Hétköznapi rasszizmus

Létrehozva: 2008. május 20., 07:05	nyomtat	küld

Hogy aztán annak mi a valós mögöttese, hogy tényleges veszélyt hordoz-e, az mintha másodlagos lenne. Úgy tűnik, sokak számára ez nem több hivatkozási alapnál: önigazolás-kényszer, prekoncepciókhoz való visszacsatolás, demonstratív és spekulatív stratégiai eszköz. És ha így folytatódik, egy idő után valóban lényegtelen lesz, hogy az emberek szignifikáns többségének gondolkodásában jelen van-e a rasszizmus, vagy sem, hogy a nemzettudatban meggyökerezett, vagy csak marginális jelenség; akik szítják, azoknak az a lényeg, hogy legyen mire mutogatni mint minden bajok okozójára.

Ép elmével aligha állítható, hogy a magyar társadalom legfőbb gondja 2008-ban éppen ez. Mindamellett kétségkívül orvosolandó probléma - annak ellenére, hogy a többség nem látja aggasztónak, végzetesen eluralkodónak. Csakhogy a felszín kaparászásánál célravezetőbb a kiváltó okok feltárása, majd - roppant nagy és időigényes munkával - a megszüntetésük. Nem gondoljuk, hogy e tekintetben a kisebbségi biztos a legelfogulatlanabb ítész. De az ő feladata nem is az ítélkezés. Természetes, hogy azt szeretné: a szándékosan gyűlöletkeltő "tartalmak" médiumokban való közlésének legyenek következményei. De mi a szándékosság mérőműszere?

Az etnikai biztos szerint a romló gazdasági helyzet miatt sokan a kisebbségeken verik el a port, például a "cigánybűnözés" fogalmának használatával, az előítéletek erősítésével. Csakhogy el ne feledjük: az előítéletes gondolkodást nem elsősorban a szóhasználat, sokkal inkább a hétköznapi tapasztalat alakítja ki. És, mint ahogy az országos médiahatóság vezetője rámutat, a legfőbb baj nem az, ha az előítéletek megjelennek a médiában, hanem ha válasz nélkül maradnak. Vagyis - az elfojtás semmire sem megoldás.

A média kommercializálódása magával hozta az értékromlást. Azok a műsorok, amelyek az alpáriságot emelik a minta rangjára, provokációt képviselnek a többséggel szemben, és kihatnak a kisebbségekhez való viszonyulásra is. Az alapokhoz kellene tehát visszatérni. A modern nemzet nyelvi-kulturális közösség, de korántsem homogén. Ennek szellemi építménye, a nemzettudat kulturális értékrendszer, míg az etnikum szociológiai kategória. A kettő harmonikus együttéléséért az állam, a politikai képződmény a felelős. Mindezek egymáshoz igazítása, korrelációba hozása - ez a legtöbb, egyben a legsürgősebb, amit tennünk kell, hogy előítélettől mentesen éljünk. Kölcsönös tiszteletben.