Dél-Amerika a bioüzemanyagok csábításában

Létrehozva: 2008. július 29., 17:40	nyomtat	küld

Dél-Amerika több mint 8 milliárd dollárt fektetett be a biodízel és a bioetanol gyártásába 2007-ben. Idén már több projektet indított el, amelyek majd növelhetnék a globális energia-termelést - írta a Reuters.

Ezek az erőfeszítések ugyanakkor egyes országok vezetőinek ellenkezésébe ütköznek, az élükre a venezuelai Hugo Chavez állt. Nézetük szerint az üzemanyagelőállítás megnöveli az élelmiszerek árát, így az éhezést is. Több kétkedő visszhangozta ezeket az aggályokat, és azzal vádolták a termelőket, hogy a gabonákat inkább üzemanyagnak, és nem élelmiszernek adják el.

A Latin-Amerikából származó bioüzemanyagok elláthatnák az Egyesült Államokat, a világ legnagyobb energia-felhasználóját, mivel Venezuelában és Mexikóban az olaj kitermelése csökken, így Washingtonnak az utóbbi időben új forrásra van szüksége.

Elemzők szerint Dél-Amerika talaja és klímája tökéletes a bioetanol előállítására. A világ legnagyobb bioüzemanyag-termelőjével, az Egyesült Államokkal ellentétben, aki gabona alapú üzemanyagot gyárt, itt szóját és cukornádat termelnek ilyen célra, mely sokkal hatékonyabb. "Latin Amerika a leglogikusabb választás bioüzemanyagok termelésére" - nyilatkozta Brian Dean, az Interamerikai Etanol Bizottság tagja a floridai Coral Gables-ben. "Az etanolt itt eredményesebben termelhetik, mivel a cukornád hatékonyabb alapanyag, valamint könnyen termeszthető."

Brazília vitathatatlanul a környék vezető bioüzemanyag-előállítója, bioetanol-gyárai a 2008/2009-es időszakban várhatóan 27,5 milliárd litert gyártanak, a 2007/2008-as 23 milliárdhoz képest.

A régióban a legtöbb ország, még az olajtermelő Mexikó és Venezuela is támogatja a megújuló üzemanyagokat, mint gázolaj-adalékokat, így tisztábban égő üzemanyagokat adnak el otthon és a fejlődő országokban egyaránt. Latin-Amerika versenybe szállhat Ázsiával a bioüzemanyag-gyártás terén, ahol Kína, India és Indonézia is már a világ 10 legnagyobb termelője között van az OECD adatai alapján.

A növény alapú üzemanyagok versenyképesek, mivel az olajárak már megközelítik a 150 dollárt hordónként. Ugyanakkor mindez egy világméretű vitát indított el arról, hogy megemeli-e az élelmiszerárakat, és arra kényszeríti-e a földműveseket, hogy még több területet foglaljanak el az esőerdőkből. Fidel Castro, az előző kubai elnök az Egyesült Államok széleskörű bioetanol-gyártási tervét öngyilkosságnak nevezte, melyre rögtön kontrázott Chavez és a bolíviai Evo Morales is, akik nem támogatták azt az erőfeszítést, melynek célja az, hogy az emberek helyett az autókat "etessék".

De a tettek meghazudtolták a szavakat. Venezuela, a kritizálás ellenére, etanolt szándékozik gyártani, hogy a gázolaj adalékanyagaként árulják a hazai piacon. Kolumbia 2010-re várhatóan 1 milliárd litert fog gyártani évente, több mint a dupláját a jelenlegi mennyiségnek, és terveik szerint az év végére már exportra is elegendőt termelnek. Argentína, a világ harmadik legnagyobb szójabab-exportőre, 2007-ben szója-alapú biodízelt kezdett exportálni, és idén ezt a mennyiséget legalább duplájára szeretné növelni. Peru ebben az évben nyitott egy bioüzemanyag-gyárat, melyben szóját használnak fel, de 2010 után átállnak egy szárazságtűrő növényre, így az könnyen termeszthető Peru sivatagjaiban. Mexikó, aki olajának nagy részét azért exportálja, mert nincs elég nagy finomító-kapacitása, irányelveket fogalmazott meg biodízel termeléséről, főleg cukorrépából és cirokból.

"Brazília van a legelőnyösebb helyzetben a bioüzemanyag-gyártás terén, a bioetanollal szerzett tapasztalatai miatt" - mondta Camila Ramos, a New Energy Finance, egy megújuló energiával foglalkozó cég dél-amerikai részlegének vezetője. "Ettől függetlenül Latin Amerika más tájain is keresünk lehetőségeket és befektetéseket."

Ezeknek az országoknak, ekkora mezőgazdasági kapacitással talán más irányba is kéne tekintenie. Manapság egyre több olyan növénnyel foglalkoznak, melyek nem élelmiszer-alapanyagok, és a tájképet sem teszik tönkre, így fenntarthatóbbá válna termesztésük. A legszomorúbb azonban az, hogy egyik vezető sem az okot, csak az okozatot próbálja "környezettudatosabban" megoldani, arra néhány kivételtől eltekintve kevesen gondolnak, hogy a mértéktelen energiapazarlást szüntessék meg.