Iskolaügy a tűréshatáron

Élt ebben az országban valamikor egy kultuszminiszter, akinek koncepciója volt. Kidolgozott egy iskolareformot, de ő nem ad hoc intézkedéseket értett ezen, amelyeket, ha kitör a botrány, legföljebb visszavonat. Szívügye volt a népoktatás, mert nem tudta másképpen elképzelni a magyar jövőt, csak mint aminek egyik alappillére a magyar vidék, a mezőgazdaság fejlesztése, és az nem valósítható meg képzett, fölkészült gazdák nélkül. Tudta, lentről kell a dolgot elkezdeni. A kis iskoláknál. A tanyasiaknál, a parasztgyerekeknél. Így érezte ezt a kultuszminiszter, pedig gróf volt, nem szociáldemokrata.

Létrehozva: 2008. augusztus 27., 09:29 \| Utoljára frissítve: 2008. szeptember 2., 22:24	nyomtat	küld

De élt benne egy kép Magyarországról, volt hite, munkamorálja, elképzelése, tudta, mit vár a kultúrától, az oktatástól, és tárcáját nem pártapanázsként, nem baráti szívességként kapta meg, hanem mert kellett egy ember, akinek hivatástudata van. Klebelsberg Kunó 1926-tól 1929-ig hatezer modern népiskolai tantermet, mellette kétezer tanítói lakást építtetett. Állnak még az általa építtetett iskolák - legföljebb lakat van rajtuk.

Bűvös szám ez a hatezer. Porogi András, a Toldy Ferenc Gimnázium igazgatója már tavaly azt prognosztizálta, hogy országosan mintegy hatszáz iskolát, s ezáltal hatezer tantermet fog bezáratni a kormány az elkövetkező években. A vészes folyamat már elkezdődött. Van itt haladás. A lejtőn. Nekünk egy fordított Klebelsberg Kunónk van, aki nem hatezer tantermet hoz létre, hanem ugyanannyit tud megszüntetni. Ez ennek a kormánynak a tudománya. A megszüntetés, a bezáratás, az eladás, a fölszámolás specialistái. Csupa szakember.

A negatív jövőkép stabil támaszai. Kerpen Gábor, a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezetének elnöke szerint az oktatásügy fontos kérdéseiben a kormány és a tárca nem kíváncsi a legilletékesebbek, a pedagógusok véleményére, mert csak egy szűk érdekkörrel egyeztet. Gróf Klebelsberg a kétezer pedagóguslakás megépíttetésével kétezer tanárnak akart jobb életkörülményeket, megbecsülést és a tanítás színhelyén biztos megélhetést teremteni. A kétezres szám a mai hírekben is benne van, csak más kontextusban: szeptembertől újabb kétezer tanárt bocsátanak el. Kétezer képzett tanártól semmi mást nem vár el a kormány, mint hogy gyöngybetűkkel írja alá a felmondólevelét. Mehet isten hírével taxisofőrnek, vagy ahová fölveszik.

A fölülről vezényelt nagyarányú összevonások közepett a kis iskolák a létükért harcolnak. Közben nincsen elég pénz a gyerekeket az új oktatási helyre szállító buszok üzemeltetésére, és az iskola-összevonás révén megspórolt igazgatói fizetések is legendának bizonyultak. Ugyanis a tárca rájött, hogy mégsem jó, ha öt iskolának egy igazgatója van, adott esetben jó távol a településtől. Ezért most egy fényes elméjű szakértő kitalálta, hogy a nagyobb társulások a tagintézmények élére is kinevezhetnek igazgatókat, őket majd egy főigazgató fogja irányítani. Hogy akkor hol itt a spórolás? Azt majd még kitalálják. Még van rá idő, ennek a kormánynak kimagyarázkodásra mindig van pénze, nem lesz itt semmi gond a kommunikációval.

Csak az ország torka véres. Mint hírlik, a Tolna megyei Nagydorog pedagógusai a szomszédos Sárszentlőrincen házalnak, a létszámnövelés érdekében próbálják rávenni a szülőket, hogy a helyi iskolából írassák át hozzájuk a gyerekeiket. Miért ne házalnának, ha tanárok? Talán könyvtárba járjanak, hogy fölkészültebben adhassák elő tantárgyukat? Küzdjenek csak. Tanulják meg, mi az a kvótaszám.

Ez a házalósdi kifejleszthet a tanárokban egy sor olyan készséget, amelyre még nagy szükségük lehet. Aki most ügyes a rábeszélésben, abból kiváló porszívóügynök vagy ingatlanközvetítő válhat. Elbocsátása után még hálás lesz ezért a különképzésért a Gyurcsány-kormánynak.

(Körmendy Zsuzsanna, Magyar Nemzet)