Segélypolitika-csapda

Létrehozva: 2008. április 26., 08:29	nyomtat	küld

Igen sötét képet fest hazánk állapotáról az OECD jelentése. Bemutatja a gazdaság állapotát, a magas adóterheket, a munkavállalást gátló kormányzati intézkedéseket, az egyeztetés hiányát, és szól az egészségbiztosítás piacosításának veszélyeiről is. Leghangsúlyosabb mondanivalója, hogy a költségvetési hiányt mérsékelni kell. Konkrét javaslatot is tesz, említi a nyugdíjakat, a családtámogatást, általában a szociális juttatásokat. A megállapítás és a javaslat azonban implicite rejt egy másik következtetést is. Ha nő a gazdaság teljesítménye, a munkahelyek száma és ezzel a költségvetés bevétele, akkor nem kell újból húzni a nadrágszíjon. A felelős magyar politika csak az utóbbi úton járhat, hisz nekünk fontos az is - például a demográfiai helyzet -, amire az OECD jelentés nem tér ki. Márpedig a családtámogatás csökkentése elbizonytalanodást okozna, tovább gyengítené a gyermekvállalási kedvet. A költségvetési bevétel növelésének kulcsszava tehát a munkahelyteremtés.

A másik megnyilatkozás, amivel a napokban találkozhattunk az "Út a munkához" kormányzati szlogen, amit koncepciónak, sőt programnak neveznek. Szinte biztos, hogy a gyurcsányi ötletroham többi termékéhez hasonló sorsra jut, elhal a megvalósulás kezdetén, hogy helyet adjon egy újabb ötletnek. A roham kiváltója az MSZP-s polgármesterek fellépése volt, akik megunták a "nagylelkű" segélyezést.

Igaz, hogy Magyarország a többi közép-európai országhoz képest sokat költ szociális támogatásra, viszont az is igaz, hogy ennek a támogatásnak rossz a "célzottsága". Miközben milliók élnek szegénységben, nagyok a jövedelmi különbségek és magas a feketegazdaságban dolgozók, a kiszolgáltatott helyzetben lévők száma, sőt a megszorító intézkedések terhét is a kisember viseli, egy széles réteg munka helyett segélyre rendezi be az életét. Ennek lehetőségét a Gyurcsány-kormány jelentősen növelte azzal, hogy megváltoztatta a polgári kormány családtámogatási és szociálpolitikai gyakorlatát. A munkajövedelemhez kötött támogatást, a gyermekek utáni adókedvezményt valójában eltörölte, és a mindenkinek fizetendő családi pótlékba olvasztotta. Ezzel megszüntette annak munkára ösztönző hatását. Eltörölte az iskoláztatási támogatást, most annak is jár a juttatás, aki elemi szülői kötelezettségét, az iskoláztatást sem teljesíti. Nem gondoskodott a rendszeres szociális segély kifizetésekor a hozzá kötött minimális munkavégzési kötelezettség teljesítéséről.

A polgári kormány intézkedései lépések voltak egy igazságos, mindenkinek esélyt nyújtó társadalmi rend megteremtése felé, amelyben meghatározó elv a szolidaritás. Az viszont megengedhetetlen, hogy széles rétegek a munkát kerülve kihasználják a segítőkészséget. Nincs egészséges személyiség és egészséges társadalom munka nélkül. Ezért újból ki kell mondanunk, hogy nemcsak gazdasági, de társadalmi gondjaink megoldásának is eszköze a munkahelyteremtés és a munkára késztetés. Mivel az évtizedes munkanélküliség elszenvedői normál munkahely betöltésére alig alkalmasak, nem mondhatunk le a közmunkaprogramok kiterjesztéséről. Ez az esetek többségében ki tudja váltani a rendszeres szociális segélyt, kiegészítve a veszélyeztetett gyermekek természetbeni támogatásával. Így a segély valóban a krízishelyzetek kezelésének eszköze marad.

Csak átfogó társadalompolitikai koncepcióval rendelkező erő tudja ezt a problémát kezelni. Látszattevékenységet folytató kormány erre alkalmatlan. Már csak azért is, mert a munkára késztetés intézkedései kedvét, sőt szavazókedvét szegik a baloldal hagyományos szavazóbázisának.

Harrach Péter, kereszténydemokrata politikus, az Országgyűlés alelnöke