Őry Csaba beszédének szó szerinti leirata

Létrehozva: 2009. február 5., 14:05 | Utoljára frissítve: 2009. február 5., 14:48	nyomtat	küld

Köszönöm szépen.
Jó Napot Kívánok mindenkinek.

Részben lesz egy-két ismétlésem, ami elhangzott úgy tűnik, ugyanazokból az adatokból. Többnyire az Eurostat adataiból dolgoztunk, és ezért egy-két tábla nálam is szerepel, amelyet már korábban láthattak, de majd gyorsan átugrunk rajta.

Tehát abból indulnánk ki, hogy amit látunk, hallunk, az előző előadásokban is elhangzott, hogy a válság az kiemelten fenyegeti a munkahelyeket, márpedig a válságból úgy kilábalni, hogy közben a munkahelyek számát nem szaporítjuk, nem hozunk létre új munkahelyeket, ez nagyon nehezen képzelhető el. Nem fogok újat mondani ezzel sem, az a véleményem, hogy foglalkoztatáspolitikával új munkahelyeket létrehozni önmagában nem lehet, ehhez egy gazdaságpolitikára van szükség, ez a feltétele annak, hogy legyenek új munkahelyek, hisz nem az állam újraelosztó tevékenysége hozza létre az új munkahelyeket, hanem a működő gazdaság az, amelynek igénye van új munkahelyekre. Abból indultam volna ki, de ezen gyorsan végig megyünk, hogy mekkora recesszióra számíthatunk. Bizonyos értelemben azt kell mondanom, ahogy Schmitt Pali kezdte, hogy miközben beszél, aközben változnak a forintárfolyamok. Hátha nem is ennyire gyorsan, de mondjuk a hét elején kezdtem ezt a kis ábrás sorozatot összeállítani, nos akkor a Magyarországra vonatkozó adatok még 1,6-nál volt, csak Simor András az, aki 2,5-re volt, ma már 3 százalék körülit is hallottam, de hallottam már olyat, hogy lesz ez még 4 is, tehát ilyen értelemben is elég nagy a bizonytalanság. Ezt az ábrát bemutatta már Matolcsy Gyuri is, ami érdekes benne, talán hogy tulajdonképpen Magyarország az egyetlen, ahol itt vásárlóerő paritáson mutatott GDP-változásról van szó, ahol várhatóan a 2003, 2008-as adat az negatívba ment át. Az Európai Unióban ahogy a pénzügyi válság megjelent, először akárcsak Amerikában, először nyilván a pénzügyi piacoknak kell a gyors megnyugtatása, és a pénzintézeteknek egyfajta konszolidálása kezdődött meg, de rögtön utána teljes gőzzel mindenki a gazdaság felé fordult, hisz érzékelték, hogy itt egy gazdasági recesszió következik. Maga az Európai Unió nem képes jelenlegi állapotában arra, hogy egy közös programot, egy közös cselekvést határozzon el, inkább csak kordinál, illetve korábban elhatározott programjainak egyes elemeit megpróbálja intenzívebben előrehozni. A baj elég nagy, körülbelül 2.700.000 főre szólnak azok a becslések, amennyire a munkanélküliség megnő az Európai Unió területén. Az Európai Bizottság 170 milliárd eurós csomagot jelentett be, elsősorban nem saját pénzből, nemzeti forrásoknak egyfajta koordinálásából, és fejlesztési, foglalkoztatás-megőrzési célokra, többnyire infrastruktúra fejlesztési irányokat jelölt meg, illetve korábban elhatározott programokból mintegy 30 milliárd eurónak az előrehozatalát javasolta. Inkább a füstje, mint a lángja nagy ennek az elképzelésnek, de hát valamit kellett nyilatkozni az uniónak magának. És az egyes országok azért ennél jóval konkrétabbak, és jóval határozottabb lépéseket tettek. Legelőször is a franciák, ők voltak az unió elnökei az elmúlt fél évben is, ügyeltek arra, hogy lehetőleg mindig kezdeményezők legyenek, Összesen egy 25,1 milliárdos tervet döntött a francia állam, a francia kormány. Itt a központi beruházások ebből 10 milliárd, likviditási támogatások 11,4 milliárd, stratégiai iparágak támogatása 2 milliárd, és kifejezetten munkahely-teremtési intézkedések 1,2 milliárd. Nyilván akkor, amikor Sárközy bejelentette, hogy megrendelt a francia állam 80 ezer lakást, és azzal az indoklással, azt mondta, hogy olyan recesszió elé néz az építőipar, hogyha nem tenné ezt meg, akkor valószínűleg sokkal többet kellene a másik oldalon arra a sok munkanélkülire költeni, akit annak a várható válsága előre jelez. A munkahelyteremtési intézkedések, ezek kiegészítő intézkedések, tehát jól látszik az arányokból is, hogy alapvetően a gazdaság élénkítésére helyezi a hangsúlyt, és vannak olyan átmeneti jellegű, kiegészítő jellegű intézkedések, mit tudom Én egy évig valamilyen járulékot, valamilyen adót csökkentett mértékben kell csak befizetni, vagy ha a munkanélkülieket alkalmaz, akkor nem kell befizetni. Tehát ezek a hagyományos, ilyen kozmetikázó, de adott esetben nagyon hasznos és nagyon fontos eszközei a foglalkoztatáspolitikának. Kiegészítő intézkedésként természetesen, hisz ilyenkor mindig át kell hidalni egy időszakot, amíg a gazdasági intézkedések hatása megjön, ezek szociális intézkedésekre és 200 euró/hó értékben egy új szociális juttatást határoztak el a franciák.

