Szájer József beszédének szó szerinti leirata

Létrehozva: 2009. január 16., 18:06	nyomtat	küld

Köszönöm szépen Schmitt Pálnak, hogy megadta a szót, és sok szeretettel köszöntöm Önöket. Mielőtt belekezdenék a mondandómba, hadd emlékeztessem Önöket, egy fontos, nekünk magyaroknak a polgári oldalon politizáló, annak a körébe tartozó, annak az értékeit valló politikusok számára örömteli eseménynek, ez pedig néhány hét múlva fog sor kerülni az Európai Parlamentben, ez pedig az, hogy az Európai Parlamentnek az új épületszárnya Antall József nevét fogja felvenni.

Az a lista, amelyről az európai parlamenti épületek el vannak nevezve, önmagáért beszél, Wiston Churchill, Konrad Adenauer, Willi Brand, Spinelli, Spaak, Luisweis és még sorolhatnám, de azt gondolom, hogy ezek Európa legjobbjai. Az egyetlen új tagországból származó, az egykori szocialista blokkból származó politikus az éppen Antall József lesz, és nekünk magyaroknak különösen megtisztelő, hogy éppen egy magyar politikust, egy Európa iránt elkötelezett politikust választott az Európai Parlament az elnevezésnek. Ennek szimbolikus értéke van valamennyiünk számára. És ez már egyenesen elvisz a mondandómnak az elejéhez, ahhoz, hogy a magyar nemzet egy nagy európai nemzet. Az európai nemzetek körébe tartozott, és a mi saját hitvallásunkban, saját magunkra alkotott képünkben az európaiság és Európához tartozás mindig kulcselem volt. Mindig itt volt a központjában a gondolkodásunknak, olyan időkben is, amikor ez nemhogy nem volt divatos, hanem egyszerűen tiltották.

Vagyis mi akkor is Európához tartozónak éreztük magunkat lélekben, amikor a vasfüggöny elválasztott bennünket a politikai értelemben vett Európától, persze fölrajzilag mindig is Európa kellős közepén voltunk. De nemcsak az elmúlt évtizedekre, hanem hosszú évszázadokra lehet visszamenni ennek a gondolatnak a megerősítése érdekében. És amikor arról beszélünk, hogy mik vagyunk Európában, mi a magyar nemzet mit teszünk Európában, mi vagyunk ennek az Európának a részei, akkor azt kell, hogy mondjuk, hogy igenis Magyarország egy nagy európai ország, egy nagy európai nemzet, amelynek mindig is meg volt az ambíciója ahhoz, hogy ne pusztán Európa elismerését várja, hanem alakítsa azt, ami Európában történik. Az elmúlt időszakban, s hadd mondjam ezt az elmúlt évtizedekben az történt, hogy mindig arról beszéltek, és kísértetiesen visszajönnek az elmúlt hetekben, hónapokban ezek a gondolatok, hogy a külső hatások bejönnek Magyarországra. Kiszolgáltatottak vagyunk Európa, a világ, a világgazdaság szabályainak, kényszereinek és legkülönbözőbb negatív hatásainak. Ez a gondolkodás pontosan szembe megy azzal a fajta történelmileg megalapozott gondolkodással, hogy Európa alakítói és Európa részesei vagyunk. Vagyis Magyarország nem adhatja fel a jövőre nézve sem azt az ambícióját, hogy alakítsa azt, ami Európában történik.

