Az őserdő olajkútja

Létrehozva: 2009. február 5., 10:40	nyomtat	küld

Szinte követni is képtelenség, annyi alternatív üzemanyag előállítási mód lát napvilágot. Valószínűleg, ha a kőolaj átadja egyszer a helyét, színesebb lesz az energiapiac. A mainál nagyobb választékból dönthetjük majd el, hogy melyik a legszimpatikusabb energiaforrás gépjárművünk üzemeltetésére. A sok alternatív energiaforrásra vonatkozó koncepció közül nehéz megjósolni, hogy mik lesznek a biztos befutók. Fontos kritérium, hogy az energia olcsón előállítható, környezetkímélő legyen és lehetőleg ne élelmiszernek alkalmas terményekből állítsuk elő, mert azzal biztosan megugrik az éhezők száma a Földön.

A patagóniai őserdőben nemrég tett felfedezés szerint létezik egy energiaforrás, ami megfelel ezeknek a kritériumoknak. Létezik egy olyan gombafaj amely növényi szövetet közvetlenül képes szénhidrogénekké, azaz kőolajhoz hasonló anyaggá, a felfedező amerikai kutatók szóhasználatával élve "Mikodízellé" konvertálni. Ami híressé teszi az élősködő élőlényt, az, hogy az eddigiektől eltérő mikroorganizmusokat használó, általában kémiai-enzimes eljárásoktól eltérően nem csak cukorból, hanem a növényi sejtfalakat alkotó cellulózból, így fából és rostokból is képes tiszta biodízelt előállítani.

A kutatók arra jöttek rá, hogy egy másik antibiotikus hatású gombafajjal kezelve az élősködő Gliocladium roseum, az Eucryphia cordifolia fásult törzséből képes dízel előállítására: A G. roseum meghökkentő módon túlélte az antibiotikus közeget, miközben szén-hidrogénekben magas koncentrációjú gázt bocsátott ki magából.

Gery strobel a kutatásvezető szerint ígéretes a módszer és arra is jó a felfedezés, hogy a G. roseum génjeit felhasználva eddig ismeretlen enzimeket állítsanak elő, ami segíthet a jövő alternatív üzemanyagát megtalálni.