Duray Miklós beszédének szó szerinti leirata

Létrehozva: 2009. január 16., 18:03	nyomtat	küld

Tisztelettel köszöntök mindenkit Hölgyeim és Uraim, Kedves Barátaim!

És különösen szeretettel üdvözlöm azokat az európai parlamenti képviselő-jelölteket, akik majd Szlovákiában fognak megküzdeni elsősorban a magyar választópolgároknak a támogatásáért az európai magyar politika erősítése végett.

Egy történettel kezdem, mégpedig egy-két héttel a 2004. május 1-jén bekövetkezett uniós csatlakozásunk után voltam részese ennek a történetnek. A szlovák közszolgálati televíziónak egy publicisztikai műsorában vitapartnerem volt egy szlovák politikus, akkor ellenzéki politikus, most Szlovákia kormányának egyik alelnöke, aki szembesített egy felfedezésével, hogy rájöttem-e arra, hogy a magyarok miért uniópártiak? Mondom, hát miért, Én tudom, hogy miért vagyok az, de akkor mondja meg, hogy a magyarok miért uniópártiak. Hát azért, mert az Európai Unióra úgy kell tekinteni, mint a nagy világbirodalmakra, amelyek elkezdenek növekedni, elérik a csúcspontjukat, majd utána elindulnak a szétesés felé, és a széteső Európai Unióból a magyarok megerősödve fognak majd kijönni, és majd a szomszédos országok területeit el fogják foglalni.
Hát megdöbbentem nemcsak amiatt, hogy felelős parlamenti képviselő egy ilyen vad ötlettel áll itt elő a nagy nyilvánosság előtt, hanem azért is, mert éppen talán két hét telt el az európai uniós csatlakozástól, és hozzá kell tenni, hogy jelenleg a szlovák kormányban hozzá tartoznak az európai uniós ügyek.

Na most egyben igazságot mondott ez az ember, hogy mi magyarok valóban, például Szlovákiában az ott élő magyarok kimondottan az Európai Unió propagálói voltak, hiszen abban az időben a Szlovákiai Magyar Párt az kormányalakító volt, és a kormányon belül mi kezeltük az uniós propagandát, sikerrel. És hozzá kell tenni ehhez azt is, hogy azért nem teljesen önzetlenül voltunk és vagyunk az Európai Unió pártján, illetve az Európai Unió hívei. Annak ellenére, hogy közöttünk is vannak euroszkeptikusok, akiknek a véleményét tiszteletben kell tartani, és érdemes elgondolkozni azon, hogy miért azok. Tehát azért nem voltunk teljesen önzetlenül uniópártiak, mert tudtuk azt, hogy az Európai Unió egy olyan kaput nyit meg a magyar nemzet előtt, amely kaput évtizedekkel ezelőtt előttünk bezártak.

Mégpedig a nemzeti együttgondolkodásnak a kapuját. Ugyanis az Európai Parlament mintegy 90 év elmúltával ismét lehetővé tette nekünk azt, hogy magyarországi magyarok és a szülőföldjükön, de más ország területén őshonos magyarok ugyanabban a parlamentben üljenek, egymás kollegái legyenek, és ha úgy látják jónak, anyanyelvükön beszélhessenek. Mert tudni kell azt, hogy a Magyarországgal szomszédos országokban nem tehetik meg azt, hogy a parlamentben az anyanyelvükön szólalnak fel. Tehát ezért nem voltunk mi teljesen önzetlenül az Európai Unió támogatói, de hozzá kell tenni azt is, hogy ez csak egy része a mi unió-pártiságunknak.

Volt egy magyar politikus a két világháború között, egy lengyel-magyar származású magyar politikus, keresztény-szociális gondolkodású, kereszténykonzervatív politikus, akit úgy hívnak, hogy Esterházy János, és Esterházy János, aki egyszerre volt a szociális gondolatnak a hirdetője, hívő keresztény, és a konzervatív értékeknek a képviselője. Ha visszatekintünk a munkáira és magatartására, akkor abból kiolvashatjuk a mai modern kereszténydemokráciának az elveit. Annak a kereszténydemokráciának az elveit, amelynek oroszlánrésze van abban, hogy az Európai Unió létrejöhetett. És mivel, hogy mi az Ő hagyományait követjük, ezért is voltunk és vagyunk az Európai Unió elkötelezettjei. Ez az út vezérelt bennünket abba az irányba nem is olyan régen, amikor kénytelenek voltunk a szlovák parlamentben másik két testvérpártunkkal szemben szintén, azzal a két testvérpárttal szemben, amelyek az Európai Néppártban tömörülnek, és ott vannak a képviselőik az Európai Unióban.

