Balog Zoltán levele a szlovák parlament emberi jogi bizottsága elnökének és tagjainak

Létrehozva: 2009. február 3., 15:44 | Utoljára frissítve: 2009. február 3., 15:45	nyomtat	küld

Levél a Szlovák Köztársaság Nemzeti Tanácsa Emberi jogi, Kisebbségi és Nőügyi Bizottságának

Tisztelt Elnök Úr, tisztelt Bizottsági Tagok!

Engedjék meg, hogy ismételten kifejezzem sajnálatomat a tegnapi találkozónk elmaradása miatt. Nem értem, hogy többszöri invitálásom ellenére nem jöttek be a tárgyalóterembe. Nem értem, hogy az előzetes napirend egyeztetése ellenére, melyben szerepelt a dunaszerdahelyi rendőri akció, mint megbeszélendő téma (mint utolsó napirendi pont!), nem kívánták elkezdeni az együttes bizottsági ülést. De leginkább azt nem értem, hogy egy néhány perces eredeti video dokumentum bemutatásának a terve, melyet az egyeztetett témához kívántam felhasználni, elég volt arra, hogy Önök meghiúsítsanak egy hosszú hetek óta alaposan előkészített bizottsági ülést. (Természetesen úgy is dönthettünk volna, hogy nem tekintjük meg a felvételeket.) Meggyőződésem, hogy a tárgyalásoknak nincs alternatívája, ezért újra hívom Önöket egy megbeszélésre, Önöknek alkalmas helyszínen, Mosonmagyaróváron vagy Győrben, de ha kívánják, mi is szívesen látogatunk Pozsonyba. Az is meggyőződésem, hogy kapcsolataink alapja csak az emberi jogok és a nemzeti kisebbségek jogainak tiszteletben tartása lehet mind Szlovákiában, mind Magyarországon. Az együttműködés - különösen a térségünket is sújtó válság idején - mindennél fontosabb. De az együttműködés oltárán nem áldozhatjuk fel az emberi jogokat, ez nem járhat a szlovákiai magyar kisebbség helyzetének romlásával. Önöknél ma számos törvény és egyéb rendelkezés nehezíti azok életét, akik a kisebbséghez tartoznak. Mi ezt nem tudjuk elfogadni, s bízunk benne, hogy előbb vagy utóbb Önök is belátják ennek tarthatatlanságát.

Elnök Úr felé külön is szeretném sajnálatomat kifejezni. Megértem, hogy nem lehet egyszerű a magyar kisebbség képviselőjeként emberi jogi és kisebbségi bizottságot vezetni Szlovákia parlamentjében. (Ez a munka egyébként a magyar Országgyűlésben sem mindig egyszerű.) Mégis kérem, fogadja el, hogy amikor a dunaszerdahelyi rendőri akció ügyét napirenden kívánom tartani, akkor nem vezet más szándék, mint hogy hozzájáruljak a szlovák-magyar kapcsolatok egyik súlyos tehertételének tisztázásához. A szlovák belügyminisztérium úgy zárta le a vizsgálatot a szurkolók kizárólagos elmarasztalásával, hogy a magyar fél többszöri kérése ellenére semmiféle bizonyítékot, vizsgálati anyagot nem bocsátott rendelkezésünkre. Személyesen is találkoztam a legsúlyosabb sérüléseket szenvedett 18 éves áldozattal, aki életében először járt futballmérkőzésen, háromszor kellett újraéleszteni, s valószínűleg egy életen át viseli majd a brutalitás következményeit. Őt a hatóságok részéről senki meg nem hallgatta, ügyében semmifajta vizsgálat nem zajlott. Tudomásom van olyan esetekről is, ahol az egészségügyi szervek megtagadták a rendőri akció következtében megsérültek ellátását. Mindezek a körülmények is aláhúzzák, hogy ebben az ügyben mindkét ország emberi jogi bizottságának tennivalója van. Kérem, működjünk együtt minden olyan ügyben, bármelyikünk országát érinti is az, ahol a kisebbségek jogait meg kell védeni, az emberi jogok tiszteletben tartásának kultúráját erősíteni lehet. Hiszek benne, hogy ez minden jóakaratú szlovák és magyar érdeke.

Tisztelettel:
Balog Zoltán,
a Magyar Országgyűlés Emberi jogi, kisebbségi, civil- és vallásügyi bizottságának fideszes elnöke