Konzervatív offenzíva

Létrehozva: 2008. május 22., 07:24 | Utoljára frissítve: 2008. május 22., 07:27	nyomtat	küld

Tény: ha végigtekintünk kontinensünk pártpolitikai erőviszonyain, jól látszik, hogy a kilencvenes években indított baloldali offenzíva megtorpant - Merkel, Sarkozy, Berlusconi és Cameron sikerei a jobboldal előretörését jelzik. S ha az új évezred meghatározó szellemi áramlataira vetjük tekintetünket, elmondhatjuk, hogy a hagyományos szocialista-szociáldemokrata gondolkodás kimerítette tartalékait; perspektívát ígérő politikai víziója csak a megújuló konzervativizmusnak van.

A tory siker üzenete

Az angliai és walesi helyhatósági választások eredményének igazi jelentősége abban áll, hogy immár a saját szülőföldjén is végleg megbukott az európai baloldal univerzális csodafegyverének tekintett harmadik út politikája. Ennek koncepcióját az ismert baloldali szociológus, Anthony Giddens dolgozta ki a kilencvenes évek elején abból a kényszerhelyzetből kiindulva, hogy a thatcherizmus sikerére legyen valamilyen válasza a Munkáspártnak. Hogy mit jelentett a harmadik út? Tömören és kissé leegyszerűsítve: azt a kísérletet, hogy a szociálliberális ideológia uralmát - ha úgy tetszik, a 68-as generáció szemléletének értékrendjét - a konzervatívoktól átvett gazdaságpolitikai eszközökkel tartsák fenn.

Kétségtelen, ez a mutatvány jó ideig sikerült is. Részben azért, mert a jóléti államnak az ortodox baloldal által favorizált változata, amelynek Giddens és Blair hadat üzent, közgazdasági és morális szempontból egyaránt fenntarthatatlan volt: egyfelől finanszírozhatatlan, másfelől pedig az egyéni felelősségvállalásról leszoktató. De ne hallgassuk el, hogy a blairizmus sikeréhez a Thatcher-éra hibái is jelentékeny mértékben hozzájárultak, hiszen a piaci mechanizmusok szabadjára engedése súlyos sebeket vágott a társadalom szövetébe.

A 68-as eszmék természetesen nem alkalmasak a társadalmak működtetésére, ám a brit konzervatívoknak is át kellett értékelniük a thatcheri örökséghez való viszonyukat. Hogy ez mennyire keserves folyamat volt, azt jelzi, hogy a Munkáspárt hatalomra kerülése, azaz 1997 óta a 2005 decemberében megválasztott David Cameron a toryk negyedik elnöke. Vajon miben áll a titka, milyen programmal sikerült a konzervatívoknak ismét a legnépszerűbb párttá válniuk?

Az "egy nemzet" politikája

Az új stratégia kulcselemét nemcsak a politológusok, de Cameron maga is abban jelölte meg, hogy pártját vissza akarja vezetni "a brit politika főáramába", s e fordulat tartalmát mindenekelőtt az "egy nemzet"-politikához való visszatérés és a radikális neoliberalizmussal való szakítás adja. A jobboldali kötődésű Spectator legfrissebb számában Cameron fontosnak tartotta hangsúlyozni: "A jobbközép politikai tradíciója mindig is a »két nemzet«, a gazdagok és a szegények elkülönülésének a felszámolására irányult." Elismerte, hogy az 1980-as években a toryk valóban a korlátlan szabad verseny elkötelezettjeivé váltak, "a konzervativizmus másik része azonban a szociális reformokról szól", feladatának ezért a versenyképesség és a szociális érzékenység közötti egyensúly helyreállítását nevezte. Szavai arra utalnak, hogy a toryk ismét lépéseket tesznek a konzervativizmus szociális, egy nemzetben gondolkodó, Disraeli és Macmillan által megalapozott hagyományainak a felkarolására. Az orientációváltás látványos jeleként, szakítva a mindent piacosító elképzelésekkel, Cameron kijelentette: az állami Nemzeti Egészségügyi Szolgálatot meg kell őrizni annak, ami - a privatizáció kizárva...

Hazai tanulságok

Talán nem mindenki tudja, hogy a harmadik út giddensi eszméje nálunk is megjelent, Gyurcsány Ferencet olyannyira megihlette ez az eklektikus, a posztkommunista kapitalizmus káoszában jól használhatónak tűnő koncepció, hogy "modernizációs" programjának egyik alappillérévé tette. S vele együtt meg is bukott... A brit konzervatívok példája ugyanakkor a magyar jobboldalnak is szolgálhat tanulsággal. Az ezredforduló kihívásaira adott válaszként jó néhány európai konzervatív párt megújította eszmei irányvonalát, s újradefiniálta prioritásait. Elképzeléseinek és céljainak a tisztázása elől a kormányzati szerepre készülő Fidesz sem térhet ki, s bár a Jövőnk című programjának kidolgozásával elindult ezen az úton, van még teendő bőven...