Kivonul a külföldi tőke?

Létrehozva: 2008. június 25., 09:45	nyomtat	küld

Egy szusszanásra így lehetne jellemezni Magyarország állapotát 2008 nyarán. A nagy kérdés az, hogy meddig húzza a kormányzat tovább ezt a tarthatatlan állapotot. A gazdasági pangás közepette folyamatosan növekszik az államháztartási hiány és az államadósság. A kormányzat pedig egyre több adót szed be az egyre fenntarthatatlanabb helyzet konzerválására, egyre több forrásra van ugyanis szüksége a társadalomban folyamatosan növekvő elégedetlenség kezelésére. Ez a klasszikus 22-es csapdája vagy egy olyan spirál, amely a repülő lefelé gyorsuló dugóhúzójára emlékeztet - s ebből igen nehéz kivenni a gépet.

Az első vészjelzést a külföldi befektetők adták le a zuhanó járatról, a budapesti amerikai nagykövet közvetítésével, aki a diplomáciai etikettben igen ritka őszinteséggel tárta fel a magyarországi gondokat. A befektetők ugyanis a jelek szerint megunták, hogy a közbeszerzések kilencven százaléka korrupt pártkatonák kezén folyik át, s nem hajlandók újabb beruházásokra, ha nem teremtünk ismét civilizált, átlátható viszonyokat a közpénzek kezelésében.

Az amerikai nagykövet nem szokott fölöslegesen frázisokat durrogtatni. Ha azt mondja, hogy a kormány túl lassan reagál a gazdasági kihívásokra, akkor a megjegyzéseire érdemes figyelni. A jövőbeni befektetések elvesztése is súlyos gond, és növekvő versenyhátrányt jelez, de ha a külföldiek tényleg megunják a korrupt magyarországi állóvizet, elkezdik kivonni tőkéjüket, és azonnal ránk dől a forint. Márpedig az amerikai diplomata nem hagyott kétséget a felől, hogy nem csupán a saját véleményét fejti ki, hanem a világ gazdasági nagyhatalmainak magyarországi képviselői is osztják ezt az álláspontot.

A következő két évben tehát nem az egyre veszélyesebben mélyülő állóvíz szintjének magyarázgatására, hanem érdemi kiadáscsökkentéssel járó szerkezeti reformokra van szükség a költségvetésben. Ezzel párhuzamosan pedig - a befektetők megnyugtatása érdekében - adócsökkentésre. A külföldi beruházókat nem érdekli ugyanis, hogy Magyarországon milyen alkotmányos, költségvetési és egyéb korlátai vannak a befektetőbarát gazdasági viszonyok megteremtésének. Ha a magyarok nem tudnak hatékonyan fellépni a korrupció ellen, képtelenek a pártfinanszírozás és a közbeszerzések kifehérítésére, akkor máshová viszik a pénzüket.