Elköltöztették Budapestet

A világ egyik legelismertebb hírtelevíziójának munkatársaitól talán elvárhatnánk, hogy különbséget tegyenek a magyar és a szerb főváros között.

Létrehozva: 2008. július 31., 08:13	nyomtat	küld

kapcsolódó

Budapesti zavargók a CNN belgrádi tudósításában

"Összecsapások törtek ki: szerb ultranacionalisták tüntettek Radovan Karadjic kiadatása miatt." (CNN-online, július 30. Az amerikai hírtelevízió a belgrádi zavargásokat bemutató videofelvételén összevágta a szerb nacionalista tüntetés képeit a Budapesten készült zavargások felvételeivel.)

Már régen tudjuk, hogy a nyugati átlagpolgár milyen felületesen ismeri térségünket. Még mosolyogtunk is azon, hogy a Párizsból Budapestre repülő újságírók bőröndjeit Bukarestbe küldték. Ilyen tapasztalatok alapján talán kár volna háborogni azért, mert az amerikaiak immár Belgráddal is összekeverik fővárosunkat. A felvételen ugyanis magyar zászlót lengető tüntetőket oszlat a rendőrség: az Andrássy út egyértelműen felismerhető. A közelkép a rendőrökről már Belgrádban készült, de a rövid felvétel végén ismét a magyar környezet látszik.

A televíziós melléfogás valójában nagyon is sértő. Elsősorban azért, mert nem amerikai átlagemberek követték el: a világ egyik legelismertebb hírtelevíziójának munkatársaitól talán elvárhatnánk, hogy különbséget tegyenek a magyar és a szerb főváros között. A CNN-t a földkerekségen mindenütt nézik, és ebben az esetben hírnevünk rombolása egyértelmű.

Akik ráismertek a magyar trikolórra vagy a pesti utcára, azok akár az őrizetbe vett boszniai szerb vezért is magyarként könyvelhetik el. "Ezek a magyarok meg akarják védeni a tömeggyilkost, micsoda demonstrációt rendeztek mellette!" - mondhatták az ominózus híradó nézői San Franciscótól Londonig és Párizstól Tokióig. Úgy ez már korántsem vicces, mert arról árulkodik, hogy ilyen alapon a nagy óceánon túl simán összemoshatják a jugoszláv háborús bűnöket a magyarok erőszakmentes Trianon-siratásával.

Másrészt a globalizáció egyik csúf következményeként is értelmezhető az a mentalitás, amelyről a televíziós gikszer árulkodik. A szegény kelet-közép-európaiak fogadják csak tárt karokkal mindazokat a gazdasági, politikai és kulturális impulzusokat, amelyeket a Nyugat zúdít rájuk, hiszen úgysem tudnak kitérni előlük. Fordított irányban azonban menthetetlenül megtorpan a folyamat: az amerikaiakat és a nyugat-európaiak többségét történelmünk, irodalmunk és zenénk egyáltalán nem izgatja. "Belgrád vagy Budapest - hát nem egyre megy?"