Németország némileg más irányban indult el. Itt is ugye jól lehet látni, hogy a növekedési pálya korábban már megindult, csökkenés után negatívba vált 2009-re és 2010-re. Van egy homályos sejtés arra, hogy talán emelkedni fog, Németország egy 62 milliárd eurós gazdaságélénkítési csomagot határozott el, ebből 2008-ra 12 milliárdot, 2009-re 25 milliárdot és 2010-re ugyancsak 25 milliárd eurót céloztak meg. Itt részben az adócsökkentések, vállalkozások és magánszemélyek részére egy 18 milliárd eurót jelent, személyi jövedelemadó csökkentés, illetve tb-járulék csökkentés, az a két elem, amit egyébként mi magunk is jó régóta mondunk, hogy ezeken a területeken muszáj határozottan előrelépni. Továbbá a szövetségi befektetési paktum, nem mint Franciaországban, a központi állam és a központi költségvetés, hanem a központi költségvetés, a tartományi költségvetések és az önkormányzatok együttműködéséből kell, hogy összeálljon ez az összeg. Franciaországban és Németországban is megjelent az úgynevezett bezúzási támogatás, tehát oly módon segíteni az autóipart, Matolcsy György utalt itt rá, hogy pláne a mi térségünkben az autóipar egy húzó ágazat, az autóipar helyzete egyáltalán nem lényegtelen számunkra a jövőbeli esélyeket illetően. Ez a bezúzási támogatás ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy támogatják az új autó vásárlását, 6-8 vagy 10 évnél régebbi autók helyett vagy ártámogatást, vagy pedig, mint Németországban, 2500 eurót kap mindenki, aki 8 évnél régebbi autóját leadja, és helyette újat vásárol. A legfrissebb hírek szerint tapsikolnak örömükben a német autókereskedők, és némileg megalapozatlan bizakodással tekintenek a jövő elé, mondván, minden rendben van, az emberek megint ész nélkül autót vásárolnak. Nagy-Britannia egy harmadik utat választ, ő alapvetően a pénzügyi és fiskális eszközök felöl közelít, részben egy banki ... határoztak el 44,8 milliárd euróban, adócsökkentést viszonylag jelentősebb mértékben, tehát az áfa 17 százalékról lejön 15 százalékra, és az államadósság a GDP 41 százalékról 57 százalékra fog nőni, de ezt vállalják, mert az az elképzelés, hogy ez meglendíti a gazdaságot. Spanyolországban szinte kizárólag, ahogy azt az unió is elvben javasolta, infrastrukturális beruházásokra koncentrálnak, nyilván ott van a legnagyobb elmaradás, és ilyenkor válság időszakban, ha már közpénzt kell befektetni, akkor célszerű olyasmire befektetni, ahol nagyobb elmaradások vannak. A spanyolok így az infrastruktúra fejlesztésére kívánnak 33 millió eurót költeni, és ilyen módon generálni a piacot és a gazdaságot. Foglalkoztatáspolitikáról, egy kicsit magam ugye foglalkoztatás-politikus vagyok igazából, nincsenek új hírek bizonyos értelemben, az uniónak van egy érvényes programja, amelyet elég alapos elemzések és elég alapos előkészítés után fogalmaztak meg, ezek az úgynevezett Lisszaboni célkitűzések vonatkoznak a foglalkoztatáspolitikára is. Ezek, amiket láttunk, azt gondolom, hogy nem lep meg senkit, tulajdonképpen unalomig ismert fogalmakkal találkozunk, járulékterheket kell csökkenteni, a munkaerőre rakodó költségeket csökkenteni kell, kiváltképp az alacsony képzettségűek esetében kis- és közép vállalkozásokat támogatni kell, oktatás és képzés reformja, élethosszig tartó tanulás keret feltételeinek megteremtése, illetve az egyenlő hozzáférési esélyek biztosítása hátrányos helyzetben lévők számára. Erre még vissza fogunk térni, hiszen a magyar munkaerőpiaci kilátásokat tekintve a legnagyobb elmaradásunk, és erre mindjárt még pár mondat erejéig kitérünk. Az a képzési elmaradás, és ebben a tekintetben az elmúlt években az égvilágon semmi de semmi nem történt. A rugalmas biztonság, az tulajdonképpen egy dániai találmány, amelyet újabban az unió saját programjaként fogadott el, sok vita folyik róla, és tulajdonképpen a definíción magán is folyik még a vita annak ellenére, hogy már számos határozatot hozott az Európai Parlament, az Európai Tanáccsal közösen is. Végül is a lényege az, hogy hogy lehet a versenyképesség érdekében rugalmasabb alkalmazási munkafeltételeket teremteni, de úgy, hogy valamilyen mértékben korlátot szabjunk a teljes, ahogy azt hajdani kifejezéssel mondták, kizsákmányolásnak, tehát valamilyen értelemben a munkavállalóknak is egyfajta védelmi minimumot meg lehessen határozni. A foglalkoztatási célkitűzések a Lisszaboni stratégia nevében ismertek, soha nem teljesültek egyébként, 15-64 éves korosztályra kiszámolva 70 százalék lenne 2010-ig, nők esetében ennek 60 százaléknak kellene lenni, 55-64 évesek esetében is, tehát az idősebb korosztály esetében is 50 százalék lenne az arány. Hol tartunk? Ezt jól látjuk, Magyarország igen-igen a sor végén van, 12,7 százalék, alulról a harmadikok vagyunk. Körülbelül ott tartunk most, ahol 98-ban voltunk (éppen súgtam volna Matolcsy Gyurinak az elején). 98-ban voltunk itt, hogy olyan 3 millió 880-890 ezer körül voltunk, most 3 millió 860 ezer körül vagyunk, egy picit alá is mentünk. És sajnos ez még romlani fog, tehát ugye most a válság elején vagyunk. Ez a tendencia is, majd mindjárt erre is mutatunk valamit, a női foglalkoztatás esetén hasonló, rosszul állunk és az időskori foglalkoztatás esetén ugyancsak hasonlóan rosszul állunk, tehát a legutolsó harmadban vagyunk.

