Második menet

Önállóság kontra hitelesség. E két, egymással nem szükségképpen ellentétes fogalom köré csoportosítható a mai teljes körű szabad demokrata tisztújítás elnökjelöltjeinek "programja". Rögtön az elején rögzítsük a sokatmondó tényt: azért tart idő előtti, rendkívüli tisztújítást az úgynevezett SZDSZ, mert feketén-fehéren kiderült, hogy tavaly tavasszal szavazó álküldöttek kisebb seregét felvonultató, botrányos eljárás emelte pozíciójába a jelenlegi pártvezetést. Nem erősíti az igazságszolgáltatásba vetett hitünket, hogy még nincs eredmény a Hír TV és a Magyar Nemzet által alaposan feltárt bűncselekménygyanús ügy nyomozásában.

Létrehozva: 2008. június 7., 09:08 \| Utoljára frissítve: 2008. június 7., 10:08	nyomtat	küld

Első pillantásra nyilvánvalónak tetszik, hogy a csalássorozatból nagy nehezen győztesen kikeveredő Kóka Jánosnak nincs esélye, hiszen semmi sem lett a párt megújítására, megerősítésére tett ígéreteiből. Az "SZDSZ" tartósan egy-két százalékon tanyázik, s ő a legnépszerűtlenebb politikus. Az értelmiségi holdudvar sem tartja sokra a gyurcsányi hátszéllel és módszerekkel a közélet csúcsaira törő milliárdost: talán Mátyás Győző írta róla, hogy a neoliberális eszme ikonjáról, Friedrich August von Hayekről valószínűleg azt gondolja, Salma Hayek nagybátyja. Csakhogy a pártelnökválasztás nem népszavazás, az "SZDSZ" vezetőjéről - optimális esetben - a regisztrált küldöttek döntenek, akiket a Kuncze-, Magyar-féle pártelit és a még dalra is fakadó Kóka alaposan megdolgozott. Ezt leszámítva minden régi-új riválisa, a pártelnöki posztért sokadszorra harcba szálló Fodor Gábor mellett szól.

De valójában milyen étlapról is választhatnak a szabad demokraták? A jelenlegi elnök az operettellenzékiség útját folytatná, lehetőleg egészen 2010-ig. Ez szavakban a kormány harcias, tettekben annál óvatosabb opponálását jelenti, ami - ha ez még lehetséges - tovább erodálja a pártot és vezetőjét. Kóka már most a kiadások radikális adócsökkentéssel összekötött megnyirbálásától teszi függővé a jövő évi költségvetés elfogadását (és ezzel a kisebbségi kormány továbbdöcögésének biztosítását), amely ultimátumnak bajosan engedhet a miniszterelnök. Feltűnő, hogy Kóka János inkább hangosan visszautasítja az MSZP egyeztetési ajánlatait, mint hogy Gyurcsány Ferenc távozását követelje az együttműködésért cserébe.

Fodor Gábor győzelme hajlékonyabb politizálással kecsegtet, ami a megroppant hitelesség helyreállítására koncentrál a mindenáron az "önállósághoz", az ellenzékiséghez való ragaszkodás helyett. Elnökként nyilatkozatai alapján tiszta helyzetet próbálna teremteni: van-e lehetőség a koalíció újrakötésére az MSZP-vel, vagy a valódi, tehát az előre hozott választások lehetőségét is hordozó ellenzékiség vár pártjára. Ha körülírva is, de világossá tette, hogy az előbbit csak egy új miniszterelnökkel tudja elképzelni. Gyurcsány leváltásával azonban vonakodnak a szocialisták, noha a "piszkos munkát" nem fogja, nem tudja helyettük más elvégezni. Így Fodor Gábor esetleges győzelme után még mindig sokismeretlenes marad a koalíció felújításának egyenlete, a jobboldallal való kapcsolat normalizálásához pedig rögös út vezet.

Rövid távon nem is ezek az "SZDSZ" számára legfontosabb kérdések, hanem a belső stabilitás biztosítása. Ha Fodor nyer, kezdenie kell valamit az inkább Kóka-párti parlamenti frakcióval; ha veszít, sokan nem zárják ki egy új, az emberi jogokra (2006 ősze után lesz mit kompenzálni) és a környezetvédelemre fókuszáló liberális formáció megjelenését. De bármelyikük is kerekedik felül, egy intellektuális és morális értelemben kiürült, a szavazói nagy részét elveszítő kicsiny pártot irányíthat. A fő különbség, hogy Kóka Jánost ez a közeg élteti, Fodor Gábor meg szabadulna a nyomasztó örökségtől. Azt hiszem, már túl későn.

(Szerető Szabolcs, Magyar Nemzet)