Alamizsnát hitelbe

Létrehozva: 2008. augusztus 1., 08:31 | Utoljára frissítve: 2008. augusztus 1., 08:32	nyomtat	küld

Lapunk értesülései szerint húsz-negyvenezer forint közötti összeget vehetnének fel a szociális kölcsön keretében a rászorulók. Már a múlt hét eleji cikkünkben jeleztük, hogy a Szociális és Munkaügyi Minisztériumban vizsgálják ezt a lehetőséget, amellyel főként az uzsorakölcsönöket akarják visszaszorítani. Magyarországon mintegy 1,2-1,5 millió ember él mélyszegénységben." (Magyar Hírlap, mai szám)

Ezen a héten vicces kedvében van a kormány. Először a kormányzati negyedről derült ki, hogy tulajdonképpen az évszázad üzlete volt, mert elköltöttünk rá tízmilliárdot - és egy momentán használhatatlan telket kaptunk cserébe. Most meg az uzsorakamattól akarjuk megóvni honfitársainkat húsz-negyvenezer forintos államilag garantált kölcsönökkel. Mintha egy egyszeri húszezres alamizsnával meg lehetne oldani a mélyszegénység gondjait! Legfeljebb arra jó, hogy a legtájékozatlanabb szavazórétegeknél bebiztosíthat néhány voksot, de akár fordítva is elsülhet. Ha egyszer adtak, miért nem adnak többször és miért nem nagyobb összeget? - kérdezhetik a rászorulók.

De szép is lenne, ha csak húszezer forintnyi tartozásuk lenne azoknak, akik az uzsorások markába kerültek és a havi százszázalékos kamatokkal a bűnözők egyre mélyebb nyomorba taszítják őket! A jelenséget nem ilyen, felületi kezelésre sem alkalmas osztogatással kellene megközelíteni, hanem a megoldás szándékával. Annak kulcsa pedig a világon sehol sem a rászorulóknak nyújtandó kedvezményes fogyasztási kölcsön, hanem olyan vállalkozási lehetőségek megteremtése, amelyekkel a legszegényebbek elindulhatnak a nyomorból kivezető úton. A leszakadt magyar falvak lakói ebből a szempontból rosszabb helyzetben vannak, mint a harmadik világ nincstelenjei, mert az utóbbiak mind egyformán szegények, s ott nincs egy áruval roskadásig telt bolt sem a közelben.

Az uzsorakamat megjelenése ugyanakkor jól példázza a hatalom szociális "érzékenységét" is. Az uzsorások ugyanis csak ott arathatnak, ahol egy egész rétegnek nincs lehetősége arra, hogy a pénzintézetek ügyfele lehessen. Ehhez pedig nem alamizsnahitelek kellenek, hanem például ki kellene oktatni a legszegényebb rétegeket is a pénz kezelésének alapszabályaira. Ami nem egyszerű feladat egy olyan közegben, ahol már nemzedékek óta nem látták a családfőt munkába indulni.