9,9 százalék

Létrehozva: 2008. június 2., 01:09	nyomtat	küld

A válasz természetesen igen, hiszen a szerényebb jövedelmű családok már így is nehezen egyenlítik ki a sárga csekken feltüntetett összegeket. Ugyanakkor a felvetés fordítva is értelmezhető: kevés-e ez a 9,9 százalék? Egészen más szempontból nézve erre is bólintással felelhetünk, hiszen az árakra javaslatot tevő Magyar Energia Hivatal (MEH) eredetileg - szakmai megfontolásból - 12,5 százalékot szorgalmazott, amit az elemzők is szükségesnek tartottak volna, látván az égboltot karcoló olajárakat. Azt, hogy melyik igenben van több igazság, nem tudjuk eldönteni, mivel nem látjuk, milyen szándékok szerint születnek a kormány árképzési döntései. Indoklásként kizárólag a világpiaci folyamatok jelennek meg, holott azok alapján egészen más számnak kellene szerepelnie az egyenlőségjel után. Politikai megfontolás?

Meglehet, bár a 2006-os választási győzelem érdekében alacsonyan tartott gázárak 100 milliárd forintos adósság felhalmozásához vezettek, ami a mai napig 5-10 százalékos mértékben növeli gázszámláink végösszegét. Hozzátehetjük, a kormány e tény létezését sosem ismerte el hivatalosan, a szakmában viszont nyílt titokként kezelik. Szociális megfontolás? Ez sem kizárható, de ebben az esetben érthetetlen, miért kellett két év alatt a gázártámogatásra fordítható keret 150 milliárd forintját 82 milliárdra csökkenteni a rendszer teljes átalakításával, majd a kassza fokozatos leépítésével.

A világpiacon futó kőolajárak utólag jól előre jelezhető földgáztarifákat eredményeznek, utóbbi ugyanis kilenc hónapos csúszással követi az előbbit. Ez pedig azt jelenti, hogy az olaj árfolyamának és az orosz Gazprommal fennálló szerződés részleteinek ismeretében - némi segítséggel - magunk is megadhatnánk a gáz árát akár jövő júliusra is, és a jóslatba legfeljebb csak a forint-dollár árfolyam alakulása zavarhatna bele. De előrejelzést adhatnának az ország vezetésére jogosultak is, valamivel kiszámíthatóbbá téve életünket. A valóságban viszont az átláthatóság szükségét ebben a kérdésben egyikük sem tűzte még zászlajára, talán félelemből, talán a "puskapor szárazon tartása" miatt.

Az Európai Bizottság legutóbb olyan javaslattal állt elő, miszerint a MEH kikerülne a kormány fennhatósága alól, s az árakról közvetlenül az uniónak kellene számot adnia. Ez egyben azt is jelentené, hogy a gáz- és villanyárak meghatározása nem a kormány, hanem a brüsszeli szervezet hatáskörébe tartozna. Ennek a megoldásnak viszont nagy hátránya, hogy a nagyobb nemzetek energiapolitikáját kényszerítenék rá hazánkra is. Talán azoknak van igazuk, akik úgy vélik, hogy az energiapolitikát és a szociálpolitikát teljesen külön kellene kezelni.

Ehhez persze az szükségeltetne, hogy a MEH javaslatait ne a kormány torzítsa vagy fogadja el, hanem az Országgyűlés, s ettől a változtatástól egyelőre az MSZP szakpolitikusai sem határolódtak el. Az energiapolitikában - hangsúlyozottan szakmai szinten - eddig látottak alapján pedig a közös nevezőt akár már fel is rajzolhatnánk, hiszen ilyen témájú kérdésekben az ellenzék és a kormány nagyobbrészt egyet tudott érteni. Emellett viszont a gázár-támogatási rendszernek is úgy kellene működnie, hogy a lakosság számára ne az enyhébb tél legyen a legnagyobb segítség. Addig azonban maradnak az "akciós" gázáremelések, "mindössze" 9,9 százalékért.