Bennünket megbecsült nemzetnek tartanak Európában. Függetlenül adott esetben, hogy egyes kormányok ebből a megbecsülésből rengeteget elvesznek, de ugyanakkor Magyarország és a magyar nemzet emelt fővel vehet részt az európai építkezésben, és ennek hatására és ennek eredményeképpen nem a külső hatásokra kell hivatkozni ebben a tekintetben, hanem arra, hogy mi hogyan alakíthatjuk ezeket a külső hatásokat. Magyarország nem egy kopott papírdarab, amely a szélben sodródik oda, amerre éppen fújja a világnak a szele, hanem egy öntudatos, saját nemzeti hagyományaira, önmagára büszke ország, amely igen is részt akar venni ebből a közös építkezésből. Ezt a megbecsülést kell megszerezni, illetőleg megtartani akkor, amikor az európai színtéren politizálunk, legyen ez a magyar kormány, legyenek a magyar európai parlamenti képviselők, a magyar képviseletnek minden formája, a magyar nagykövetek és a magyar diplomácia, de minden magyar ember is. Ez hozzá tartozik a mi megbecsülésünkhöz. Az Én előadásomnak a címe Európa 2025, és sokan azt mondták, hogy viccelünk. Egy olyan országban, ahol a holnapi fűtésnek az ügye foglalkoztatja az embereket, hogy lesz-e még gáz holnap, lesz-e még pénz arra, hogy kifizessük a gázszámlát, és nemcsak az országra, hanem az egyes polgárokra is gondolok, lehet-e, van-e értelme 2025-ről gondolkodni.

Különösen egy olyan világban, ahol az idő végtelenül felgyorsult. Az elmúlt korábbi évtizedekben és évszázadokban a kommunikációnak hiányában azok az események, amelyek ma gyakran egy nap alatt lezajlanak, hosszú évtizedeket vettek igénybe. Vagyis van-e értelme beszélni arról, hogy mi lesz 2025-ben. Az Európa asztalán szereplő jelenlegi kérdések, vegyük talán sorba őket, élelmiszer-áremelkedés, olajár kérdés, amely hol emelkedik, hol csökken, és mindig éppen az a baj, ami történik vele. A gáz, illetve az energiakérdés, a klímaváltozás kérdése, pénzügyi válság. Ezek a kérdések és ezek a válságok, ezek az ügyek, amelyek meghatározzák Európa gondolkodását és a napirenden szereplő kérdéseket, ezek az ügyek mindössze 2-3 évre mennek vissza. Természetesen korábban is beszéltünk róla, de úgy mint a világ előtt, Európa előtt, Magyarország előtt álló legfontosabb kérdések csak alig néhány hónap leforgásúak. Ki tudja, hogy két év múlva mik lesznek ezek a kérdések. Van-e értelme 2025-ről gondolkodni.

Amikor a Fidesz az európai programját, magyarországi programját megalkotja, ugyanakkor nem adhatja fel szintén és ismételten mondom azt az ambíciót, hogy messzebb tekintsünk. Egy szegény ország, egy lerongyolódott ország persze a távlata is jóval kisebbek. Mi megéltük az elmúlt húsz esztendőben, hogy egyik napról a másikra kellett élni, én azt érzékeltem 98 után a polgári kormánynak a hivatalba lépése után, hogy ezek a távlatok kezdtek kinyílni az emberek számára. Már nemcsak a holnapi nap, nemcsak a következő hét volt a referencia, hanem egyre távolabb sikerült vinni ezt a távlatot. És ma ismét ott vagyunk az egynapos, kétnapos, egyhetes távlatok körében. De ugyanakkor nem adhatjuk fel azt, hogy hosszú távon gondolkodjunk, éppen annak a gondolatnak a jegyében, amit az idén elmondtam, hogy befolyásolni tudjuk ezeket a folyamatokat. Hogy ne kiszolgáltatottan érjenek bennünket ezek az ügyek. S éppen ezért, amikor 2025-ről beszélünk, akkor azt gondolom, hogy nem is konkrét ügyekről kell beszélni. Amikor arra, hogy hogyan alakítsuk az elképzeléseinket, akkor nem erről kell beszélni, hanem arról, hogy mik a feltételei, hogy 2025-ben ennek az országnak, ennek a nemzetnek a tagjai, Európának a polgárai békében, biztonságban élhessenek és teljesíthessék azokat a vágyaikat, amelyeket maguknak kitűztek. Ennek az egyik első feltétele az egy erősebb Európának a létrehozatala.