Mi történt 1998 óta?
Azt látjuk, hogy a munkaerőpiaci alap értéke, tehát az, amit úgymond foglalkoztatáspolitikára költ az állam, az folyamatosan nő, ehhez képest a befektetett erőfeszítésekhez képest (idézőjelbe téve most az erőfeszítéseket), az eredményt nem nagyon látjuk. Tehát a költségvetési alap nő, ugyanakkor ez nem nagyon segít a munkanélküliségen. Mint látjuk, gyakorlatilag 2002-2003-ig még többé-kevésbé rendben voltunk, volt 1998 és 2002 között egy jelentős emelkedés, és azóta tulajdonképpen egyre rosszabbul állunk. Ebben a táblában jobban látszik. Annyi változik, hogy ugye ma megjelentek, pontosabban a tegnapi napon megjelentek a legfrissebb KSH-adatok. Itt ugye három hónapos csúszó-indexekről van szó, tehát még nem a jelenlegi állapotot mutatják, de most 8 százalék a munkanélküliség, és ez sajnos tovább fog növekedni. A foglalkoztatási ráta, volt róla szó. Különféle számítások szerint 55-56 százalék, jelentem 15 éve ennyi, tehát itt az ég világon semmiféle előrelépés nem történt, egy pici előrelépés történt a polgári kormány idejében, nem olyan nagyon sok, mint amit szerettünk volna, de volt egy kis előrelépés. Azóta most már az induló szint alá sikerült süllyedni.
Fő problémás területek, nyilván külső tényezők miatt egyre több munkahely szűnik meg, pályakezdők helyzete, növekvő elhelyezkedési nehézségekkel számolnak, nők foglalkoztatása romlik, idősek foglalkoztatása stagnál. Itt vannak ezek az ábrák, miután arra kértek a szervezők is, hogy ne nagyon terheljem túl az összes részlettel a tisztelt hallgatóságot, mert az idő is megy, ezért menjünk tovább.

