Csődeljárás

Hosszú hónapok óta tudja már az ország, hogy Budapesten a Nyugati pályaudvar mögötti területre tervezett kormányzati negyed nem épül meg, de a Kormányzati Negyed Projektiroda (Konep) tovább működik.

Létrehozva: 2008. június 16., 07:29	nyomtat	küld

Ez is a magyar abszurdok fejezetébe illő tényállás. Hasonlít a közszolgálati reform kormánymegbízottjának a történetére: a Medgyessy-kabinet idején létrehozott, államtitkári szintű funkció birtokosa, Vadász János két éven át belvárosi hivatalt működtetett, tanulmányokat rendelt meg, és elkészített egy javaslatot, amelyből az égadta világon semmi sem valósult meg. Meg volt még Magyarországnak egy Népességpolitikai Kormánybizottsága is, csak éppen népességpolitikai stratégiával nem sikerült megajándékoznia az országot.

Persze a Konep védelmében el lehet mondani, hogy ma is van feladata: menteni, amit még lehet. Ha már a kormányzati negyed hangzatos terve elúszott, legalább a mostanáig elvégzett munkálatok és projektek egy része ne vesszen el, és amit lehet, hasznosítsanak újra Terézváros modernizációs átalakításában. Csakhogy ez is amolyan fából vaskarika: a kormányzati negyed elkészítését célzó tervek más irányú felhasználása eleve magában hordozza az improvizációkra jellemző kapkodást és kényszermegoldásokat - mondhatnánk az egész átfazonírozás már most sikertelenségre van ítélve.

Nem is más ez, mint csődeljárás: a hebehurgya elképzeléseket a politikai hatalom megpróbálta valósággá váltani, de a kivitelezés néhány megtett lépés után elhasalt. Megmaradtak viszont a már elvégzett munkálatok költségei - van olyan cég, amelynek százmillió forintos követelését kellene kielégíteni. Továbbá megmaradtak az időközben indokolatlanná vált "tereprendezések": a felszedett vágányok és a lebontott hajléktalanszálló - helyükön a gödörrel. A kormány eddig elköltött saját álombeli negyedére nyolc és fél milliárd forintot, továbbá erre az évre még elkülönített csaknem négymilliárdot. Természetesen az adófizetők pénzéből.

Ráadásul még akár azt is mondhatjuk, hogy az ország végül így járt jobban. A grandomániás terv megvalósulása jelképes pofonként csattant volna a nemzet arcán: a lakosság megélhetési gondokkal folytat keserves küzdelmet, miközben a hatalom a saját komfortját biztosítja. És a sokszorosa ment volna el a luxusprojekt kivitelezésére annak az összegnek, amit most a terv temetéséért fizet a költségvetés.

A negyed füstbe ment tervének története szervesen illeszkedik a kormány egyéb átalakítási elképzeléseinek a sorozatába - a büszkén beharangozott reformtörekvések közé, amelyeknek csődeljárás a végállomásuk.

(Magyar Hírlap)