Légből kapott támogatások

Létrehozva: 2008. július 25., 08:25 | Utoljára frissítve: 2008. július 25., 10:14	nyomtat	küld

Brüsszelben már rég nem bíznak a magyar földnyilvántartási rendszerben. Pedig a légi felvételek alapján kellett volna meghatározni, kinek mennyi területalapú támogatás jár. A szaktárca államtitkára szerint viszont a kiadott légi felvételek csak segédeszközök. Vagyis a gazdálkodó felelőssége, hogy az uniós támogatások igénylésekor milyen területet jelöl be. Igaz, korábban az ezredfordulón készült képek alapján kellett támogatást igényelni.

Ezek után most már csak azt kellene eldönteni, hogy a légi felvétel minek a segédeszköze. Az unió ugyanis nem véletlenül bizalmatlan a hazai földnyilvántartással szemben. Ember legyen a talpán, aki megállapítja egy osztatlan terület olykor többtucatnyi tulajdonosából, hogy ki is az igazi gazda. Mire átrágná magát az uniós ellenőr az összes széljegyzeten, addigra infarktust is kapna. Ráadásul még ellenőriznie kellene azokat a parlagon hagyott területeket is, amelyek helyrajzi számát néhány ügyeskedő beszerezte, majd támogatást igényelt és kapott azok után, holott a valóságban a közelükben sem igen járt - ez a tendencia volt az egyik oka a területalapú támogatások folyamatos zsugorodásának.

Ha tehát a földtulajdon nyilvántartását még a szakember sem tudja kibogozni, akkor nem kellene azt sem elvárni a gazdálkodótól, hogy a Mepar szerint négyzetcentiméterre ismerje az általa művelt és támogatható földterületet. Mert a gazda arról mit sem tehet, hogy a kormány olyan rendszert tett a támogatás alapjául, és nyilvánított segédeszközzé, amelynek frissítését képtelen elvégezni, közben megtéveszti a gazdákat, önmagát és Brüsszelt is. Az unió nyilván egységes szabályok alapján dolgozik minden tagországban, és büntet azért, ha beigazolódik, hogy többen vettek fel ugyanarra a területre pénzt. A magyar termelőknek azonban valószínűleg az fogja betenni a kaput, ha a brüsszeli ellenőrök nemcsak a birtokokról kérnek majd számadást, hanem arról is, milyen alapon veszik fel a támogatást.

A gazdák többsége tehát hiába járt el jóhiszeműen, mégis rajtuk akarják leverni az állami mulasztást. A történet nem egyedülálló, ellenben jól tükrözi a magyar viszonyokat. A gazdáknak nem lennének gondjaik, ha a rendszerváltás óta eltelt két évtized alatt rendezték volna a tulajdonviszonyokat. Lám, a kormányzati következetlenség mára a gazdasági fejlődés legfőbb akadályává vált.