Korrupciós költségvetés?

Létrehozva: 2008. szeptember 10., 06:36	nyomtat	küld

Régi és új jogállamokban külön-külön is bele kellett volna buknia, ha kiderül, hogy megtévesztéssel nyert választásokat; hogy hazudott reggel, éjjel meg este; hogy a választópolgárokat bizonytalan identitású keretlegényekkel verette véresre; hogy tönkrevágta a korábban virágzó gazdaságot; hogy regionális éllovas országból uniós sereghajtót csinált; hogy lelkében valósággal leamortizálta a nemzetet. Az elkeseredett utóvédharc most épp ott tart, hogy figyelemelterelésként Magyar Demokratikus Chartát gründol, amivel már Konrád György sem blamálja magát; a Klubrádióban pedig még a hiperlojális Orosz József sem érti, hogy imádott bálványa mire alapozza 2010-ig való miniszterelnökösködésének reményét. Merthogy az a tündéri magyarázat, amit Gyurcsány ad (miszerint ő az ország javát akarja, míg az összes többi politikus a puszta hatalmat) jobban sántít, mint ama nevezetes mozgássérült eb. Mindeközben nemcsak az MSZP készül látványkongresszusra; nem csupán Orbán Viktor jelenti ki, hogy a parlament önfeloszlatásának a híve (merthogy "a régi, elvtársias megoldások messzire vezetnének"); hanem titokban Fodor Gáborék is kampányfőnököt választottak.

Márpedig kampányfőnökre akkor van szükség, ha kampány lesz. Nem 2010-ben, nem is 2009-ben, hanem talán már az idén. Az már csak hab a tortán, hogy az SZDSZ választási hadjáratát az a Horn Gábor irányítja majd, aki a tavaszi népszavazás estéjén oly ékesszólóan jelölte ki a Gyurcsány Ferenc további politikai karrierjét meghatározó, követendő útirányt. Szögezzük le: a parlamenti matematika törvényei szerint Gyurcsány számára a game overnek nincsen alternatívája. Míg azonban a matematika a legtisztább tudomány, addig a politika a lehetőségek művészete, vagyis az utolsó pillanatig van benne mód egy kis maszatolásra. A parlamenti matematikában ugyanis nem csupán a frakció-erőviszonyok foglaltatnak benne, hanem az esetleges átszavazások, tartózkodások, jótékony távolmaradások - egyszóval a szavazatvásárlások is. Gyurcsánynak a túléléshez - legkésőbb az igazság óráján, a költségvetési szavazásig - összesen hat plusz képviselőtársát kellene "meggyőznie".

Márpedig megoldott ő már ennél reménytelenebb meggyőzési feladatokat is: négy éve egy egész pártelnökséget, frakciót, majd pártot állított át Kiss Péter oldaláról a sajátjára. Puccsolni azonban százszorta könnyebb, mint a puccsot kivédeni. A szavazatvásárlás veszélyét egyébként Gusztos Péter szabad demokrata politikus ecsetelte halálosan komolyan a köztévé reggeli műsorában. Szavai szerint attól tart, hogy Gyurcsány és az MSZP megkerüli az SZDSZ-t, és az MDF-es képviselőktől vásárolja meg kilóra a hiányzó költségvetési szavazatokat. Hozzátette: szerinte Sólyom László elnöksége is efféle korrupció terméke. Azt most hagyjuk, hogy az államfőválasztásnál egészen más volt a felállás, hiszen nem az MSZP jelöltje győzött, az MDF pedig deklaráltan Sólyom Lászlót, és nem Szili Katalint támogatta. Mivel a szavazás titkos volt, nem tudhatjuk, ki hogyan szavazott. Jómagam hiszek Dávid Ibolyának, aki becsületszavát adta, hogy a fórumos képviselők - beleértve a schmuckistákat is - egy emberként a költségvetés ellen, azaz Gyurcsány menesztése mellett fognak voksolni. De ha Gusztos úrnak - akár saját frakcióját illetően is - ilyen korrupciós előérzetei vannak, megvan a lehetősége rá, hogy nyílt, név szerinti szavazást kérjen. Ígérem, megsüvegelem érte.