Kések között

Ne vitatkozzunk a Népszabadság keddi vezércikkének szerzőjével, aki szerint Orbán Viktor Kéri László és tanítványai előtt nem mondott őszödi beszédet. A Fidesz elnöke már a pozíciójára tekintettel - hat éve ellenzékben - sem vádolhatta meg magát azzal, hogy kormányzás helyett hazudozott, és tudatosan kárt okozott a Gyurcsány Ferenc által amúgy gyalázatos jelzővel is illetett országnak. Ám amit a beszélgetésről kiszivárgott információk alapján tudhatunk (?), elég annak rögzítéséhez, hogy ha bűnt, morális, a hitelességet lenullázó gyurcsányi vétket nem is követett el az ellenzék vezetője, de nagyot hibázott.

Létrehozva: 2008. május 29., 05:52 \| Utoljára frissítve: 2008. május 30., 06:08	nyomtat	küld

Ami árt neki és annak az utóbbi években folyamatosan terebélyesedő politikai közösségnek, amelynek ma ő a képességei alapján is megkérdőjelezhetetlen vezetője. Bevallom, értetlenül olvasom azokat a politológusi okfejtéseket, amelyek szerint Orbán akár még profitálhat is a történtekből, netán mondatainak a zárt térből való kiröppentése a Fidesz érdekét szolgálná. Ne kombináljuk túl a dolgokat, néha higgyük el, hogy a látszat azonos a valósággal. Most éppen: Orbán Viktor óvatlanul viselkedett, s veszélyes fegyvert adott az ellentábor kezébe, azaz homokszem került a jó ideje nagyobb hiba nélkül működő ellenzéki gépezetbe. És valljuk be, ha valóban részt vett az ominózus beszélgetésen a kancellária több munkatársa, az olyan, mintha anno Gyurcsány Őszödre mondjuk Borókai Gábort is meghívta volna.

Torzítanak persze, akik azt sugallják, hogy Orbán Viktor is elmarasztalható a kettős beszéd vétkében. Már a Fidesz alapprogramja is minimális célként szólt a nyugdíjak értékének megőrzéséről, nem említett 14. havi juttatást, az állami kiadások visszafogásának gondolata sem újdonság. És az meg miféle titok, hogy a Fidesz elsősorban az aktív rétegeket, a dolgozó családosokat segítené? Az is nyilvánvaló, hogy a következő kormány az első egy-két évben nem szokványos intézkedésekre kényszerül, hiszen az elődök tényleg elk...rták, és mindenféle értelemben egy romhalmazt adnak majd át. (Hol válság van, ott válság van.) Az már kommunikáció kérdése, a politikai küzdelem tétje, hogy befagyasztott vagy értékálló nyugdíjról, leállított beruházásokról vagy megfékezett pazarlásról szól-e a közbeszéd.

És itt érünk vissza a kiindulóponthoz: ez nem őszödi beszéd, de az ellenfél a maga eszköztárával, médiafelületével és gátlástalanságával megpróbálja annak láttatni. Ebben nincs semmi meglepő. Ráadásul az Orbán Viktor személyes diadalát is hozó népszavazáson megmutatkozó új többséget két oldalról rágják a kiszivárgott mondatok: a nyugdíjasok mellett a jobboldali mag is hergelhető velük. Aki látta a Fidesz elnökét a budai Várban a 2006-os választások első fordulója utáni napon, az soha nem fogja elhinni, hogy akkor nem is akart ő nyerni.

Engem leginkább az a már-már a nagyképűséggel határos magabiztosság zavar, ami átüt minden egyes beszámolón. Ahogy zavarnak a Fidesz kétharmados győzelmét szinte tényként kezelő elmélkedések a közjogi berendezkedés átszabásáról is. Ugyan! Ezt a meccset nemhogy le nem fújták, még az időpontot sem tűzték ki. Talán még jó időben érkezett a pofon, hogy ráébressze a polgári ellenzéket, iszonyatos munka, valódi profizmus és mérhetetlen alázat kell a remélt győzelemhez. Orbán Viktor a lapunk által kirobbantott Keller-féle levadászási botrányt úgy kommentálta, hogy az egész nem lepte meg különösebben, az ő szakmájában kések között jár-kel az ember. És tényleg.

(Szerető Szabolcs, Magyar Nemzet)