A leválthatatlan kormány

Létrehozva: 2008. április 29., 07:29 | Utoljára frissítve: 2008. április 29., 07:30	nyomtat	küld

Felhatalmazás nélkül alakította meg de facto harmadik kormányát Gyurcsány Ferenc; a társadalomkutató megállapítása azt jelzi, hogy ennek a kabinetnek nincs politikai megerősítése, már ha ezen a választók által való legitimációt értjük. Mert egyébként a kormányfő holtbiztosan megszerezte nem a társadalom, de valamely parlamenti erő támogatását. Hogy is merne szinte új kabinetet hirdetni anélkül, hogy ne lenne biztos a parlamenti többségben - amivel most papíron nem rendelkezik. Itt van tehát mindjárt a kisebbségi kormányzás legnagyobb lehetetlensége: még a saját kormányát sem nevezheti meg addig, amíg valakivel - például az SZDSZ-szel - le nem mutyizza. Mutyizásban pedig egyformán jók.

A szabad demokraták a kormánykoalícióból való kiválással zsarolási potenciáljukat az egekbe emelték. Szinte biztosra vehető tehát, hogy a különféle gazdasági pozíciókban, igazgatóságokban és felügyelőbizottságokban lévő embereik a helyükön maradnak. Országom javait a támogatásért - így alakul át a shakespeare-i mondat; már ebből is látható, hogy Gyurcsány Ferenc nem egy kisstílű III. Richárd, aki egy árva lóért kótyavetyélné el országát. A magyar miniszterelnök még ennél is meggyőzőbb nagyvonalúságot mutat, még egy miniszterséget is ad egy értékes szavazatért. A nagyon független Gyenesei képviselő ennyit ér. Neki. Aztán előhúzza a varázskalapból Szűcs Erikát - van, ki e nevet nem ismeri? -, és megajándékozza a bársonyszékkel a kétszeresen is megbízható hölgyet: miskolci pártkáder, ráadásul az akkor még miniszterelnöki érdekeltségbe tartozó részvénytársaság hajdani területi igazgatója volt. Már meg sem lepődünk, hogy ugyancsak megbízható káder, egy másik Gyurcsány-érdekeltség egykori embere kerül a fontos közlekedési (etc.) tárca élére. Végül is napnál világosabb, hogy a mostani kormányátalakítás nem más, mint pozícióosztás. A párton belüli támogatás elnyeréséért való áldozat. De az igazi áldozatot nem ők hozzák meg.

A miniszterelnök leválthatatlan, a kormány - ha annak feje jól üzletel a közhivatalokkal, milliós fizetésekkel, százmilliós támogatásokkal és sokmilliárdos állami megbízatásokkal - megbuktathatatlan. Ennek tükrében minden eddigi látványos koalíciós ütközés és szakítás - közönséges színjáték csupán. Igaza lesz a borúlátóknak: a kisebbségi kormányzás jóval többe fog nekünk kerülni, mint a koalíció. Visszájára fordult a rendszerváltás alkotmányos berendezkedése. Nyolcmillió választópolgár helyett ma egy tucatnyi ember, rajnyi szabad demokrata eldöntheti, ki legyen a miniszterelnök.

Az alkotmány szelleme elveszett.