Mi Magyarországon erős Magyarországról beszélünk, de az erős Európa az erős Magyarországnak a feltétele. A Fidesz kongresszusa ebben a tekintetben világosan meghatározta a célokat, a kettő szorosan összefügg. És azt tanultuk meg az elmúlt években Európában politizálva, hogy Európával valójában nem az a baj, hogy beleavatkozik a mi életünkbe. Nem az a baj, hogy mindenbe bele akar turkálni, ahogyan ezt nagyon gyakran halljuk különböző kritikaként, sőt gyakran ellentmondásként. Mert egyszer az a baj, hogy beleavatkozik, egyszer pedig az, hogy nem avatkozik bele, és nehéz kiigazodni, hogy éppen akkor mikor jó, valószínű, hogy ebben egy megrögzött Európa-ellenesség van, és nem pedig a racionális felmérése a dolgoknak az ilyen gondolkodásban. Nem az a baj vele, hogy elszívja előlünk a levegőt, nem az a baj vele, hogy a szuverenitásunkból kiharapja az ő rá tartozó részt.

Nem az a baj, hogy korlátoz bennünket, hanem éppen az a baj, hogy nincsen elég ereje. Nincsen elég ereje és menjünk végig azon a listán, ami az elmúlt időszakban történt. Nincsen elég ereje ahhoz, hogy megoldja az energiakérdést. Bár sokkal jobb helyzetben vagyunk, hogy bent vagyunk az Európai Unióban, és nem pusztán Magyarországként kell tárgyalnunk az Európai Unióval, amikor az oroszokkal tárgyalások folynak a gázkérdésben, hanem az Európai Unió ott áll mögöttünk, bár éppen az elmúlt napokban volt egy olyan incidens, amikor Szlovákia és Bulgária miniszterelnökének az egyik jelentős nagyhatalmú európai intézmények a vezetője azt mondta, hogy forduljon a Putyinhoz ebben a kérdésben. Ami hát erősen megkérdőjelezi azt, hogy az Európai Unió alkalmas-e erre a kérdésre, de valamit tett, és valamilyen lépéseket tett. De ez is egyszerűen szól, együtt könnyebben megy, együtt jobban megy. De ugyanez a problémánk, az erő hiányzik, amikor nem tudja megvédeni a szabadságjogokat, akkor hogyha az Budapest utcáin, vagy adott esetben a Felvidéken, vagy Európa bármely más pontján sértik meg. Nem tudja megvédeni a kisebbségeket sem, az európai kisebbségeket, mert ráhagyja az egyes nemzetállamoknak a kérdésére.

Holott egy erősebb Európa, adott esetben tisztességesebben ki tudná állni a saját elvei, és saját értékei mellett. Nem tudja igazában egymagában a környezetvédelem problémáit sem megoldani, és azt is láttuk, hogy kínos viták voltak az elmúlt időszakban arról, hogy mennyi pénzt kapjanak az új tagországok a felzárkózásra. De láttuk a szolgáltatási irányelv kapcsán is, hogy a nyugati vállalkozók adott esetben jobb pozíciót nyernek a mi piacainkon, mint a mi vállalkozóink az ő piacaikon. Vagy akkor, amikor végre mi lennénk előnyben, mert mi vagyunk mozgékonyabbak, képesebbek arra, hogy alacsonyabb áron szolgáltassunk, akkor máris megszűnik az a fajta európai szolidaritás, amiről korábban beszéltünk. És még sorolhatnám hosszasan, hogy melyek azok a pontok, ahol Európával világos értelemben, és ezt megtanultuk mi magyarok. Nem az a baj, hogy túl erős, hanem az, hogy túl gyenge. Ezért van szükség egy erősebb Európára.
Nos nézzük azt a néhány feltételt nagyon gyorsan és röviden, hogy mi az a feltétel ahhoz, hogy 2025-ben az imént vázolt célt elérjük, milyen feltételek szükségesek. Az első dolog az, hogy túl kell lépni a nagyon gyakran virtuális és virtuális vitákon, az Európai Unió szerkezetéről, alapszabályról szóló köldöknéző vitákon.

