Családegyesítés

Ezerkilencszázhúsz június 4. egy közép-európai nemzet tragikus napja volt. A Trianonig vezető hosszú folyamatot és a döntés következményeit minden, a közügyek iránt érdeklődő ember ismeri.

Létrehozva: 2008. június 4., 07:20	nyomtat	küld

Sokan hazánk összes jelenlegi problémájának okozóját látják a döntésben, míg mások úgy vélik, Trianon mára a történelmi múltba vész, és többé nem kell vele foglalkozni.

Az igazság - ezúttal - nem a kettő között található. A Trianon-szindróma ugyanis a mai napig létezik, közéleti s köznapi fórumokon újra és újra napirendre kerül a kérdés. Ennek oka a békeszerződés (az "erőszak békéje") máig feloldhatatlan igazságtalansága, amelyen a nemzetért aggódó közpolgárok mindmáig nem tudnak túllépni. Hiszen egy egészséges, gyorsan modernizálódó-polgárosodó nemzetet ért trauma 88 évvel ezelőtt. A padlóra zuhant magyarság azóta sem tudott felkelni. A megcsonkított ország még úgy-ahogy kiheverte a csapást, de a nemzet semmiképp. A Horthy-korszakban néhány év alatt sikerült ugyan pályára állítani az országot, de aztán következett a gazdasági világválság. Majd a harmincas évek végétől nehéz alkukkal megkezdődött Trianon revíziója: egy ország ujjongott a visszacsatolt területekért, miközben a kibontakozó háború és a magyar állampolgárok között különbséget tevő faji törvények a konszolidáció várakozásai ellen hatottak.

A második világháború traumája utáni összeomlásban újra elvesztettük a visszacsatolt területeket. Jött egy újabb diktatúra, amely szavakban a népek barátságára épült, de szinte áthatolhatatlanná tette az országhatárokat, szellemi értelemben is, s csak a nyolcvanas évektől lehetett némi friss levegőt belélegezni: hírekhez jutni a határon túli nemzetrészekről, könnyebbé válván az utazás (rokonlátogatás) is.

A rendszerváltozáskor sokan hitték, hogy elérkezett a Kárpát-medencei magyarság újjászületésének ideje, de megint csalatkozniuk kellett: újabb és újabb nehézségek támadtak amiatt, mert az anyaországi és a külhoni politika egyformán hatalmi harcokra kezdte használni a "magyar kártyát". Magyarország uniós csatlakozás utáni reményeit pedig a december 5-i népszavazás tette semmivé, újabb poszttrianoni traumával sújtva a magyarságot.

Mégis, ahogy időről időre, úgy most is felcsillannak biztató jelek. Hiszen a magyarságnak mindig is szigorúan tilalmas határmódosítási álmok helyett most az államhatárok tényleges megszűnése vált realitássá. Európa népei talán nehezen értik meg e remény igazi üzenetét - nekünk, magyaroknak azonban ez a valódi "családegyesítés" bizonyossága lehet.

(Magyar Hírlap)