A magyarok Európa szegényházában

Létrehozva: 2008. június 2., 08:12	nyomtat	küld

A magyar gazdasági felzárkózás és társadalmi felemelkedés talán legnagyobb korlátja a rendkívül alacsony foglalkoztatási szint - ebben mára gyakorlatilag konszenzus alakult ki a különféle közgazdasági irányzatokhoz és politikai, ideológiai áramlatokhoz kötődő szakpolitikusok, mérvadó gazdasági szakemberek és érdek-képviseleti vezetők között. Mint lapunk elsőként adott hírt róla, a következő polgári kormány által megvalósítandó gazdaságpolitikai fordulat középpontjában tíz éven belül egymillió új munkahely létrehozása áll (MH, 2008. május 6.), s most már a jelenlegi kormány is a munkahelyteremtés és a munkavégzés ösztönzésére helyezné a hangsúlyt, legalábbis szavakban.

Ennek tükrében igazán aktuális és érdekes a Tárki Alapítvány és az UniCredit Bank Európai társadalmi jelentés 2008 című közös tanulmánya, amely sokoldalúan és részletesen bemutatja Magyarország társadalmi és gazdasági helyzetét az egységesülő Európa kontextusában. A hazánkban valódi innovációt jelentő összehasonlító elemzés kiemelten foglalkozik az európai és benne a magyarországi demográfiai folyamatokkal, a foglalkozási szerkezettel, a jövedelemeloszlás alakulásával és az anyagi életkörülményekkel. Az empirikus vizsgálat alapja 24 európai uniós ország (Málta nem szerepelt a 2005-ben elvégzett vizsgálatban) 190 millió háztartásának Eurostat-adatbázisa, így a jelentésből azt is megtudhatjuk, hogy egy adott egyén vagy háztartás milyen relatív pozíciót foglal el az "összeurópai társadalmon" belül.

Érdekes, hogy a csökkenő háztartáslétszámot és az egyszemélyes háztartások növekvő arányát tekintve Magyarország a legfejlettebb EU-15 átlagszintjén található. Az összeurópai jövedelemeloszlás alapján meghatározott egységes szegénységi küszöb alatt él a hazai háztartások 56 százaléka, s csupán lakosságunk felső tizede érte el azt az átlagos életszínvonalat, amely a fejlett nyugat-európai országokban a széles középosztályt jellemzi.

A sokféle összehasonlítási szempont közül a lakossági aktivitást és foglalkoztatást kiválasztva hazánk különösen rosszul áll a fejlett Európához olyannyira vágyott felzárkózást illetően. Az Eurostat adatai szerint Magyarországon a legalacsonyabb az aktivitási ráta (62 százalék) és a második legalacsonyabb a foglalkoztatás szintje (57 százalék) 24 EU-tagállam között.

A lisszaboni célkitűzés szerint 2010-re el kellene érni a hetvenszázalékos átlagos foglalkoztatottsági arányt, de erre csak az EU-15-nek van reális esélye. A magyar elemzés szerint tartós lemaradásunk oka a 90-es évek elejére vezethető vissza, amikor minden negyedik ember elvesztette az állását, majd a 90-es évek második felében tapasztalt látványos javulás az ezredforduló után megtorpant. Ez azért is fájdalmas, mert Spanyolország és Írország hozzánk hasonló aktivitási és foglalkoztatottsági szinten volt a 90-es évek közepén, de az utóbbi tíz évben ők fel tudtak zárkózni az uniós átlaghoz.

Az Európa-szerte, így Magyarországon is tapasztalható - és egyelőre megállíthatatlannak látszó - népességcsökkenés, öregedés, valamint a gazdaságilag aktívak arányának apadása közepette az a fő kérdés, hogy van-e még belső tartaléka a foglalkoztatási szint emelésének. Lehet-e, s ha igen, hogyan, több embert bevonni, illetve visszahozni a munkaerőpiacra? A Tárki-UniCredit jelentésből kiderül, a helyzet nem reménytelen: az unióhoz 2004-ben csatlakozó új tagállamokban a gazdasági aktivitás és a foglalkoztatottság növekedése főként a nőknek és az idősebb, 55-64 éves korcsoportnak tulajdonítható, illetve tőlük várható, így Magyarországon is. Nálunk részben a nyugdíjkorhatár emelése és a rokkantnyugdíjazás szigorítása, részben a magasabb képzettségű fiatal korosztályok belépése javít(hat)ja a foglalkoztatási rátát. Aggodalomra adhat okot azonban, hogy az utóbbi néhány évben a 25-64 éves férfiak foglalkoztatottsága (a balti államok kivételével) az új tagállamokban csökken, és a 15-24 éves fiatalok körében több uniós országban, köztük hazánkban is számottevően emelkedik a munkanélküliség.

Figyelemre méltó, hogy az érettségi és a diploma hatása a foglalkoztatottsági esélyre Magyarországon a legmagasabbak közé tartozik európai viszonylatban, s munkaképes korú népességből másfél millió embernek azonban még mindig nincs szakképesítése. Ezért a szakemberek nagy része szerint a képzettségi szint emelésével és a szakképzés átalakításával számottevő munkaerő-tartalékot kaphatna a hazai gazdaság.

További kitörési lehetőséget jelent a felnőttképzésben való részvétel növelése, valamint a részmunkaidős foglalkoztatás és a távmunka bővítése, mert Magyarország e tekintetben is távol van Európától.

Hazánk helyzete abban is sajátos, hogy jelentős különbségek vannak a foglalkoztatottság háztartástípusok közötti eloszlásában. A gyermektelen idős pároknál és az egyszemélyes háztartásokban kiemelkedően magas a munka nélkül maradók aránya, a két- és háromgyermekes, kétszülős családok körében viszont európai viszonylatban is nagyon alacsony nálunk a munkanélküliek és inaktívak aránya. Ez azt mutatja, hogy a gyermekvállalás, -nevelés nem gátolja, inkább ösztönzi a munkavállalást, még a gyermeket egyedül nevelők esetében is.