Egy kicsit az Európai Néppártról.
Az Európai Néppártban elég intenzív tervezési munka folyik most, részben a Lisszaboni stratégia jegyében, részben a mostani válságra adandó válasz érdekében. Megint csak olyan nagyon sok újdonságot nem fogunk hallani, munkaerőköltségek csökkentése, adók és járulékok csökkentése, vállalati hatékonyság növelése, jövőbeni beruházások pénzügyi forrásainak megteremtése, új munkahelyekbe kutatásfejlesztési tevékenységbe, illetve technikai modernizációba. Másik oldalról, a cégalapítás pénzügyi adminisztratív feltételeinek könnyítésére van szükség, 1 millió új vállalkozásra lenne szükség az Európai Unióban, jelenleg 20 millió munkanélküli vár elhelyezkedési lehetőségre az unióban. Tehát az új munkahelyeket elsősorban a privát gazdaságban kell létrehozni, nem a költségvetési szektorban. Kevesebb adó- és járulékteherrel, kevesebb bürokráciával, a vállalati hierarchiákon belüli mobilitás ösztönzésével, és az ágazati mobilitás ösztönzésével. Mi magunk ehhez hozzátesszük, egyetértve mindezzel, hogy a rugalmas munkavállalási formáknak az elterjedését kell ösztönöznünk, részmunkaidő, megosztott munkaidő és különféle célzott ösztönzőket kell ehhez alkalmazni.

A kulcskérdés a foglalkoztatás tekintetében az a képzettség javítása. Ehhez kétség kívül egy új nemzeti stratégiára van szükség, egész életen át tartó tanulás, nagyon sokszor beszéltünk róla, nagyon sokszor hangzik el, szinte kiüresedett már az egész, gyorsan változnak a kihívások, gyorsan változik a gazdaság. Szükség van arra, hogy képesek legyünk állandóan új ismereteket szerezni, és az uniós forrásokat itt például lehetne és célszerű lenne hatékonyan felhasználni, szemben azzal a gyakorlattal, amit ma látunk. Hogy ez mennyire így van, a 25 és 64 évesek foglalkoztatási esélyét, ha nézzük, 12-14 százalékkal rosszabbak Magyarországon az Európai Unió átlagánál. Férfiak esetében egyébként nagyobb az arány, mint a nők esetében, és hogy jobban értsük, a 14 százalékos lemaradásból 11 százalék, tehát a túlnyomó többség az aluliskolázottak elhelyezkedési gondjaiból eredeztethető. Ez az, ahol szinte semmi nem történt. Itt egymás mellé tettem egy ilyen felsorolást alul, hogy az elmúlt tíz évben mi az, amit sikerként vehetünk számba, és mi az, amit inkább kudarcként. Siker ugye a 15-19 évesek munkanélküliségi rátájának alakulása 1998 és 2001 között 26-ról 22 százalékra jött, 26,5-ről 22,4-re. A 20-24 éveseknél 11-ről 9,7-re jött, 11,4-ről 11,7-re. Nézzük, hogy 2002 és 2009 között 15-19 évesek esetében 22,4-ről 35,8-ra, majd 39,1-re nőtt, a 20-21 éveseknél pedig 19,1, tehát azt lehet mutatni, hogy a munkanélküliségen belül nemcsak a munkanélküliség nőtt, hanem a munkanélküliségen belül a fiatalok, a pályakezdők helyzete drámaian romlott az elmúlt években. Jelenleg nincs nemzeti stratégiai képzettségi elmaradás leküzdésére, semmi nem történt annak érdekében, hogy azokat, akik általában a média is (hogy mondjam) foglalkoztathatatlanoknak vagy alkalmazhatatlanoknak tekint, mert nincsen semmilyen képzettségük, semmilyen iskolájuk, semmi nem történt ebben az elmúlt 10 évben. A nem létező stratégiákhoz persze a források is hiányoznak, hiszen másra költöttük, mivel az elmúlt évek növekedésellenes gazdaságpolitikája leállította a gazdasági fejlődést. Ez egy helytelen irány. Én Járai Zsigmondtól egy idézetet tettem oda mottónak.

Uniós követelmények.
Munkaerős költségek csökkentése, azt hiszem most már negyedszer utalok rá, amikor különféle uniós forrásokra, vagy dokumentumokra hivatkozom, a fiatalok munkanélküliségének csökkentése nyilvánvaló kulcskérdés. Élethosszig tartó tanulás ösztönzése, mi a teendő, teljesítsük tehát az európai foglalkoztatási stratégiai követelményeit. Uniós követelmények, 2005/600-as európai közösségi tanácsi határozat: munkaerőköltségek csökkentése, fiatalok csökkentése, élethosszig tanulva.

