Kamuportál

Nem stimmel valami. Vagy nem kerülhet kétszázmillióba egy internetes portál kialakítása - és akkor valaki hazudik -, vagy annyiba kerül - és akkor valaki nem mond igazat. Mert egyszerűen nem kerülhet annyiba.

Létrehozva: 2008. június 23., 07:22	nyomtat	küld

Nem tudunk még semmi biztosat, csak azt, hogy a közvéleményt így is, úgy is hülyének nézik. Az igazságra kíváncsi sajtót meg inkompetensnek.

A Kormanyszovivo.hu portál persze nem kamu, nagyon is valóságos, és éppen ez a baj. Nem lehet ugyanis megtudni onnét semmi igazán újat, amit eddig nem tudhattunk volna például a Miniszterelnöki Hivatal lapját böngészve. És ez benne a kamu. Így pedig - akár kétszázmilliót, akár annak töredékét fizették érte - pénzherdálás az egész. Egy szegény ország rongyrázó, pénzpocsékoló vezetésének ostoba luxusa. Úri muri mai módra.

Láss csodát: egy blogger másfél óra alatt nulla forintból (!) hozott létre egy honlapot, amelyen gazdagabb a tartalom, mint a sok millióba kerülő kormányszóvivői honlapon. Kétségtelen persze, egy kormányzati weboldal számos biztonsági és egyéb szempontnak kell hogy megfeleljen, és ez megdrágítja a kivitelezést. De vajon miért nem kap erről korrekt tájékoztatást a közvélemény, még mielőtt botrányba fordulna a dolog? Mibe került, milyen pályáztatással valósult meg az "összetett informatikai rendszer" és "a hozzá kapcsolódó szolgáltatások", amelyekre a kormány tájékoztató szerve hivatkozik? Tudjuk, magyarázkodás lesz, de a magyarázat kétséges, amint a kormányszóvivőnek a sokmilliós, felesleges tanulmányokkal kapcsolatos indoklása is hiteltelen: ha szükségesek, miért nem a szakapparátus készíti, ha pedig az nem képes rá, miért tartják az állományt?

Két kézzel szórja a pénzt a kormány teljesen felesleges beruházásokra - így az ellenzék. A lakosság tájékoztatása mindenekelőtt - replikázik a kormány. Ám a "tájékoztatás" a legtöbb esetben nem más, mint a "Magyarország bennünk van" homályos üzenetével megvadított kormánypropaganda, önigazolás, önfényezés, ködösítő sikerjelentés. A kormányreklámok álságos szlogenje, az "észre se vesszük, mennyi mindent elértünk" nem más, mint a hazug magyar álom, a Tündérkert-mítosz sulykolása, csakhogy - ha már Móricz Zsigmondot idéztük meg - ez a hazugság egy másik móriczi mű, az Úri muri kiábrándító valóságmetszetében kellene hogy megtalálja a helyét. Persze hogy hiteltelen.

A Báthoryak és Bethlenek világa nagyon távol esik a Borbírók, Csörgheő Csulik dínomdánom világától. Mostanában az utóbbival szembesülünk. De a mű végén ott a nótacímbe foglalt móriczi figyelmeztetés: Ég a kunyhó.

(Magyar Hírlap)