Tehát velük szemben együtt kellett szavaznunk a szocialista kormánypártokkal a Lisszaboni Szerződésnek az elfogadása érdekében, egyébként megbukott volna a szlovák parlamentben a Lisszaboni Szerződés. Azért tettünk így, mert mi elkötelezett hívei vagyunk az Európai Uniónak. Megítélésem szerint ezek nagyon fontos értékek a szlovákiai magyar politikában, mert ezzel a magatartásunkkal tudtuk hozzásegíteni Szlovákiát egy olyan szalonképes arculathoz, amely miatt 2004-ben Szlovákia is az Európai Unió tagjává válhatott. És hozzá kell tennem megint teljesen nem önzetlenül, azért, mert így akartunk hozzájárulni ahhoz, hogy minél több magyar nemzetiségű, magyarul beszélő ember lehessen az Európai Uniónak a tagja. Úgy gondoljuk, hogy a mi elkötelezett európaiságunk az közös érték, közös magyar érték, és akár Románia területéről, akár Szlovákia területéről megválasztott magyar európai parlamenti képviselők közösen ezt az értéket tudják erősíteni és megjeleníteni az Európai Unióban. De hozzá kell tennem azt is, hogy ért bennünket némi csalódás is abban a folyamatban, ami elvezetett az európai uniós tagsághoz.

A csalódás abban ért bennünket, hogy az Európai Unió már tagországai nem segítettek bennünket abban, hogy olyan állapotban léphessünk be az Európai Unióba, amely állapotban a múlt terhét már nem kell bevinnünk magunkkal az Európai Unióba. Történetesen arra gondolok, hogy a II. világháború után Csehszlovákiában, illetve utódállamában, Szlovákiában, tehát az akkori Szlovákiában nagyon kemény nemzeti, faji alapon létrejött megkülönböztetés működött, amelyben nagyon sok német és magyar ember hát a végsőkig szenvedett. És nem tudtuk közösen elérni az európai uniós tagországokkal, hogy ezt a terhet végleg magunk mögött tudhassuk. Tehát beléptünk az Európai Unióba és a taggá válás után Szlovákiában a parlament ismét megerősítette ezeket az elveket, amelyek alapján annak idején meg voltunk különböztetve. Tehát van előttünk egy feladat, hogyan lehet most már az Európai Unió tagjaként kidobnunk abból a kosárból, amelyben együtt vagyunk ezeket a terheket úgy, hogy valóban egyenrangúaknak érezhessük és tudhassuk magunkat.

Mert tudatosítani kell, hogy van polgári egyenjogúság, ami a törvény előtti, a bíróság előtti egyenjogúságot illeti, vagy az adófizetői kötelezettséget, de még sincs egyenjogúság ebben a tekintetben, mert továbbra is ott van rajtunk a bélyeg. Tehát van egy közös uniós feladatunk. Ezt a bélyeget lemosni. És van további uniós feladatunk, közös feladatunk, mégpedig az, hogy segítsük hozzá az Európai Unió többi tagállama politikusainak a gondolkodását ahhoz, hogy világossá váljon, hogy nemcsak államok léteznek az Európai Unióban, noha az államok a tagjai, hanem nemzetek is, amelyek nem azonosak az állammal. Tehát tudatosítanunk kell azt, hogy amikor Mi, a jelöltjeink meg lesznek választva az Európai Parlament képviselőjévé, akkor ők nemcsak egy állam területéről jött képviselők, hanem egy nemzetet is képviselnek.

És tudatosítani kell azt, hogy hol van a kettő között a megfelelő határ, hogy mikor kell képviselni az államot, és mikor kell képviselni a nemzetet. Ez egy nagyon nehéz feladat, mert nekünk nem biztos, hogy ezt a feladatunkat zökkenőmentesen lehet teljesíteni.

Barátian és nyíltan kell elmondanunk a kollegáinknak az Európai Parlamentben, és az összes európai fórumon, hogy velünk ez a helyzet. Ezt tudatosítsák, ez is európai örökség, nagyon súlyos örökség. Tehát van mit tennünk közösen, van miért küzdenünk közösen, és van értelme annak, hogy minél többen ott üljünk az Európai Parlament széksoraiban, és ott minél többen ezek közül az európai keresztény és konzervatív értékeket képviseljük.
Ez az elkövetkező hónapoknak egy nagyon időszerű feladata, de ez a rövid távú feladat pontosan beleilleszthető a 2025-ig tervezhető feladatokba.

Köszönöm a figyelmüket.

(2009. január 16.)