Levágta (brumm, brumm)

Annyi kétségkívül kiderült, hogy a magyar lovashagyományokat jól meg lehet lovagolni. A Nemzeti Vágta látványosra sikeredett, a hozzáértő szakembereket ugyan inkább valami lovasrodeóra emlékeztette, de a sok huszáregyenruha láttán akár a nemzeti önérzete is dagadozhatott végre sok bámész magyarnak.

Létrehozva: 2008. június 2., 07:41	nyomtat	küld

Amúgy ezen a hétvégén volt lóból elég, hiszen az öttusavilág legjobbjai is Budapesten csaptak össze, igaz, utóbbira némi árnyékot vetett, hogy az alkalmi uszodából megszökött a víz, de amennyivel kevesebb víz volt a medencében, annyival több homok jutott a Hősök terére - úgy látszik, homokban jobbak vagyunk.

Geszti Péter, a vágta kitalálója azon kesergett a nagy esemény előtt, hogy mennyi sanda gyanú övezte kezdeményezését, még azt is földobták, hogy százmilliócskával tartozik valamelyik cége az APEH-nak, lám, ennyire fáj egyeseknek, hogy megint valami nagyszerű dologgal akarja megtámogatni a magyar nemzeti önbecsülést. ("Van egy ország, ahol álmomban jártam: Magyarország..." Ébresztő!)

Örömmel vesszük, hogy az egykori rapülős rapper belebotlott ebbe a magyar ügybe, mert a Nemzeti Vágtával egyszerre több dolgot tudott bizonyítani. Új Széchenyi Istvánként (mint afféle hídember) fontos üzenetet fogalmazott meg a lovakrul, de leginkább azzal hozott áttörést, hogy egy nagybanktól szerzett vállalkozásához hitelt (ennyit a világról és a stádiumról). Illetve nem is. Hiszen a bank nem hitelbe adta, amit adott, a hitelt sokkal inkább azoktól a polgármesterektől kellett mindehhez megszerezni, akik erkölcsileg is Geszti (és Tamás István, BBS) vállalkozása mellé álltak (a bank állítólag megelégedett azzal, hogy bejelentkezett számlavezető hitelintézetnek az egyes önkormányzatoknál, ha már amúgy is arra jártak - nem rossz üzlet).

Őseink terén tehát ismét virágzott a magyar virtus, a látványt már szinte nem is lehetett volna fokozni. Végre egy hétvége, amikor megfeledkezhettünk szorító gondjainkról, kormányválság, gázáremelés! Habár félő volt, hogy egyesek (elsősorban a kisnyugdíjasokra gondolunk) e Nemzeti Vágtán a vágtató inflációra fognak gondolni, mert ez kétségkívül leronthatta volna az élvezet minőségét. De nem!

"Színes panelcsanel, és mindenki hepi. / De nem te vagy az, aki a habokat szeli. / Pénzt keresel, de nem sokat találsz, / Haláli buli - Yo! - néha inhalálsz. / Valami van, de nem az igazi, / De majd lesz valahogy, és hát ez is valami! / Ha nem tudsz róla, gond egy szál se, / Evribadi brumm brumm, i tak dálse!"

Végül is mi a gond? Magyar hagyományokra is rá lehet repülni.

(Magyar Hírlap)