A nyugtalanság díja

Amikor 1998 tavaszán Horn Gyula fél százalékkal felemelte a nyugdíjakat, örök időkre kijelölte saját helyét Rákosi és Kádár mellett, a dolgozó nép nagy jótevőinek panteonjában. A haza újsütetű atyja, miután rájött, hogy elveszíti a választásokat, nem akarta tovább ígérgetésekkel hitegetni a nyugdíjasokat, garanciákkal állt elő, s pénzügyér komájával, Medgyessyvel törvénybe iktatta a következő kormány által kifizetendő nyugdíjemelés mértékét.

Létrehozva: 2008. június 6., 07:10	nyomtat	küld

Érdekes, a szocialista (kommunista) kormányoknak soha nem áll módjukban az igazságos és megfelelő mértékű nyugdíjemelés, viszont roppant bőkezűnek mutatkoznak az utód kötelezettségeit illetően. Az Orbán-kormány hiába hivatkozott arra, hogy az örökül hagyott gazdaság állapota nem teszi lehetővé a "törvényben rögzített" emelések azonnali végrehajtását, addigra a szociálisan érzékenyek maximális hangerőre tekerték azt a réteget, melynek szent meggyőződése, hogy kizárólag a szocialisták szoktak nyugdíjat fizetni. Ennek a rétegnek lehetetlen elmagyarázni, hogy hazánkban azért alacsonyak a nyugdíjak, mert az "áldott jó Kádár-rendszerben" széthordták a nyugdíjkasszát; még ma is érvényesül a "moszkovita indexálás", azok a veteránok és mozgalmárok kapják a legmagasabb ellátást, akik életükben tíz percet nem dolgoztak; a tizenharmadik havi nyugdíj (8,8 százalék) sokkal kisebb emelés, mint a Fidesz által garantált, a nyugdíjas-inflációt figyelembe vevő korrekció.

Ennek a rétegnek tökéletesen érdektelen, hogy Orbán Viktor mit mondott (mondott-e egyáltalán valamit) a nyugdíjak értékállóságáról, annak megőrzéséről, egyedül az állítólagos "befagyasztás" meghallására állt be a kollektív hallószerve, s arra figyel, amit - ha már a drága Horn Gyula személyesen nem is, de az ő szeretett elvtársai - a szocialisták, élükön Fecóval erről az egészről gondolnak. Márpedig ha a tények nem akadályozzák őket, akkor a szocialisták nagyon tudnak gondolni, ezt is, azt is, meg miegymást. Úgyhogy ők eldöntötték, függetlenül attól, mi hangzott el (elhangzott-e valami), hogy Orbán Viktor az 1998-2002 közötti 19 ezer forint után most 2010-2014 között közel tízszeres összeggel, több mint 170 ezer forinttal akarja megrövidíteni a nyugdíjasokat. Erről már a múlt héten cáfolhatatlan kimutatás jelent meg a Népszava első oldalán, színes nyomással, feketén fehéren bizonyítva azt, ha Orbán az első évben 16 200 forintot vesz el a nyugdíjasoktól, míg a negyedikben már 72 371 forintot, akkor összesen 174 500 forinttal lesznek szegényebbek a Fidesz elnöke által becsapott társadalmi rétegek közül azok, akik a nyugellátásból kénytelenek megélni. Ez a teljesen agyalágyult grafikon annyira megtetszett a Nyugdíjasok Budapesti Szövetsége nevű nyugdíjasgittegyletnek, hogy röpke egy héten belül fizetett hirdetésként újra megjelentette a Népszavában meg a Népszabadságban is, nyilván a politikai pluralizmus végett.

Nem kívánok számháborúzni, hogy mennyibe került a két országos napilapban elhelyezett hirdetés, de megjegyezném: szegénysorban tengődők, éhezők, nyomorgók, kiszolgáltatottak nem igazán képesek, még kedvezményes árú újsághirdetést sem feladni, hacsak nem áll mögöttük egy, a nyomorúságukból hasznot húzni szándékozó képmutató társulat. Mondjuk a kormány, az MSZP, akár a Gyurcsány blogjait író szépmíves céh vagy a Tisztelet Társasága, amelyik természetesen független és apolitikus bagázs. Az pedig merő véletlen, hogy minden független megnyilvánulásukkal a szocialista kormányt támogatja.

A Nyugdíjasok Budapesti Szövetségének sem kell elszámolnia a hirdetések árával. Reméljük, ütődött és aljas rágalmaik árát nem a semmiről nem tehető nyugdíjastársaikkal fizettetik meg.

(Ugró Miklós, Magyar Nemzet)