A köztévé mint közbotrány

Létrehozva: 2008. augusztus 18., 17:08 | Utoljára frissítve: 2008. augusztus 18., 17:09	nyomtat	küld

Elenyésző számmal tűnnek fel az MTV képernyőjén érdekes és/vagy értékes műsorok, egy-két valóban tehetséges műsorkészítőn kívül jellegtelen, többségében megjegyezhetetlen arcok és hangok küzdenek a magyar nyelvvel. A társadalmi diskurzusban az MTV mint szellemi műhely, gyakorlatilag nem vesz részt.

Egy ország és egy nemzet egyik legfontosabb intézménye a köztelevíziója. Bárki számára hozzáférhető, katalogizált és digitalizált archívuma bemutatja a közelmúlt lényeges történéseit; nap mint nap készülő műsorai rögzítik jelenünk valóságát; munkatársai a technológiai és a társadalmi fejlődés irányait előre látva - de legalábbis sejtve - befolyásolják a nemzet infokommunikációs és közösségi jövőjének formáját és tartalmát.

A jó és fontos köztelevízió értékeket teremt, közösségeket mutat be, sőt épít, viszonyítási pont, zsinórmérték. Ilyen televíziót szeretnénk mi magyarok is, ezért fizetjük adónkat, ennek megvalósítását várjuk el képzett, felelős és kreatív vezetőitől és újságíróitól.

A fentiek fényében, valamint két sikertelen tévéelnök-választási forduló után, és a harmadik közepén talán érdemes összegezni, mi is a helyzet manapság a nagyobbik köztelevízió háza táján.

*

Kezdjük néhány számmal, ténnyel. Az MTV ez évi költségvetése 34 milliárd forint, üzleti terve július közepére gyakorlatilag összeomlott, legkésőbb szeptemberben módosításra szorul. Jelenleg 1700-nál is többen dolgoznak a tévé állományában, bérköltségük évente több mint 11 milliárd forint. Az üzleti tervben ez évre tervezett 250 fős leépítés egyharmadát tervezik megvalósítani.

A televízió költségvetésének 95 %-a adóforintokból érkezik, az intézmény évente 1,5-2 milliárd forint között képes reklámbevételeket termelni.

Ebben az évben néhány száz perccel csökken a két csatorna összesített műsorideje, miközben az MTV nézettsége alig éri el az országos kereskedelmi televíziók nézettségének egynegyedét-egyötödét. Elenyésző számmal tűnnek fel az MTV képernyőjén érdekes és/vagy értékes műsorok, egy-két valóban tehetséges műsorkészítőn kívül jellegtelen, többségében megjegyezhetetlen arcok és hangok küzdenek a magyar nyelvvel. A társadalmi diskurzusban az MTV mint szellemi műhely, gyakorlatilag nem vesz részt.

A nagyobbik magyar köztelevízió pocsék hatékonysággal működő, elmaradott, színtelen-szagtalan, jelen állapotában felesleges intézmény. Alig-alig hasonlít ahhoz az ideálképhez, amit dolgozatom elején felvázoltam.

*

A tavalyi év elejéig működő kuratóriumi elnökségből az idén márciusban leköszönt televízió-menedzsment bohócot csinált. A 2003 és 2007 között regnáló szocialista, szabad demokrata és MDF-es kurátoroknak fogalmuk sem volt arról, valójában mi történik az MTV-ben, érkezésük pusztán arra volt, hogy médiabarátaikat elhelyezzék az intézményben és megaméretű biznisz nyélbe ütéséhez asszisztáljanak a 115 milliárdba kerülő új MTV-székházzal. De, mint a mesékből is tudjuk, előbb-utóbb minden kiderül.

Most, pár hónappal a zseniálisan ügyeskedő volt menedzsment távozása után, éktelen zörgéssel esnek ki a csontvázak az MTV penészszagú folyosóin évek óta zárva álló szekrényekből. Kiderült, hogy 13 (tizenhárom!) ügyvédi iroda ad tanácsokat havi 600 ezer és 1 millió forint közötti összegért az MTV-nek.

