Megtérülő világjobbítás

Létrehozva: 2008. június 2., 10:37 | Utoljára frissítve: 2008. június 2., 10:38	nyomtat	küld

A Copenhagen Business School keretei között működő intézmény a világ legégetőbb problémáira keresi a válaszokat. Pénteken tették közzé többéves kutatómunkájuk eredményét, amellyel bolygónk és az emberiség állapotán a legtöbbet segítő, leginkább megtérülő, legköltséghatékonyabb beruházásokat próbálták beazonosítani.

A könnyebbség kedvéért kiválasztották a tíz legnagyobbnak tartott globális kihívást, s az ezekre adható válaszokat vizsgálták, majd az egyes szakterületeken létrejött eredményeket egy nyolctagú szakértői csapat hasonlította össze.
Lomborg alapgondolata nagyon egyszerű. Lapunk tudomása szerint mégsem foglalkoznak vele mások: mivel a források nagyon korlátozottak, a világjobbító célzatú tevékenységeket sorrendbe kell állítani annak megfelelően, hogy melyekkel lehet egységnyi ráfordítással a legnagyobb kedvező hatást elérni. Ennek a hagyományos költség-haszon elemzésen alapuló kritériumnak az alapján a világon a legjobb befektetés a rosszul táplált 0-2 évesek vitaminkészítményekkel való ellátása lenne. Jelenleg 140 millió kisgyermek számít alultápláltnak, az ő ellátásuk A-vitamin-kapszulákkal és cinket tartalmazó étrendkiegészítőkkel évente mindössze 60 millió dollárba kerülne, ám egymilliárd dollárra tehető hasznot hozna a betegségek megelőzése révén, ez 1400 százalékos hozamot jelent. Douglass C. North, a CCC szakértői testületének egyik tagja (maga is Nobel-díjas) a magas megtérülési ráta mellett azzal is indokolta ennek az ötletnek a felkarolását, hogy segítségével közvetlenül lehet csekély befektetéssel sokat tenni sokak javára.

A második helyre a legjobb befektetések között a világkereskedelmi liberalizációs tárgyalások eredményes befejezése került. Ha sikerülne tető alá hozni egy átfogó kereskedelemkönnyítő megállapodást a dohai forduló néven futó tárgyalássorozaton, akkor annak évente több mint 3000 milliárd dollárnyi hozadéka lenne a világ egésze számára, s ebből 2500 milliárdos jólétnövelő hatást a fejlődő országok könyvelhetnének el. Noha a WTO-egyezség csak közvetve hatna, óriási lenne a hozadéka viszonylag csekély alkalmazkodási költségek mellett.

A harmadik helyre a közgazdászcsapat az étkezési só általános jódozását és az alapvető élelmiszerek vassal történő dúsítását "hozta be". Jelenleg kétmilliárd ember szenved vashiányban, több mint felük Dél-Ázsiában. A só jódozását pedig az indokolja, hogy azzal a golyva ellen lehet védettséget szerezni, amely a világon sokfelé népbetegség. Ezzel a két intézkedéssel több mint 900 százalékos hozamot lehetne elérni a CCC szerint.
Nincsenek ilyen jó véleménynyel azonban a szakértői testület tagjai sok olyan nagy nemzetközi vállalásról, amelybe pedig dollármilliárdokat öl az emberiség. A terrorizmus leküzdésére fordított pénzek alig hoztak eredményt. A globális felmelegedésből származó károk enyhítését célzó kutatás-fejlesztési ráfordítások emelése pedig, amely sok országban a társadalmi diskurzus egyik kiemelt témája mostanság, a CCC szakértői szerint a részletesen megvizsgált harminc világjobbító javaslat között csak a 29. helyre került.