Élelmiszerválság: növekvő igények, csökkenő készletek

Létrehozva: 2008. december 12., 13:13 | Utoljára frissítve: 2008. december 12., 13:14	nyomtat	küld

Mairead McGuinness (néppárti, ír) a közös agrárpolitikáról és a globális élelmiszerbiztonságról szóló jelentését december 1‑jén elfogadta az EP mezőgazdasági és vidékfejlesztési szakbizottsága.

Csökkenő készletek, növekvő árak

"Az 1970-es évek óta első alkalommal a világon akut élelmiszerválság tapasztalható" - áll a jelentésben, amely megállapítja: 2006. szeptember és 2008. február között "a búza világpiaci ára két év alatt több mint 180%-kal nőtt, az élelmiszerárak pedig összességében körülbelül 83%-kal emelkedtek".

A szöveg arra is rámutat: "a világ élelmiszer-készletei rendkívül alacsony szintre csökkentek, míg a II. világháború után egy évre elegendő készlet állt rendelkezésre, 2007-ben csak 57, 2008-ban pedig csupán 40 napra elegendő élelmiszer-készlet". Mairead McGuinness szerint ez "rendkívül rossz politika, mivel soha nem tudhatjuk, milyen hirtelen fordulatot vehet a természet vagy milyen szükséghelyzetek léphetnek fel".

Luis Manuel Capoulas Santos (szocialista, portugál), a közös agrárpolitika felülvizsgálatával foglalkozó számos parlamenti jelentés felelőse úgy véli, az élelmiszer-készletek drasztikus csökkenéséért elsősorban nem a közös agrárpolitika, hanem a "piacok kiszámíthatatlansága, valamint az egyes gabonatermelő térségeket sújtó kedvezőtlen éghajlati viszonyok" a felelősek.

Egymilliárd éhező, apadó agrársegély

Mindazonáltal "a jelenlegi válság az EU és a fejlődő világ alacsony jövedelmű háztartásait érinti a legsúlyosabban, ahol a háztartások - a 20%-nál alacsonyabb EU‑átlaghoz viszonyítva - a teljes bevételük 60-80 százalékát költik élelmiszerre. A magas élelmiszerárak rendkívül súlyos hatást gyakorolnak a világ közel egymilliárd szegény, éhező és alultáplált lakosára" - szól a jelentés.

Becslések szerint 2050-re a várhatóan 40 százalékkal megemelkedő világnépesség élelmiszerigénye is megkétszereződik. Ezt felismerve, az Európai Bizottság felajánlott egy egymilliárd eurós alapot, amelynek célja, hogy segítse a szegény fejlődő országokat vetőmagok és műtrágyák vásárlásában.

Az EU a világ legnagyobb adományozója, az összes fejlesztési segély 60 százalékát nyújtja. Az 1980-as években a fejlesztési segély mintegy 17 százalékát a mezőgazdaságra fordították, 2006-ban ez az érték 3 százalékra esett vissza.

Termelékenységnövelés kontra környezetvédelem

A világ élelmiszer igényének kielégítéséhez a mezőgazdasági termelékenység javulására lesz szükség, amit nehéz lesz megvalósítani. Az 1960-as és 1970-es évek zöld forradalma óta a mezőgazdasági termelékenysége hanyatlik - áll a szövegben.

"Ez a támogatás csak nagyon korlátozott lehet: a világot sújtó éhezés problémája nem a közös agrárpolitikából fakad, hanem a javak világszintű elosztásából és rossz kormányzati politikákból" − érvelt Luis Manuel Capoulas Santos.

"Nem vagyok benne biztos, hogy bármely mostani politikánk lehetővé tenné, hogy több élelmiszert termeljünk Európában, mivel minden környezetvédelmi jogszabály az élelmiszer‑termelés csökkentésére irányul kevesebb anyagfelhasználás mellett, kevésbé károsítva a környezetet" − mondta McGuinness.

Agrárreform, élelmezési válság, éghajlatváltozás

Mint ismert a közös uniós agrárpolitika egymást követő reformjai következtében a mennyiségi termelésről a hangsúly a minőségi termelésre helyeződött át az EU mezőgazdaságában. Az agrárreform az új helyzetre a területpihentetés eltörlésével, a földeknek a termelésbe való újbóli bevonásával kíván választ adni.

"Ironikus módon a világ mezőgazdasági termelésbe vont területeinek növelésére tett lépések, amelyek erdőirtáshoz vezetnek, jelentősmértékben súlyosbítják az éghajlatváltozással összefüggő problémákat" − áll a jelentésben, amely arra is rámutat, hogy "a világ élelmiszer-termelését hosszú távon az éghajlatváltozás kedvezőtlenül fogja befolyásolni".