Az utolsó kenet

Létrehozva: 2008. június 10., 08:22	nyomtat	küld

A tegnapi plenáris üléssel lezárták a Nagy Semmittevés idejét, a kudarc ülésszakát, a balliberális érdekszövetség vesszőfutását hozó korszakot. Tavaly ősz óta egy igazán fontos törvényt alkottak, az egészségbiztosításról szólót - jelentőségénél csak a hibái voltak súlyosabbak -, és azt is kénytelenek voltak a köz nyomására visszavonni. Őszre várható az új, korrigált törvénytervezet, amelynek alapkoncepciója "nyomokban" hasonlít a Nemzeti Egészségügyi Kerekasztal törvényjavaslatában megfogalmazottakra. Vagyis most egy picit nagyobb az esély egy jobban előkészített jogszabályra. Csak ez már eső után köpönyeg.

Az idő fogy, az ország megszenvedi a tétova, tehetetlen országirányítás következményeit. Minden jel arra mutat, hogy a kisebbségi kormányzáshoz a szocialistáknak se erejük, se koncepciójuk. Egyre többen vetik fel az előre hozott választás szükségét. Alkotmányjogilag ez például akkor lehetséges, ha a miniszterelnök lemond, és negyven napig nem tudnak olyan jelöltet állítani, aki mögé a parlamenti többség felsorakozna. A kormányfő erős ambícióit, rendkívüli önbizalmát és küldetéstudatát tekintve ez a változat valószerűtlen. A másik lehetőség, hogy az Országgyűlés feles döntéssel határoz az önfeloszlatásáról. A szükségszerű politikai realizmus szellemét követve az ellenzék vezetője éppen erről, a parlament lehetséges feloszlatásáról és az előre hozott választások kiírásáról szeretne egyeztetni a szabad demokraták most megválasztott elnökével. Kérdés, hogy az új elnököt mennyire kötik háttéralkuk, mennyire foglya a saját pártjának. A válság megoldására a civil társadalom szintén ezt az utat látja: több szervezet is a törvényhozás önfeloszlatását és az új választást célozza meg az őszre tervezett közös aláírásgyűjtő akcióval. Közjogi értelemben ez nem vezethet ugyan eredményre, ám ily módon kétségkívül jelentős erkölcsi és politikai nyomást képesek gyakorolni az Országgyűlésre.

A Biblia éve kapcsán a képviselők tegnap a Szentírás egy-egy példányát kapták az egyházak képviselőitől. Már akik igényt tartottak erre. A szabad demokraták közül senki sem kért, a szocialisták közül is csak néhányan. Persze, vélhető, a kormánypártiak legtöbbjének világlátásától távol esik a Könyvek Könyve szakralitása, egyáltalán a hit, na meg az egyházak képviselte erkölcsi értékrend. De ne felejtsék, amit a régiek tapasztalatból tudtak: amikor már nagyon nagy a baj, papot kell hívni.

Ideje lenne.