Az Európai Unió orosz dilemmája

Új partnerségi és együttműködési egyezményről kezdenek ma tárgyalásokat a szibériai Hanti-Manszijszkban az unió és Oroszország képviselői. A két fél kapcsolatai csak kereskedelmi és kulturális téren működnek, de ott is akadoznak.

Létrehozva: 2008. június 26., 11:24 \| Utoljára frissítve: 2008. június 26., 11:26	nyomtat	küld

A nyomás egyelőre állandó a gázvezetékekben és az orosz politikában is. Moszkva azonban egyre nagyobb szerepet követel magának Európában

Dmitrij Medvegyev orosz elnök olyan komoly egyezményt vár a szibériai csúcstalálkozótól, amely szavatolja országa helyét Európában. Az orosz államfő a Reuters hírügynökségnek kijelentette: Oroszország meghatározó jelentőségű európai állam. A Kreml olyan keretszerződést szeretne kötni, amely rögzítené az együttműködés elvi alapjait, utána pedig egy olyan megállapodásokat szeretne elérni, amelyek egyrészt kizárnák, hogy a kereskedelmet politikai szempontok befolyásolják, másrészt szabad utat nyitna az orosz nagyvállalatok európai terjeszkedésének. Brüsszelben viszont azt szeretnék, ha sikerülne stratégiai egyezséget kötni Moszkvával. Ez azt jelentené, hogy az orosz kormányzat elfogadná az igazodást az európai demokrácia és piacgazdaság alapelveihez, s ezzel párhuzamosan szorosabbra vonnák a szálakat a biztonsági és tudományos együttműködésben is.

Bár az érdek közös, és a két fél közötti kereskedelmi forgalom 248 milliárd dollárt tett ki tavaly, ami ötvenszázalékos növekedésnek felel meg az előző évhez képest, mégsem várható áttörés. Az orosz kormányzat képviselőinek a nyilatkozataiból kiderül, hogy nem szándékoznak jelentős engedményeket tenni sem a beruházók jogainak védelmét, sem az illegális bevándorlás féken tartását, sem az energetikai monopóliumok feldarabolását illetően. A lisszaboni szerződés kudarca után ráadásul Brüsszel pozíciói igencsak meggyengültek, s az orosz fél igazolva érzi eddig szalámitaktikáját, vagyis hogy minden egyes tagországgal külön egyezkedve játssza ki a közös uniós kezdeményezéseket. Hogy Moszkva ebben rendkívül sikeres, azt az is mutatja, hogy az unió mindeddig képtelen volt egységes kül- és energiapolitikai irányvonalat kidolgozni.

A csúcstalálkozó előestéjén ráadásul az orosz fél importtilalmat vezetett be hetven nyugat-európai cég húskészítményeinek bevitelére, az antibiotikumok túl magas szintjére hivatkozva. A korábbi lengyel hústilalom példáján okulva, amely a csúcstalálkozó többszöri elhalasztásához vezetett, az uniós képviselők most nem kívánták dramatizálni a helyzetet. Moszkva nyilván ezzel a lépéssel is jelezni kívánta, hogy bármikor jelentős anyagi veszteséget tud okozni még leggazdagabb partnereinek is, akik viszont nehezen tudnak meglenni orosz energiahordozók nélkül. Az orosz gazdasági élet két meghatározó egyénisége, Alekszej Miller Gazprom-elnök és Anatolij Csubajsz, az éppen feldarabolás előtt álló orosz országos áramszolgáltató elnöke még a találkozó előtti napokban is élesen bírálta az Oroszországgal szembeni brüsszeli politikai törekvéseket. Mindketten azt nehezményezték, hogy az uniós eurokrácia korlátozni igyekszik az orosz nagyvállalatok európai piacszerzését. Azzal érveltek, hogy ettől aligha oldódnak meg Európa energiaellátásának problémái. Miller szerint a Gazprom vezetékein érkező földgáz éppen olyan hatékonyan biztosítja keletről az európai tájak zöldellését, mint ahogy nyugatról a Golf-áramlat szavatolja.

Európában viszont, különösen az unió keleti végein, éppen ennek a hatásnak az erősödésétől tartanak a kormányok.

(Magyar Hírlap)