Ezek fontosak, mert minden szervezeti élet azzal kezdődik, hogy létrehozzuk az együttműködésnek a közös szabályait, ezek nagyon nehezek, de nem húzódhat ez mint a rétestészta. Ezt le kell zárni, Európának megfelelő kompetenciákat biztosítani kell, és az intézményi vitákat be kell fejezni, Európának a polgárok felé kell fordulni. Az európai projektnek, Martonyi János már az imént beszél erről, hogy Magyarországon milyen rossz az unió megítélése, támogatása. De nem sokkal jobban áll ez más országokban sem. Az európai építkezés, amelyet egy nagyszabású, jelentős, kiemelkedően fontos történelmi építkezésnek tekintünk, elszakadt a polgároktól.

A politikusok, mi politikusok elveszítettük azt a kapcsot, amely az európai projektnek, az általunk fontosnak tartott európai eszmének a továbbfolytatásához szükséges. Ezt a bizalmat, ezt a támogatást nemcsak itt Magyarországon, de egész Európában vissza kell szerezni. Vissza kell szerezni a polgároktól, meg kell teremteni bennük újból a bizalmat, világossá kell tenni számukra. Azt gondolom, hogy persze az elmúlt hetek, hónap eseményei, mind az energiaválság, a grúziai válság, ezek mind segítenek abban, hogy a polgárok számára világosabb legyen az, hogy Európa milyen kihívások előtt áll, és ezek nem pusztán elméleti, politikusi fejtegetések, ezek ebben segítenek, de valójában mégis ezt a támogatást vissza kell szerezni. Civil Európát kell újból létrehozni. Az emberek Európáját, amely épül, de nagyon gyakran elfeledkezünk róla.

A következő feltétel 2025-os célok tekintetében, és Én azt gondolom, talán még előrébb kellett volna sorolni, ez a tudás. Nem akarom itt Lenint idézni, nem illik ilyen körben, ilyen közegben. Azt kell, hogy mondjam, hogy egy olyan társadalom, amelyben bárki, aki tehetséggel rendelkezik, el van zárva a tudáson keresztül, a tanuláson keresztül való felemelkedésnek a lehetőségétől, az nem tekinthető demokratikus társadalomnak.

Vagyis mind Magyarországon, mind pedig Európában mindenkinek meg kell teremteni a tudáshoz való hozzájutásnak a lehetőségét, a kiemelkedésnek a lehetőségeit. Európa nem fog boldogulni, hogyha nem arra az alulról, mélyről jövő tudásra építi a saját képességeit és tehetségeit az elkövetkezendő világban. Európa le fog maradni, Magyarország pedig ahogyan láttuk, a kisiskolák bezárásától kezdve hosszan sorolható, a tandíjnak a bevezetéséig, éppen az ellenkező irányban indult el, éppen el akarja zárni az embereket. Éppen ezáltal Magyarországot gyengíteni akarja, a magyar képességeket és a magyar különlegességnek, és a magyar tudásnak a versenyképességét akarja elvenni. Hogyha egy következő kormány, hogyha egy következő európai vezetés nem ezt tűzi ki célul a legeslegelső helyen, akkor el fogja veszíteni mind a világméretű, mind pedig az európai méretű küzdelmet. Ez alapvető kérdés.

Védjük meg az európai társadalmi jóléti modellt. Az európai társadalom a szociális piacgazdaságra épült, most a gazdasági válság mutatja meg éppen, azokban az országokban, ahol ez a piacgazdaság valóban kiépült, Magyarországon ellenkező irányú folyamat zajlik, éppen leépül. A piacgazdaságnak a szociális része a piac tekintetében monopóliumok uralkodnak, tehát sem egyik, sem pedig másik feltétel tekintetében nem elégíti ki Magyarország a szociális piacgazdaság feltételeit, de ez európai társadalmi modell éppen a válságban mutatta meg, hogy igen is példát tud adni más országok számára, amelyben megoldja, amelyben megoldásokat kínál a különböző kérdésekben. Ennek biztonságpolitikai, demográfiai, civilizációs következményei vannak. Európa különlegessége ebben rejlik, ez egy mélyen rejlő struktúra, amit nem szabad feladni akár Amerika vagy más társadalmi modelleknek a majmolásával. Folyamatosan meg kell ezt újítani, de ezt a szilárd modellt meg kell őrizni.