Kiderült, hogy a 300 millió forintos értéket meghaladó, így a médiatörvény szerint kuratóriumi elnökségi jóváhagyásra előterjesztendő szerződések sorát darabolták szét, elkerülendő a jóváhagyást. Ezen szerződések közül egy-kettő - miért is ne - adóforintokból a konkurens televízió-csatornák bevételét növeli.

Kiderült, hogy évi ötezer szerződésének töredékét teszi közzé a televízió a honlapján, plasztikus lenyomatát adva annak, miképpen gondolta is a szocialista-liberális kormány a közpénzt elköltők zsebeinek megüvegesítését. Az MTV műsorperceinek kétharmada külső gyártásban készül, közte szinte az összes "brandje", húzóműsora: A tévé ügyvédje, a Társulat, a Csináljuk a fesztivált, a Nap-kelte. Ezen produkciók szerződései botrányosak, túl a mérhetetlen pazarláson - mert azt nem is merem feltételezni, hogy nem hányaveti gazdálkodásról, hanem lopásról van szó - jogi, és médiaszakmai förmedvények is.

De hát ha a gazdálkodás nincs rendben, legalább azt látnánk, hogy a műsorokban igényes szórakoztatás, vagy elemi erejű tényfeltárás, vagy korunk szikár dokumentálása jelenik meg. De vajon fel tudunk-e idézni az elmúlt néhány évből akár csak egyetlen olyan műsort, interjút, dokumentumfilmet, bármit, ami érdemi reakciókat váltott ki a közbeszédben? Amiről cikkek születtek? Ami vitát generált újságban, interneten, bárhol? Amiről beszéltünk egymás között egy hétvégi ebéden vagy egy baráti sörözésen?

Még azt sem tudta tisztességesen dokumentálni és bemutatni az MTV, amikor a tévéostrom óráiban - borzalmas és megrázó körülmények között - a házához érkezett a téma.

És mindeközben a kormánypárt legfőbb gondja az, hogy újabb négy kurátort delegáljon a kuratórium elnökségébe, hétre emelve ezzel létszámukat a tizennégy fős elnökségben és néhány tízmillió forinttal megdobva annak költségvetését. Médiapolitikai működésük hatalmi játszmákra korlátozódik, szemléletes példája volt ennek az, amikor képesek voltak új kurátoraikkal olyan elnökre szavaztatni, akit azok még csak nem is láttak személyesen. Kvázi ellenzéki szabad demokrata társaik pedig lelkesen, (és amúgy valóban meglévő) intellektuális fölényük tudatában asszisztálnak ehhez, jobb esetben kínosan röhögnek rajta.

*

2007-ben a Magyar Televízió 50 éves volt. Talán nem figyeltem eléggé, de magam egyetlen publicisztikát, elemzést sem olvastam az elmúlt félszázad magyar televíziózásáról. Hatásairól, értékeiről, hibáiról, tévedéseiről. Mit stimulált és mit rontott el? Mi hasznot hozott és mi kárt okozott? Mennyivel volt jobb, rosszabb Európa más köztelevízióival összehasonlítva?

Talán azért nem olvashattam ilyeneket, mert az elmúlt néhány év elkeserítő és szánalmas köztelevíziós teljesítménye a közírókat, publicistákat is elriasztotta attól, hogy érdemben értékeljék a televíziózás magunk mögött hagyott évtizedeit. Súlyos hiányosság ez, ma még nem is látjuk mekkora. Zárójelben: a hazai kereskedelmi televíziózás 10 évéről, az 1997-ben megkezdődött duális hazai televíziós rendszerről írt értékelésekben sem dúskálunk.

Augusztus végén javaslatot fogok tenni a kuratóriumnak: rendezzünk szeptemberben nyilvános konferenciát, hallgathassa meg bárki, hogy a tévéelnökségre pályázók (már amelyikük vállalja ezt) mihez kezdenének az elnöki székkel a fenekük alatt. Kérjünk fel közösen médiaszakembereket, kutatókat, mondják el ők is, milyen magyar köztelevízióra volna szükség. Válasszunk tévéelnököt a konferencia utáni, vélhetően a ma elképzelhetőnél nagyobb egyetértésben.

Elnökre ugyanis szükség van. Nem csak a törvény betűje miatt, hanem azért, hogy kihúzza a mocsárszagból az MTV-t.