogy a politikus később korrigálta mondatát, de a gyakorlat ez.)

Létrehozva: 2008. április 26., 08:17 \| Utoljára frissítve: 2008. április 26., 16:31	nyomtat	küld

Hogy valójában mi a fontos az SZDSZ-nek, az már 1994-ben világossá vált. A harcos antikommunista máz alól kivillant a remegve-lihegve vágyott kormányhatalom iránti, mindent felülíró vágy. Beszédes az ős SZDSZ-es Kőszeg Ferenc minapi lapinterjúja is, amelyben azt mondta: ő tizennégy éve személy szerint ellenezte az MSZP-vel kötendő koalíciót, de végül mégis megszavazta. Hogy értsük: ha valakinek voltak is bármilyen elvei abban a pártban (és nem lépett le kifordult gyomorral még időben), sutba dobta azokat a politikai, gazdasági és médiabefolyásért. Így lett az SZDSZ az, ami lett: a gátlástalan haszonszerzés szinonimája.

Most meg itt van ez a dróton rángatott, szánalmas bohóc, egyetlen önálló gondolat nélküli, a "liberalizmust" egy éven át Csepeli György magánóráin "elsajátító" Kóka János. A nyilvánosság előtt az új SZDSZ-es prototípusának szánták, történt is annyi csalás tavaly tavasszal, hogy pártelnököt lehetett fabrikálni belőle. Hitelességet meg sikerességet ígért, közben Horn Gábor ott suttogott a fülébe, hogy "ez az, Jani, jó, most kicsit lassabban mondd, most emeld fel a mutatóujjad, ügyes, ügyes!" A felmérések szerint ő a leghiteltelenebb politikus, vezetésével pedig az SZDSZ a legsikertelenebb párt. Itt tartunk, tartanak most.

A népszavazás lesújtó eredményét nehéz lett volna az SZDSZ-nek elhárítania magától, a fejekben a tandíj, a vizitdíj és a kórházi napidíj egyet jelent a - ma még - koalíciós párt által kitalált agyrémmel. Nehéz ez elől kitérni, meg nehéz volt feldolgozni azt is, hogy az ellenzék minden korábbinál jobban megerősödött. Nosza, be kell állni ellenzékinek. Ha a kormány kritizálása ma a társadalom széles rétegeiben megértő fülekre talál, akkor kritizálni kell a kormányt. Ez az igazi populizmus, amit annyiszor kritizáltak. Ha Gyurcsánnyal szemben taktikus dolog az ellenfél szerepében feltűnni, akkor ezt kell tenni. Persze, szép csendben el kell fogadni a Szilvásy-féle lehallgatási tervet, meg majd még számtalan kormányintézkedést is, nehogy a haverok kiessenek a zsíros állásokból. Azt viszont el kell feledtetni, hogy mégis ki zsarolta éveken keresztül az MSZP-t (persze őket sem kell sajnálni), ki zúdította ránk a mindenhol megbukni látszó, társadalmi-gazdasági katasztrófákhoz vezető neoliberalizmust, melyik párt adta a neoliberális gazdasági és egészségügyi minisztert. Akiket a nép március 9-én bizony ugyanúgy elküldött, mint Horn Gábor szerint Gyurcsányt. Valljuk be. De hétfőtől, mondta Kóka, "minden felelősség az MSZP-é". Ó, hogyne. Bár okosabb, ha ebbe nem élik bele magukat olyan nagyon. Vajon az igazgatósági és felügyelőbizottsági tagságokkal mi lesz?

Holnap a koalíciós szakításról azok fognak szavazni az SZDSZ küldöttgyűlésén, akik a pártelnökválasztást is elcsalták; meg akik lassan húsz éve nap mint nap tönkreteszik az országot. Ami nélkülük valóban nem lenne az, ami. Mi tagadás, sokan nagyon kipróbálnák már, milyen lehet egy SZDSZ nélküli Magyarországon élni.

(Bodacz Balázs, Magyar Nemzet)