Mozgástér és adóreform

Létrehozva: 2008. augusztus 14., 08:45	nyomtat	küld

Szuperbruttósítás, szja-fókuszú adócsökkentés, járulékfókuszú adócsökkentés: a miniszterelnök komplett étlapot nyújtott át a Magyar Tudományos Akadémián hallgatóságának a tél végén. Minthogy a kormányfő nem nem kötelezte el magát egyik javaslat mellett sem, elméletileg volt miről vitatkozniuk az érdekképviseleteknek. Márciusban azonban a népszavazás "mindent elvitt" - hangoztatta a kormányzat. Kora tavasszal a Pénzügyminisztérium államtitkára, Keller László azt mondta: csak az év második felére derülhet ki, hogy mekkora mozgástér marad adócsökkentésre. "Az viszont már most biztos, hogy a népszavazás káros gazdasági hatásai miatt ez jóval kevesebb lesz a februárban beharangozott 200-250 milliárdnál" - részletezte a szocialista politikus. Aztán Veres János állt elő, aki rendületlenül azt hangsúlyozza, hogy a kormány az adóváltoztatásokat csak a konvergenciaprogram keretein belül tudja elképzelni, a módosítások nem ronthatják az államháztartás egyensúlyát. Ezzel amúgy egyet is értenénk, ha nem duruzsolná a kormányzat már hosszú ideje a fülünkbe azt, hogy 2009 az adóreform éve lesz.

De vissza az időben! Az Országos Érdekegyeztető Tanács áprilisi ülésén a pénzügyminiszter már azt mondta, hogy elfogyott a jövő évi adómódosításhoz szükséges mozgáslehetőség, azaz érdemes visszatérniük a realitás talajára azoknak, akik a közterhek ezermilliárd forintos mérsékléséről beszélnek. Ugyancsak áprilisban A szólás szabadsága című televíziós műsorban Gyurcsány Ferenc már arról beszélt, hogy középtávon is el kell felejteni az adóreformot, mert nincsenek meg hozzá a társadalmi, politikai feltételek. Miután a szóban forgó időszakban többször is bedőlt az állampapírpiac, vagyis a befektetők körében megcsappant az étvágy a költségvetési hiányt finanszírozó értékpapírok iránt, legfeljebb a pikk ász jött be a kártyán, nem a közterhek érdemi mérséklésének lehetősége. Varga Mihály akkor úgy nyilatkozott: a politikai válság miatt Magyarországon csak a bizonytalanság a biztos. A legnagyobb ellenzéki párt alelnöke arra a kérdésünkre, hogy lehet-e számszerűsíteni a kormányválságot, azt felelte: ötvenmilliárd forinttal emelkedett az államadósság kamatterhe, ami az aktuális gazdaságpolitikának tudható be. A nyár beköszönte óta százmilliárdos mozgásteret emlegetnek a pénzügyi tárcánál. Lényegében ezt erősítette meg egy interjúban a szaktárca vezetője, aki szerint e tétel egy része a gazdaság kifehérítéséből származna, míg a másik fele a központi kiadások csökkentéséből.

Időközben a piac is megmozdult. Az Oriens pénzügyi tanácsadó cég szerint adóreformra és - ennek ellensúlyozására - az eddig széles körben hangoztatottnál kisebb, de jelentős, mintegy ezermilliárd forintos kiadáscsökkentésre lenne szükség. A héten pedig négy nagy adótanácsadó cég tette le az asztalra az adó- és járulékrendszer átfogó átalakítását célzó javaslatcsomagját, ami 1100 milliárd forintos hatással lenne a költségvetésre.

Miért van szükség adóreformra? A magyar gazdaság növekedési csapdában van, melynek több előidézője is egymást erősíti: a nagy kiadások miatt nyomás alatt áll, hiánnyal küzd a költségvetés. Ezt az állam a felsrófolt adókkal próbálja ellensúlyozni, azok pedig fojtogatják a piaci szereplőket, akik ráadásul a csekély munkakínálattal is szembesülnek: a nagy adókból fenntartott, és a hiány egyik elsődleges okozójaként említhető szociális rendszer ugyanis nem munkára, hanem, épp ellenkezőleg, a munkától való távolmaradásra ösztönöz. Mindennek együttes eredménye - törvényszerűen - az elenyésző növekedés és a lemaradás nem pusztán a versenytársainkhoz, hanem a gazdaság és Magyarország optimális lehetőségeihez képest is.
Ha nem hoz a 2009-es büdzsé érdemi reformokat, aligha remélhető, hogy a 2010-es választási évben az MSZP az adó- és járulékcsökkentési elképzelésekkel lesz majd elfoglalva. Szűkülő költségvetési mozgásteret pedig nem ildomos emlegetni akkor, amikor a százmilliárdos többletforrások elszámolásával adós a kabinet.