Szakértői charta

Van-e még ember e hazában, aki emlékszik a SZEM nevezetű mozgalomra, a Horn Gyula által életre hívott, igazi, pártpolitikától mentes civil szerveződésre, amely hivatott lett volna országunkat a fejlett európai demokratikus jogállamok közé vezényelni? A mozgalom 2000 őszén bontotta kis zászlaját, a legesleghaladóbb értelmiség reprezentánsai csatlakoztak hozzá, mintegy négyszázan, oly intellektuális és politikai kiválóságok, mint Juszt László vagy Ábel Anita.

Létrehozva: 2008. szeptember 8., 00:33	nyomtat	küld

Szövetség az Európai Magyarországért - ez volt a derék tömörülés neve, de a megalakulásán kívül semmilyen néven nevezhető tevékenységet soha nem folytatott, hiába volt oly sokra hivatott pénzember és szervező géniusz az egylet titkára, mint Schmuck Andor maga, még arról sincs hír, hogy gittet rágtak volna. Azért némi állami támogatást nyilván felvettek, miként az egy tisztességes, baloldali civil szerveződéshez illik.

A Magyar Demokratikus Charta zászlaja is kibontódott szombaton, úgy dél körül, bár a harangszó nem ezt az eseményt üdvözölte. Mégis, felhőtlen örömre ad okot az a tény, hogy az MDC mindenképpen hosszabb életű társadalmi tüneménynek ígérkezik, mint aminő a SZEM volt, hiszen a chartások szeptember 20-ra utcai demonstrációt szerveznek, ami kétségkívül arra utal, bizakodnak, hogy lesznek még két hét múlva is. A charta létrehozása Gyurcsány Ferenc pártelnök-miniszterelnök termékeny elméjének leleménye, aki a melegfelvonuláson történt atrocitások láttán döbbent rá, meg kell védenie a demokráciát. Nem lenne politikailag korrekt, ha most közvetlen összefüggéseket keresnénk a melegek közérzete és a demokrácia állapota között, csak annyit jegyeznénk meg, hogy 2006-ig mindenféle atrocitások nélkül zajlottak a melegfelvonulások, a demokráciával mégis kardinális bajok voltak, amelyek felismeréséhez tojásdobálásra sem volt szükség. Ám Gyurcsány és a charta hivatásos toleránsai szerint aki lila tangabugyiban vonul végig az Andrássy úton, az építi, aki Árpád-sávos zászlóval, az rombolja a demokráciát. Az így felfogott demokrácia valóban védelemre szorul. A charta váltig állítja, fenyeget más veszély is, nem csak az Árpád-sáv, a turul meg a gárda. Rettentő veszedelmet jelent egy másik, "civil szervezet", a Magyarok Nyilai nevű társaság, amelyik a napokban követett el merényletet Szilvássy György titkosszolgálati miniszter nyaralója ellen. Bár, aki látta az építményt, az joggal feltételezi, valami ízléskommandó robbantgathatott, az objektum oly gusztustalanul hivalkodó és ízléstelen. Kolompár Orbán szerint a cigányoknak is az utcára kell vonulniuk, hogy tiltakozzanak a szélsőségek ellen, hiszen békésen alvó cigány emberekre támadtak csütörtök éjjel is, egy nyíradony-tamásipusztai házban. Nagyon helyes, hogy Kolompár Orbán fellép az uzsorások (feltételezhetően ők hajtották végre a támadást) ellen, ha a lincselők meg a megrögzött tolvajok ellen is szervezne békemenetet, egész sokan menetelnének vele. Békésen.

A miniszterelnök kezdeményezését aláírók listájában - mint mindig - ezúttal is hiányoznak az igazán érdekesek. (Nem egyértelmű, hogy Pomogáts Béla aláírta-é, avagy sem, mindenesetre azt leszögezte, hogy menetelni nem hajlandó.) Hiányoznak a kormány tagjai, a párt és a frakció vezető személyiségei, de még Klára asszony sem szerepel az aláírók között. Talán arra ügyeltek, hogy megőrizzék a pártpolitikától független, civil mozgalom látszatát. Minek?

(Ugró Miklós, Magyar Nemzet)