Tell Vilmos mellé lő

Létrehozva: 2008. augusztus 26., 08:29	nyomtat	küld

Az íjász egy nyílvesszőt helyezett az számszeríja idegére, egy másikat is a keze ügyébe készített, célzott és lőtt és talált. Miután Gessler Henrik gratulált és a másik nyíl felhasználhatósága felől érdeklődött, bizony elképedt a válaszon, hogy azt, amennyiben az első vessző célt téveszt, neki szánták. Vilmosunkat legott börtönbe vetették, de sikerült megszöknie, és később lelőtte a helytartót. Tell Vilmos második nyíllövése szabadságharcot robbantott ki Svájcban, ami az ország függetlenné válásához vezetett. Akkor is szép történet ez, ha Tell Vilmos soha nem élt, csupán kitalált személy - akkor is, ha Svájcban sokáig büntették azokat, akik kétségbe merték vonni a legenda valóságtartalmát.

E kis kitérő után elemezzük kicsit a kis magyar a rögvalóságot, ha úgy tetszik. Itt vannak az almatermesztők, akik már jóval korábban, még a Karsai József-féle dinnyedobálás idején megmondták, hogy ha nem változnak a körülmények - amelyek alatt ők felvásárlási árat értettek -, akkor demonstrálni fognak. Ezt azóta többször kijelentették, mégsem változott semmi, és tessék, most blokád alá vontak néhány almafeldolgozót. Az egyik feldolgozó már jelezte, hogy milyen bonyodalmai származnak mindebből. Termesztőkről szó nem esett. Róluk annyit tudni, hogy nem akarják harminc forint alatt adni az almát, amit harmincnégyért termelnek meg. Kérdés még az is, hogy a dinnyecsatát megvívó Karsai József most miért annyira visszafogott? Fel sem merjük tételezni, hogy esetleg azért, mert Battonya és környéke nem almatermő vidék, és ott az alma árán nem múlnak értékes szavazatok.

A blokádot szervező Magosz kérte az agrártárca segítségét is, eddig kevés sikerrel. Gőgös Zoltán, az FVM-államtitkár például úgy vélte, hogy az almaügy csupán arra jó, hogy a Magosz médiafelületet teremtsen önmagának, és a Fidesz teljes mellszélességben odaállt e mellé az ügy mellé. Nehezen értelmezhető megoldásként Gráf József azon javaslata is, hogy a termelők október közepétől november közepéig étkezési almát áruljanak háztartási minőségben kilónként 35-40 forintért.

Egyébként az alma esetében ugyanaz játszódik le, mint a meggyében: tavaly rossz volt a termés, a feldolgozók import gyümölcsöt vásároltak drágán, aztán készleteiket - értsd a meggybefőttet és az almasűrítményt - nem tudták eladni, ezért kínáltak hatvan forintot a meggyért és tizenötöt az almáért. Ez nem tetszik a termesztőknek, akiknek erősen hiányzik a tavalyi kiesett bevételük, és akik nem értik, hogy 2007-ben miért érte meg ötven forintért import almát vásárolni.

Tehát annyira nem bonyolult ügy ez az almaügy, azt azonban nehéz eldönteni, hogy ebben a játszmában most ki játssza Tell Vilmos szerepét. Csak annyi bizonyos, hogy bárki legyen is az, ha mellé lő, abból nagy baj lesz.