Fodor után, Szabó Imre előtt

Létrehozva: 2008. május 30., 07:18	nyomtat	küld

Három területen vártam áttörést: a lakossági szelektív hulladékgyűjtés kötelezővé tételében, a hazai energiatámogatási rendszer teljes átformálásában és a hazai zöldipar tőkeellátottságának növelésében.

Meg kell állapítani: Fodor ügyesen politizált, de lényeges szakmai eredmények nélkül. Afféle üveggyöngy-politizálás volt ez: egy kicsit ennek, egy kicsit annak. Megemelte a civilek támogatását, újranyitott egy nemzeti parkot, látványos gesztusok, szimpatikus "kozmetikai" húzások és drága PR-akciók követték egymást, hangzatos kijelentésekkel és virtuális keménykedésekkel tarkítva. Emlékezetes marad a sok millióért futtatott reklámhadjárat szövege: "A német illegális hulladékot visszaküldtük a feladónak!" Mindenki ünnepelt, és alig néhány embernek tűnt fel, hogy a visszaküldött hulladék majd fele még mindig az országban van. A Rába ügye - a másik zászlóshajó-projekt - sem ért révbe. Nem született hivatalos uniós beadvány, a KVVM nem élt panasszal Brüsszel felé az uniós jogszabályok nyilvánvaló megsértése miatt, helyette belegabalyodott egy végtelennek tűnő alkudozásba Ausztriával, s az ügy kimenetelével kapcsolatban a mai napig senki sem tud biztosat. De Fodor nevéhez köthető a Vásárhelyi-terv eltemetése is, a korábban elsődleges prioritású szocialista kormányprogram épp akkor állt le, amikor a legnagyobb szükség volna rá. A fosszilisenergia-lobbi bedarálta Fodort, aki bár az uniótól minden politikai és jogszabályi támogatást megkapott, nem volt képes a legelemibb áttörést sem elérni a szén-dioxid-kibocsátás csökkentésében. A megújuló energia hazai előretörése előtt továbbra is jogszabályi és gazdasági akadályok sora tornyosul, amellett, hogy továbbra is a korrupció melegágya. A kép az idén sem változott: 83 milliárd gázártámogatásra, míg 1,6 milliárd energiatakarékosságra.

A látványos PR-politizálást persze a hivatal alaposan megsínylette. A szakmai munka tovább hanyatlott, a jogszabályi kötelezettségszegések száma tovább növekedett, a hatósági munka erőtlen, a határidők betartása vicc, az engedélyeztetés elfogadhatatlanul hosszú. A létrehozott zöldkommandó annyi eredményt ért el, mint Bush a terrorizmus ellen folytatott küzdelmében. Az uniós környezetvédelmi pályázatokkal súlyos gondok vannak, a vállalásaink már most éveket csúsznak. Igaz, egy év alatt nem sokat lehet elérni, de a minisztériumi munkatársak szerint Fodor távozásával betöltötte azt az űrt, amelyet jelenlétével okozott.

Az új miniszter - a tornatanár és futballszakedző - Szabó Imre, aki az elmúlt években a környezetvédelmi bizottságban szinte észrevétlen maradt, szakmai felszólalásaiból pedig egyetlenegyet sem őriznek a parlamenti jegyzőkönyvek az elmúlt évekből. Nyilván nem maga ambicionálta ezt a tárcát, de vesztére túl erős emberré vált egyre gyengülő pártjában, így Gyurcsány vele gondolta erősíteni fogyatkozó belső támogatottságát. Azt, hogy Szabó miniszter úrnak mennyi ideje adatik vezetni a tárcát, egyelőre senki sem tudja; mindenesetre sokat segíthetne már azzal is, ha kiseprűzné a gyökeret vert SZDSZ-es "tanácsadók" hadát a minisztériumból.
A szocialista pártnak megkerülhetetlen feladata egy erőteljes, következetes zöldpolitika felépítése - volna is kire támaszkodnia (Orosz Sándor vagy a friss államtitkár, Oláh Lajos). Egykoron Baja Ferenc, a hajdan erős MSZP mai napig dolgos embere egyszer már példát mutatott abból, hogy mi mindenre lehet képes egy befolyásos politikus.

Szabó Imre - a jelek szerint - nem követi elődei példáját, nem ölti magára a PR-politikusok mezét. Remélhetőleg komolyan veszi a hivatala előtt álló kihívásokat. Fontos lenne - a Fodor által be nem teljesítettek mellett - a klímaváltozás kérdését végre a belpolitikai preferencialista élére küzdeni. Lehetne például egy klímaváltozással foglalkozó ad hoc országgyűlési bizottságot létrehozni az Európai Parlament példájára. Az MTA-val közösen hozzáfogni a klímastratégia végrehajtásához. Az erdőtelepítések, (ár)vízgazdálkodási projektek sem tűrnek halasztást.
Mindehhez persze hozzáértő szakemberek kellenek. Szükség lesz a civilszervezetekre, szakmailag kifogástalanul előkészített előterjesztésekre, értelmes pályázatokra és átfogó projektekre, valamint a frakció támogatására, a társminisztériumok együttműködésére és egy olyan kormányfőre, aki maga is szívügyének érzi, és nem csupán erőforrás-kitöltési lehetőségként kezeli a környezetvédelem ügyét.