Ibolyántúli fény

Létrehozva: 2008. szeptember 15., 08:08 | Utoljára frissítve: 2008. szeptember 15., 08:13	nyomtat	küld

Gyurcsányra figyel a három párt

Gyurcsány Ferenc kormányfő-pártelnök például újabb "őszödi" fejezetet jegyzett a hétvégén, a szocialisták parlamenti idénynyitó rendezvényén. Azt mondta, hogy a magyar baloldal véghez vitte a rendszerváltás óta eltelt időszak legnehezebb politikáját, egyszerre teremtett egyensúlyt, csökkentette a szociális szakadékot és javított az üzleti környezeten. Ebben az izgalmas - bár a népesség jelentős részét a való világban folyamatosan lenullázó - regényfolyamban mindig történik valami váratlan, kivált olyankor, amikor nehéz, szinte lehetetlen magyarázatot adni a kormányzás kudarcaira, a gazdaság egy helyben topogására, a szociális válságra, a balul sikerült reformokra, az újabb és újabb korrupciós ügyekre, a magas inflációra, az évszakonkénti gázáremelésekre s arra, hogy miért is szűnnek meg tízezerszámra a hazai vállalkozások és munkahelyek.

Vagy például arra (mint most is), hogy ha minden kormányzati lépés totális kudarcot hoz magával, akkor miért is nem jó az előre hozott választás? Miért és kinek jó ez a vergődés, amely kisebbségi kormányzás címén folyik, s amely 2010-ig végképp leszakíthatja az országot az európai térségben?

Ilyenkor, amikor a kérdésekre nincsenek válaszok, mint a regényekben is, mindig történik valami szokatlan, nehogy elszunyókáljon az olvasója. Robbantgatók tűnnek fel, fasiszták kezdenek menetelni, belelőnek a rendőrpalotába, esetleg a Kuruc.info intéz Amerikából újabb támadást még mindig zsenge és sérülékeny demokráciánk ellen. Az elmúlt hétvégén aztán a mi kis Thibault családunk élete még a korábbiaknál is mozgalmasabbá vált, egy lehallgatási-zsarolási botrány színesítette, amely aztán Almássy Kornél MDF-es alelnök és az őt támogatók visszalépését, elsüllyedését hozta. Sajátos módon azok semmisültek meg az önmagát ellenzékiként meghatározó, de politikájában attól fényévekre álló pártban, akik a jobboldali változásért dolgoztak.

Mert a hétvége eseményeinek tükrében - ide értve a szabad demokraták velencei tanácskozását is, amelyen elvetették a parlament önfeloszlatását - a Dávid Ibolya vezette Magyar Demokrata Fórum önfeloszlatási kezdeményezése az ellenzékiség szempontjából a Hattyú halálának eltáncolása, a kutyakomédia újabb fejezete volt csupán.

Ez az egész önfeloszlatósdi csak akkor érhetett volna valamit, ha a Fidesz és a KDNP mellett az SZDSZ is mellé áll, s - láss csodát! - a liberálisok nem ezt tették, ők természetesen a szakértői kormánytól várják a gyógyírt a bajokra. Ilyen körülmények között Gyurcsány Ferenc bátran kezdeményezheti az Országgyűlésben a szavazást a feloszlatásról, ahogyan az őszödi beszéd után bizalmi szavazást kért a mellé hatalmi érdekből felsorakozó elv- és bajtársaitól. S - láss újabb csodát! -, megkapta, ahogy meg fogja most is. Dávid Ibolya kezdeményezése innen nézve nem volt egyéb, mint ibolyántúli fény, a látható fénynél kicsit rövidebb hullámhosszúságú elektromágneses hullám.

Puszta szemmel láthatatlan a demokráciának nevezett bábszínházban.