Mi történt az elmúlt években?
A munkavállalói egészségbiztosítási járulék 4 százalékról 6 százalékra nőtt. A munkavállalói járulék emelése 1 százalékról 1,5 százalékra nőtt. Nyugdíjas munkavállaló 4 százalék egészségbiztosítási járulékkal lett megterhelve, dupla járulékplafon, minimálbér duplája után fizetendő járulék. Lehetne folytatni a sort.

Eredmény.
Fiatalok elhelyezkedési esélyeinek csökkenése, pénzügyi megélhetési lehetőségek szűkítése tovább nehezíti azt, gondoljunk a tandíj bevezetésével kapcsolatos dilemmákra. Az otthonteremtési támogatás megszűntetése. Magyarországon a pályakezdő munkanélküliség 20 százalék felett van. Az Európai Bizottság, mint tudják, ugye foglalkoztatási stratégiát kell készíteni minden országnak, bár nemzeti hatáskörben van a foglalkoztatáspolitika, hisz a szociálpolitikai katalógushoz, jogi normák katalógusához tartozik az unión belül, de koordinációra szükség van, és a koordináció uniós hatáskörű. Tehát az unió előírta, hogy minden évben kell készíteni stratégiát, és ezt minden évben meg is tárgyaljuk mi a parlamentben. Kétévenként átfogó jelentés is készül erről. Az Európai Unió 2006-os jelentésében üdvözölte Magyarországot, azt, ami le volt írva persze a papíron. Üdvözölte, hogy csökkentjük a tb-járulékok szintjét, akkoriban választás előtt voltunk, akkor ezt bejelentette, hogyha jól emlékszem a Gyurcsány-kormány, de ez nem történt meg. Az Európai Bizottság üdvözölte a személyi jövedelemadó terhek csökkentését, szerepel a dokumentumokban. Közben megtörtént a választás, erre nem került sor, tehát tb-járulékok csökkentése helyett járulékok emelése, szja-terhek csökkentése helyett, szja-kedvezmények megszüntetése következett be. Járulékterhek csökkentése helyett ellenkező irányba megyünk, a pályakezdők munkanélküliségi rátájának csökkentése helyett folyamatosan nő az elmúlt évek alatt.

Miből lesznek tehát új munkahelyek?
Gazdaságpolitikai stratégiára lenne szükség, ami mint hallottuk az előbb nálamnál tudósabb kollegáim előadásából, jelenleg nincs. Nyilván új gazdasági politikára van szükség, a vállalkozás és a lakosság megsarcolása helyett egy támogatás-centrikus politika kell, vállalkozásélénkítés, kevesebb elvonás, célzott pénzügyi ösztönzők, növekedés, növekedés és növekedés. Ezt nem lehet elégszer mondani, lényegében tehát ebben tudom összefoglalni, ha új munkahelyekre van szükség, akkor növekedés kell a gazdaságban, olyan gazdaságpolitikát kell folytatni, ahol a gazdaság maga létre fogja hozni az új munkahelyeket. És ezt megfelelő politikával az államnak terelni, segítenie kell, de e nélkül nem lesz.

Senki ne gondolja azt, hogy ha tízezrével, vagy százezrével hozunk létre közmunkát, vagy mondjuk így inkább, közérdekű munkát, az bármit is meg fog oldani. Az az egész hisztéria, ami e körül kialakult, és ez az egész téves gondolkodás, ez alkalmas lehet, ha jól csinálják, nem csinálják jól, de ha jól csinálják, akkor alkalmas lehet a szegénység bizonyos problémáinak átmeneti kezelésére. Alkalmas lehet szociálpolitikai eszközként, megint csak azt mondom, időlegesen bevetve. De tartósan nem hogy nem tereli az embereket a munkaerőpiacra, hanem épp ellenkezőleg, tartósan eltereli onnan.

Azt tehát, amit itt mi foglalkoztatáspolitikai erőfeszítésenként látunk, és megjelenik minden évi költségvetési vitában, hogy mennyivel többet költünk foglalkoztatáspolitikára, az a foglalkoztatás, az új munkahelyek létrejötte szempontjából kifejezetten diszfunkcionális, káros, és nem a javuláshoz, hanem a további romláshoz vezet.

Köszönöm szépen a figyelmet.