Vízipisztoly Fodor hátában

Fodor Gábor, az SZDSZ elnöke levelét megírta, a meghatottságtól sűrű könnyekkel küszködnek a címzettek, különösen a szocialisták, az ellenzéki pártok közül először Dávid Ibolya horgadt föl, miért nem az ő hívó szavára dugták össze a fejüket a pártok. A levélben az áll, hogy szakértői kormány kellene nekünk, az menti majd meg az országot.

Létrehozva: 2008. szeptember 9., 07:27	nyomtat	küld

Fodor tisztességes játszmába kezdett, olyan kormányt szeretne az ország számára, amelyben nincs jelentős szerepe Gyurcsány Ferencnek. Nagy kérdés, eléri, elérheti-e azt, amit szeretne. Párttársai közt azonban akad néhány, akit - ez nem újság, hírértéke nincs - sokkal jobban izgat saját pártjának rövid távú érdekköre, mint az, hogy meddig rongálhatja Gyurcsány a közbizalmat. Más liberálisok viszont úgy tartják, Gyurcsány eszén úgysem lehet túljárni, a kormányt nem lehet szakértői kormánynak nevezett ügyvezető kormánnyal leváltani, kár a gőzért.

Nem a gőzért kár. Hanem értünk. Az ország azon feléért, amelyik pontosan látja, mit ártott a kormányfő ennek az országnak, miként rombolja napról napra saját hitelességét, hogy egyetlen célja van: fenntartani, amíg csak lehet, saját hatalmát. Most éppen azt trükközi, hogy összehívja a szocialistákat, bizonyítandó, hogy ezek a csúnya, apró liberálisok már megint maguk szeretnék eldönteni, mit akarhatnak egyáltalán a szocialisták.

Kezd a történet olyan látszatot ölteni, hogy az országban minden rendben van, majd a Heti Hetes sztárjai eldöntik, kell-e nekik Gyurcsány vagy sem. A szocialisták mind többször hivatkoznak arra, hogy a liberálisok népszerűsége igen alacsonyan áll, még a kutatási adatok szerint is, jobb, ha nem ugrálnak, mert nagyon pórul járhatnak az új választásokon, ám elfeledkezni látszanak arról, hogy ugyanezen felmérések szerint a Fidesz hívei kétszer annyian vannak, mint ők.

Gyurcsány természetesen - szokása szerint - kettős játékot játszik. Az egyik arról szól, hogy kézzel-lábbal keresi azokat a szavakat, amelyekkel vissza tudná édesgetni pártja mellé a liberálisokat, blogjában viszont arról mereng, hogy megbomlani látszik az a természetes szövetség, amely kormányon is, ellenzékben is működött liberális barátaikkal. A másik játszma pedig arról szól, hogy új választások lesznek, s akkor a liberálisok mehetnének a levesbe, s Fodorék zsarolhatók ezzel, ezt jól tudja Gyurcsány.

Fodor feltehetően felmérte a kockázatot, s vállalta. Azért is tisztességes, mert megbecsült miniszterként tudott szakítani a szocialisták vezette kormánnyal, nem voltak olyan sérelmei, amelyekkel a nyilvánosság előtt a szocialistákat illette volna.

Gyurcsányt egy rendesebb országban már rég elsöpörte volna a közharag. Ilyesmire nálunk is volt némi hajlam, de gyorsan kiderült, hogy a szociális kiadásokra oly sűrűn hivatkozó pártkáderek egy szóval sem tiltakoztak a túlzott rendőrségi, rendvédelmi milliárdok miatt. A vízágyúk őrizetében Gyurcsány most még csak vízipisztollyal lövöldöz Fodor Gáborra és liberális barátaira. De vannak, lesznek a zsarolásra más eszközei is.

(Apáti Miklós, Magyar Hírlap)