A zsaroló végjátéka

A politikus, ha tehetséges, meg tudja szerezni a hatalmat, a jó politikus le is tud mondani róla, az előbbi szakmai, az utóbbi emberi erény. Az idézet Gyurcsány Ferenctől származik, aki jelenleg éppen azt bizonyítja, hogy még a saját értékítélete szerint sem jó politikus, és híján van bizonyos emberi erényeknek. Azok után, hogy korábbi legfőbb szövetségese és támasza, az SZDSZ többször látványosan kikosarazta, megalázta a kegyeiért könyörgő miniszterelnököt, Gyurcsánynak eszében sincs lemondani a hatalomról. Ehelyett ismét a végső menedékként egyszer már bevált taktikához folyamodik: saját pártját próbálja zsarolni, és igyekszik megosztani a kudarc felelősségét a szocialista frakcióval.

Létrehozva: 2008. szeptember 9., 06:34 \| Utoljára frissítve: 2008. szeptember 9., 07:28	nyomtat	küld

Egyszer - 2006 őszén - már sikerült cinkostársaivá zülleszteni az MSZP képviselőit, és ezáltal túlélni az őszödi beszéd kiszivárgása utáni válságot. (Megjegyzendő, hogy a hírhedt őszödi beszéd szó nélküli nyugtázásával már korábban cinkosává vált a frakció.) Akkor a parlamenti többség megerősítő támogatását kérte és kapta meg, most pedig rendkívüli kongresszuson akarja kicsikarni kormányfői mandátumának meghosszabbítását a szocialistákból. Kérdés: ismétlődhet-e a "történelem"? Ezúttal nem elegendő az MSZP többségét megnyerni magának, hiszen az Országgyűlésben így is kisebbségben marad, kormányával együtt. Az már csak a magyar politikai élet abszurditását igazoló újabb példa, hogy Gyurcsány Ferenc még olyan nyilatkozatokat tehet, hogy "töretlenül bízik saját programjában és kormányában", illetve a ki tudja hányadik programhirdetése után ismét arról beszél: "az MSZP vezetésének morális és politikai kötelessége javaslatot tenni a tagság és a támogatók számára, hogy melyik úton induljon el".

Ezt a végletekig lejáratódott hazudozót önhittsége és mániákus hatalomvágya, úgy látszik, meggátolja annak felismerésében, hogy a valódi hatalmi tényezők már lemondtak róla, kifacsarták, majd eldobták, hiszen elvégezte azt, amire kellett: választást nyert 2006-ban a balliberális elitnek, tovább csökkentették a magyar nemzet befolyását saját életére a még megmaradt nemzeti vagyon elherdálásával, sikeresen folytatták az oktatás, az egészségügy és a közmorál züllesztését. A személye már inkább tehertétel, amely megroppanthatja évekre az MSZP-t, és magával ránthatja a szakadékba a szabad demokratákat. Az elemzők többsége szerint innen már nem állhat fel a miniszterelnök, a bukása elkerülhetetlen.

Gyurcsány Ferenc helyzeténél, valószínű bukásánál azonban sokkal fontosabb kérdés az: mi jöhet utána? Itt ugyanis nem csupán az MSZP elnökének élethalálharcáról van szó, hanem az SZDSZ túléléséről is. A Fodor Gábor által imamalomszerűen ismételt szakértői kormány - túl azon, hogy fából vaskarikának tűnik az átpolitizált Magyarországon - legfeljebb időhúzásra lenne jó. Ez pedig kizárólag a szabad demokraták érdeke, akik jelenleg egy-két százalékos támogatottsággal rendelkeznek, így egy közeljövőben rendezendő parlamenti választáson kevés esélyük lenne megugrani az ötszázalékos küszöböt. Ha elegendő idejük lesz, akkor újjáépíthetik az imázsukat azzal a hangzatos jelszóval, hogy ők tudták megbuktatni a közutálatnak örvendő miniszterelnököt, illetve a szakértői kormánnyal csak az ország érdekeit tartották szem előtt.

A Fidesznek mint legnagyobb ellenzéki erőnek - Orbán Viktor hét végi szavaihoz hűen - a magyar érdekeket kell mindenek elé helyezni. Ez pedig nem lehet más, mint a választók kezébe adni végre a döntést.

(Kis Ferenc, Magyar Nemzet)