Béna kacsák

Papp Lajos elhagyta a kórházat. Nyugdíjba vonult, közlése szerint azért, hogy szabadon elmondhassa véleményét. Ez baj. Papp professzor ugyanis nem csupán politikailag aktív személyiség, hanem orvos, nem is akármilyen. Kiváltság volt szikéje alá kerülni: ha az ő műtőjében révedt fehér fénybe altatáskor a páciens, később jó eséllyel fel is ébredt. Sőt: gyógyultan távozhatott a kórházból, ami nemcsak szívbetegek között, de az egész honi betegvilágban ragyogó perspektíva.

Létrehozva: 2008. június 26., 00:35	nyomtat	küld

Szomorú tehát, hogy Papp Lajos nyugdíjba vonul, de még szomorúbb az ok, ami erre készteti: a Pécsi Tudományegyetem Szívgyógyászati Klinikájának igazgatójaként nem mondhatta el szabadon a véleményét. Nos, a professzor immár elmondta véleményét a pécsi egyetemi vezetők, döntéshozók mulasztásairól, s ezek negatív következményeiről, valamint a TVK-ról. Nem, nem a Tiszai Vegyi Kombinátról, hanem az egészségügyi kormányzat által bevezetett teljesítményvolumen-korlátról. Ennek lényege, hogy csupán egy adott számú beavatkozást finanszíroz a kórházaknak az egészségpénztár, s ha a hónap közepére kiürül a keret, az intézmény csak saját adósságának növelésével lesz képes a gyógyításra. A szívsebész szerint "a TVK a magyar betegek gyógyulási és életesélyeit rendkívüli módon rontja, közvetve és közvetlenül is a halálba vezet". Oda, bizony.

A TVK éppúgy halálba vezet, mint a teljes intézkedéscsomag, amit egészségügyi reform címén dolgozott ki a balliberális kormány. Tombol a financiális terror, és szó szerint embertömegek pusztulnak bele. A Horváth-Molnár-féléknek erről szól a megbízásuk - a spekulánsfilozófiának, vagyis a neoliberális ordas eszmének megfelelően, amely hazánkban uralomra jutott. Ez a szemlélet a beteget, az elesettet, a rokkantat, a munkaképtelent (az inaktív, termelni-fogyasztani képtelen, vagyis piaci szempontból nem értékelhető személyt) csupán a költségvetésen csüngő piócának tekinti. E piócákat pedig le akarja választani, hogy mind kövérebbre hizlalhassa az elv- és jellemtelen, viszont komoly politikai és üzleti potenciállal bíró réteget.

Ezért történik az egészségügy szétzúzása. Ezért zárt be tavaly az európai hírű svábhegyi tüdőszanatórium, ahol a népbetegségnek számító gyermekasztmát kezelték. Ezért kódorognak a budai hegyekben, s halnak sorra hajléktalanszállókon az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézet egykori lakói. Ezért zárták be a Schöpf-Merei-kórházat, megszüntetve a koraszülöttmentést. Ezért csúsztunk utolsó helyre a rákgyógyításban, holott a megbetegedések számát tekintve elsők vagyunk. Amit nem értek: a naivitás, ami jó szándékú és tehetséges honfitársainknál megfigyelhető.

Miért nyilatkozza az immár szabad Papp professzor, hogy az új miniszter jobb lehet, mint elődei? Tán az új miniszter más megbízóknak dolgozik? Vagy a régiek megtértek és hamuba ültek? Azt sem értem, miért mondja a Fidesz-politikus, szintén orvos Pesti Imre, hogy "a kisebbségi kormányzat béna kacsaként, tehetetlenül figyeli az eseményeket". Nem. A kormány, ha mégúgy kisebbségbe csúszott is, nem elszenvedője az eseményeknek, hanem okozója és felelőse. Akik tehetetlenül, béna kacsaként figyelik az eseményeket, azok mi vagyunk: magyar betegek, beteg magyarok.

(Balavány György, Magyar Nemzet)