Védett magyarverők

Létrehozva: 2008. június 25., 09:53	nyomtat	küld

A tizenkilenc éves K. Rolandot és az egy évvel ifjabb K. Viktort támadták meg egyelőre ismeretlen elkövetők minden ok nélkül. Rolandot, akit sörösüveggel ütöttek le, és elájult, még a földön fekve is rugdosták - az újvidéki kórházban sürgős műtéti beavatkozásra volt szükség, hogy megmentsék a látását. Jelzésértékű, hogy miután a helyi egészségházban ellátták a fiúk sérüléseit, Temerinből nem mentőautóval szállították őket az onnan tizenkilenc kilométerre lévő újvidéki központi kórházba, hanem a szülőknek kellett gondoskodniuk járműről.

A magyarok elleni támadások leggyakrabban olyan településeken történnek, ahová a kilencvenes évek balkáni háborúiban a legtöbb szerb menekült érkezett a horvátországi és boszniai területekről, majd később Koszovóból is. Azok a szerb fiatalok, akik a háborús körülmények között szocializálódtak, igen gyakran ellenségesen viselkednek a más nyelvet beszélő társaikkal. Az elmúlt években nem csak magyarokat értek ilyen támadások. Dél-Bánátban, ahol jelentős lélekszámú román kisebbség él, ugyancsak történtek atrocitások, románverések. Azt sem mondhatjuk, hogy a támadások az alkohollal állnának összefüggésben, hiszen fényes nappal, a nyílt utcán, iskolában, gimnáziumban, sportrendezvényen is előfordultak már hasonló esetek.

Temerin és Újvidék az egyik legnagyobb felvevőközpont volt, amikor a menekültek több hullámban, igen nagy számban ékeztek a háborús övezetekből. Ekkor bomlott fel végérvényesen, s a jelek szerint visszafordíthatatlanul, Újvidék etnikai összetétele: százalékarányokban a magyarság lélekszáma elenyészővé zsugorodott a Vajdaság legnagyobb városában. Temerin szélén pedig állami támogatással, menekültügyi segélyből egész új településrész épült, s szinte kizárólag a kilencvenes években ideérkezett családok lakják.

Abban, hogy a támadásokat elkövető fiatalok nem érzik az erőszakos cselekmények súlyát, igen jelentős szerepet játszik a büntetések elmaradása. A rendőrség a legritkább esetben göngyölíti fel ezeket az ügyeket, a támadók pedig nagyon kevés kivétellel büntetlenül kerülnek ki az ügyekből még akkor is, ha sikerül őket azonosítani. Habár a hivatalos vajdasági és szerbiai politikai vezetés, amelyben részt vesznek a magyar pártok is, rendszeresen deklarálja elkötelezettségét és határozottságát az ügyek megoldása és az elkövetők megbüntetése mellett, ez vajmi keveset ér, ha a szavakat végrehajtói szinten nem követi cselekvés.

A háború következtében a milosevici rezsim gazdasága összeomlott, az utcára kerülő emberek foglalkoztatására, illetve az egyre súlyosabb munkanélküliség kezelésére a kilencvenes években azt a megoldást alkalmazta, hogy néhány hét alatt elvégzett tanfolyamok után a rendőrségnél helyezte állásba az embereket, nagy számban menekülteket is. Ezek a személyek, akiket túlzás lenne a rend őreinek nevezni, különös kegyetlenséggel bántak el az akkoriban ellenségnek kikiáltott Otpor, azaz az Ellenállás mozgalom tagjaival. Félholtra vert, az inkvizíció módszereit megszégyenítő kegyetlenséggel, olykor több napon át kínzott fiatalok váltak az áldozataikká, mert politikai állásfoglalásuk nem tetszett a hatalomnak. Megjegyzem: ezeket az ügyeket a 2000-ben bekövetkezett fordulat óta sem vizsgálták ki.

Azóta eltelt nyolc esztendő, de a rendőrséget csak részben sikerült megtisztítani a nem oda való személyektől: sokan vannak még ma is a rendfenntartó szervek kötelékében olyanok, akik az egyenruhában elkövetett bűntettek elkövetői voltak. Ők pedig továbbra is kitartóan védelmezik a támadások elkövetőit.

Az agresszorok letartóztatása csak az első lépés, a legfontosabb a biztonság garantálása lenne: a magyar fiatalok nyugodtan mehessenek el az iskolába vagy este szórakozni, anélkül hogy attól kellene tartaniuk, valakinek nem tetszik a nyelv, amelyet beszélnek. A vajdasági magyar pártok politikai nyomásgyakorlással kikényszeríthetik a hatalomtól az ügyek tisztázását és az elkövetők példás megbüntetését. Visszatartó ereje lenne a szigorú büntetéseknek. Éppen ezért szeretném látni K. Roland támadóit a bíróság előtt. És remélem, hogy ő is felépül, maradandó sérülések nélkül, és láthatja majd, ahogyan támadóit bilincsben elvezetik oda, ahová valók.