Veszélyes hulladék a szánkban

Létrehozva: 2008. november 11., 14:56	nyomtat	küld

Az amalgám a higany más fémmel, fémekkel való ötvözete, ami lehet ezüst, ón, réz és esetleg cink is. A gyerekfogászatban használt amalgámtömések 70 százaléka higany, 30 százaléka pedig réz, még a felnőtteknél 50 százalék a higany aránya.

Az amalgámról, illetve a higanyról már régóta megoszlanak a vélemények az orvosok és a kutatók között. Azt senki nem vitatja, hogy a higany mérgező anyag, de az amalgám pártolói szerint olyan minimális mennyiségről van szó, hogy az semmilyen kárt nem okozhat. Az ellenzők azzal érvelnek, hogy egyrészt a szánkban lévő higany folyamatosan, gyakorlatilag egész életünk során fejti ki hatását, illetve rengeteg minden másban is, nemcsak az amalgámban, van ez az anyag. Mint mondják, az igazi veszélyt az jelenti, hogy a megevett, belélegzett, megivott higany mennyisége összeadódik.

Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) adatai szerint a fogtömésekből napi 3,8 - 21 mikrogramm higany is bekerülhet a szervezetünkbe, ivóvízzel 0,2; halakkal 2,3 mikrogramm, egyéb élelmiszerekkel (permetezőanyagokkal) napi 0,3 mikrogramm ez a mennyiség. Ez alapján tehát az amalgám számít az elsődleges higanyforrásnak.

Higanyt találunk az elemekben, orvosságokban, fertőtlenítőszerekben, növényvédő anyagokban, lázmérőkben is. Utóbbit és a higanyt tartalmazó egyéb mérőeszközöket ugyan tavaly betiltották az Európai Bizottság javaslatára, de ez a tilalom is csak az új eszközökre vonatkozik, az otthoni lázmérőket sehol nem kellett beszolgáltatni. Hazánkban 2005. január elsejétől beszüntettek néhány higanytartalmú védőoltást is.

Ha a magyar fogászatokat nézzük, a legtöbb magánrendelőben már egyáltalán nem használnak amalgámot, és szívesen vállalják, sőt, hirdetik az amalgámtömések cseréjét. A többség szerint az amalgám mérgező, nemcsak az orvosokra és az asszisztensekre, akik belélegzik a higanygőzt, de a betegekre is, akiknél a nyál hatására feloldódott higany számtalan problémát okozhat. Természetesen nem mindegy, hogy milyen körülmények között, hogyan szedik ki a már bent lévő amalgámtöméseket, mert ha nem kellő óvatossággal és szakértelemmel távolítják el, rengeteg káros anyag juthat a szervezetbe.

Néhány tünet, ami higanymérgezésre utalhat: immungyengeség, pszichés zavarok, hormonális anyagcserezavarok, hajhullás, allergiás elváltozások.

A forró és savanyú italok és ételek ugyancsak növelik a higany felszabadulást, ahogy a fogmosás is. Emellett növeli az amalgám nehézfém leadását, ha a tömés koronákkal, hidakkal érintkezik, vagy több fém galvánáramot hoz létre a szájban. A higanygőz a placentán is átjut, tehát a magzat számára különös veszélyt jelent - olvashatjuk a legtöbb fogászati oldalon.

A pártolók szerint az amalgám egyes összetevői valóban mellékhatásokat vagy allergiás reakciókat okozhatnak, de ez más fogászati anyagoknál előfordulhat. Az amalgámtömés elkészítése során felszabaduló minimális mennyiségű higanyról még nem tudták bebizonyítani a kutatók, hogy egészségkárosító hatása lenne - állítják.

Az állami rendelőkben elsősorban amalgámot használnak. Így a társadalombiztosítás által támogatott ellátásban zömében amalgámos tömést kaphatunk. A fogorvosok dicsérik tartósságát, minőségét és a többi anyagnál jóval alacsonyabb árát, egyetlen hátránya szerintük a színe, és véleményük szerint a benne lévő higany is csak rájuk veszélyes, nem a betegekre.

Az amalgám talán legvonzóbb tulajdonsága az olcsósága, ahogy egyik ellenzője megjegyezte, nagy tömegek ellátására a legolcsóbb eszköz. Ugyanakkor, ha figyelembe vesszük, hogy milyen betegségeket okozhat a higany, és ezek kezelése milyen sokba kerül a társaldalombiztosításnak, már egyáltalán nem tekinthetjük olcsó megoldásnak a higanyt.

Az amalgámban egyébként szervetlen higany van, ami kevésbé ártalmas, mint a szerves higany, amit például a halakban találunk. De a környezetet mindkét változat szennyezi, ezért a tömések során fel nem használt amalgámot (azaz a szervetlen higanyt is) veszélyes hulladékként kezelik.

Az egykori Szovjetunióban és Japánban már 1985-ben betiltották az amalgám használatát, Svédországban 1991-ben tették ugyanezt környezetvédelmi indokokra hivatkozva, az elmúlt években pedig Németországban és Nagy-Britanniában korlátozták használatát. A legextrémebb példát talán Kaliforniában találjuk, ahol a fogorvosok kötelesek a következő feliratú táblát kitenni, ha amalgámot használnak: A rendelő olyan anyagot használ tömőanyagként, mely higanyt tartalmaz, és a higany az anyagból felszabadul. A kaliforniai kormány jelen tudása szerint ez az anyag már az embrióra is hatással van, és veleszületett károsodásokat okoz.