És Magyarországon is arról van szó, a piacgazdaság arról is szól, amiről az imént a tanulásról beszéltem, a demokráciáról.

Vagyishogy mindenkinek, Csengey Dénes idézve, mindenkinek velünk kell jönnie Európába, a szegényeknek, a fogyatékosoknak, a legkülönbözőbb hátrányos társadalmi helyzetű embereknek, mindenkinek ott kell lennie Európában. Nemcsak itt Magyarországon, de egész Európában, ezért küzdünk és ezért küzdöttünk az Európai Parlamentben.
A következő pont mindenfajta hosszú távú gondolkodás és stabilitásnak a feltétele, a közös értékeknek a vallása. Vállaljuk ezeket az értékeket, vállaljuk a közös európai értékeket, az európai társadalmi modell az mélyen és a gyökereiben ezekre a közös értékekre alapszik. Hogyha ezeket megtagadjuk, szét fog hullani Európa.

Szellemi, erkölcsi, vallási örökségünk, hagyományaink egyben az európai identitás forrásai, erre építeni kell. Európa ma nagyon gyakran nem képes ennek a kihívásnak megfelelni, van itt missziónk, van itt feladatunk, nekünk olyan polgároknak, olyan politikusoknak, akik átélték a kommunista diktatúrának ezeket az értékeket sárba tipró idejét. És ezeket az értékeket, közösen vallott értékeket vállalni kell és érvényesíteni is kell. Vagyis nem elég ezekről hosszú beszédeket tartani, hanem amikor adott esetben súlyosan éppen Magyarország polgárait saját kormánya veri az utcán, akkor ezek mellett a szabadságértékek mellett ki is kell állnia az Európai Uniónak. Ki is kell állnia, sok mindent tett, de úgy érezzük erkölcsi értelemben úgy érezzük, hogy az Európai Unió ezekben az ügyekben nem állt ki mellettünk. Vagyis ezeknek az értékeknek és az alapelveknek a végrehajtása és nagyon határozott számonkérése is szükséges az európai országok, az európai uniós tagországok és az Európai Unió minden polgára irányában. A következő pont a gazdaság és a felzárkózásnak a kérdése.

Azokat a kínos, nehéz vitákat, amelyeket az unió költségvetés kapcsán végigéltünk az előző, most folyó, most véget érő parlamenti ciklusnak az elején, vagyis egy szűk markú, nyugati, a felzárkóztatáshoz nyújtó nagyon kínos tárgyalásoknak az eredményeképpen ezt a szellemet nem szeretnénk, ha folytatódna.

Vagyis hogy Európa azt akarja, hogy egységes legyen, ha azt akarjuk, hogy egységes piac legyen, hogy az uniós hívó szót mondjam, azt akarjuk, hogy a legkisebb településen is a Nyírségben legyen postahivatal, legyen infrastruktúra.

Az ehhez adott támogatásokat, és az ehhez adott anyagi felelősségvállalást igen is biztosítani kell, csak így tudjuk megőrizni Európa egységét, így tudjuk felépíteni Európa egységét, hiszen azt látjuk, hogy az újonnan belépett tagországok miatt a különbség az egyes tagországoknak az életszínvonal tekintetében jelentős mértékben csökkent. Vagyis egy stabil, egységes és dinamikus Európára van szükség. Nem dughatja Európa homokba a fejét az uniót érő és Magyarországot is érő egyik legfontosabb kérdéssel szemben, ez a demográfia és a bevándorlásnak a kérdése. Ezekben az ügyekben nyitott határok mellett közös megoldásokra van szükség. Európa jelen pillanatban tartózkodik ettől, félve nyitja meg a saját biztonságának alapjaként tekintett belső biztonsági kérdéseket. De azt gondolom, hogyha ezen a területen nem sikerül szorosabb együttműködést létrehozni, akkor nem jutunk semmire. A demográfiai kérdések tekintetében pedig nagyon nagy tere van az egymástól való tanulásnak. Franciaország példája a családpolitika területében, vagy más országok példája, például a bevándorláspolitika tekintetében igen is nagyon jelentős kérdés.

Hogyha a demográfiánál és a bevándorlásnál a civilizációs értékrendbeli kérdésekre nem ügyelünk, abban az esetben eltévesztjük az irányt, és egy ketyegő bomba van Európa alatt, hogyha ezeket nem csináljuk meg. Nyugat-Európában ezt már nagyon sokszor és nagyon gyakran elhibázták. Azt gondolom, hogy éppen nem ebbe az irányba kellene tolni az ügyeket. Egy sok értéket tükröző társadalomra, Európára van szükség, a sokszínűség érték. Ugyanakkor az európai közösen vallott értékeknek az erejében való hitet újból meg kell erősíteni Európában.

Utolsóként mondom, és csak távirati stílusban, hiszen az időm letelt, a gyakorlatban működőképes kül- és biztonságpolitikára van szükség, Európa, hogyha nem tud fellépni a külső partnerekkel szemben, az imént már az energiaválság kapcsán konkrét országot is említettem. Ha nem tud konkrétan és határozottan fellépni ebben a közös politikában és közös hangon, abban az esetben mindig is ki fognak játszani bennünket. Vagyis az európai együttműködésnek az alapértékét fogják kilőni Európán kívüli, vagy olyan erők, amelyek az Európai Unión kívül legyenek jelen.

Végül pedig el kell törölnünk azt, hogy az európai gondolkodásban, az európai színtéren tabuk legyenek. Vagyis nem lehetnek az európai porondján olyan politikusok és olyan erők, amelyek a bennünket érintő, elmúlt időszaknak, kommunista diktatúrának a bűneiről nem beszélhetnek egyértelműen és világosan. Hogyha Európa nem vállalja fel a saját történelmének ezt a részét megfelelő mértékben, ezeket a tabukat el kell törölni. El kell törölni azt, hogy az egyik áldozatnak a méltósága az más, mint egy másik áldozatnak a méltósága. Elindult ez a folyamat, ennek a motorjai mi vagyunk, Tisztelt Hölgyeim és Uraim, mi új tagországokból jövő képviselők.

Mindenkit rögtön fel is szólítanék, hogy a Prágai nyilatkozatot, amit interneten el lehet érni, írja alá, amely arról szól, hogy Európában egy mozgalmat indít azzal kapcsolatban, hogy hogyan lehet rehabilitálni, hogyan lehet a kommunista rendszer bűneinek és áldozatainak a megfelelő információt, az erről való információt és tisztességet megadni. Vagyis, és ez visszamegy az értékeknek a kérdéséhez. Európa nem lehet egységes sem gazdasági értelemben, sem pedig a közös cselekvés kapcsán, hogyha ebben nem tudunk dűlőre jutni, ez a folyamat elindult.
Jó úton halad, nagyon sok mindenkinek itthon is még nem elegendő az, ameddig eljutottunk. Halljuk ezeket a hangokat itthon is.

Ne türelmetlenkedjünk, ez nem egy könnyű folyamat.
A II. világháború utáni politikai rendszer van jelen pillanatban Magyarországon, illetve Európában, ennek megfelelően az akkori 20-30 év alatt történt beidegződéseket ezeknek a gondolkodásmódoknak a megítélésében nagyon nehéz kivenni, és hát természetesen ezen a porondon komoly versenytársaink is vannak.

Sokan úgy tekintik Európát, mint egy általános dolgot, amely objektíven megmondja nekünk, hogy mi van. Európában küzdelem folyik.

Az ideológiai, politikai értelemben vett terepen is küzdelem folyik, ebben a küzdelemben vagyunk mi katonák.

És arról biztosíthatom Önöket, hogyha a bizalmat a polgároktól az európai választásokon megkapjuk, akkor ezt a feladatot szolgálni is fogjuk, el fogjuk végezni.

Köszönöm a figyelmet.

(2009. január 16.)