Matolcsy György beszédének szó szerinti leirata

Létrehozva: 2009. február 5., 14:15 | Utoljára frissítve: 2009. február 5., 14:43	nyomtat	küld

Elnök Úr, Igen Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Senkinek nem árulok el semmilyen újdonságot azzal, hogy elmondom, hogy Magyarország valójában drámai helyzetben van. Két válság csúszik össze, egy hosszú ideje tartó belső gazdasági, politikai, erkölcsi és pénzügyi válság, az állam válsága belül, és egy globális pénzügyi gazdasági válság. Magyarország azért van drámai helyzetben, azért van a legrosszabb helyzetben az Európai Unió 27 tagállama, illetőleg az OICD legfejlettebb ország csoportja között, mert a legsebezhetőbb pénzügyileg, a legkisebb a növekedési potenciálja, és sehol nincs olyan helyzet, hogy a globális válság egy megroggyant, rozoga állapotban lévő belső gazdaságra ment volna rá.

Mindannyian ismerjük a tényeket. Mindannyian ismerjük az ide vezető utat, Én nem eleveníteném fel az elmúlt hat-hét évet. Mindannyian tudjuk, hogy 2002 közepén egy igen kedvezőtlen hibás gazdaságpolitikai fordulat történt, 10-15 szarvashiba jellemezte és árnyékolta be Magyarország kormányának működését 2002 közepétől, nem sikerült a konjunktúrát kihasználni, hibásan próbálta az elkövetett gazdaságpolitikai hibákat orvosolni a kormány 2006. szeptember 1-jétől, majd most azt látjuk, hogy először nem látta a válságot, majd tanácstalan volt, hogy mit kellene tenni, most pedig mintha félrekezelné a válságot. Azt kell mondanom tehát, hogy Magyarország azért van drámai helyzetben, mert egyetlen egy olyan válságkezelő forrás sem nyílik meg számára, amelyet az Európai Unió tagállamai vagy a világ országai használnak. Nem tudunk fiskálisan élénkíteni, mert a kormány sajnálatos módon a GDP-arányos államadósságot 53 százalékról 75 százalékra tornászta fel. Nem tudunk monetárisan élénkíteni, mert a 25 milliárd dolláros mentőcsomag keretei között monetáris élénkítésre lehetőség nincs. Nem tudunk piaci módon élénkíteni, mert a külső piacok ezt egy ilyen kis országnak nem hagynák, a belső piac élénkítésére pedig korlátozott eszközeink vannak. A gazdaságpolitikai hibákat ugyan nem érdemes felsorolni, de talán egyetlen egy elemét kiemelném:

Ez pedig az, amivel Schmitt Pál kezdte a bevezetőjét, hogy tehát egy kormány vagy egy kormányra készülő politikai erő, vagy egy politikai elit, vagy egy kormányzó elit mindig hallgasson az állampolgárokra, a polgárokra, az üzleti szektorra, a munkaadókra és a vállalkozókra. Ez a kormány minden különböző összetétele ellenére egyben hasonlít önmagára 2002 közepétől, senkire nem hallgat. Nem hallgatott a választópolgárokra, nem hallgatott az ellenzékére, nem hallgatott a külföldi barátokra, nem hallgatott a befektetőkre, nem hallgatott a pénzpiacra, nem hallgatott saját szakértőire. Ha végig sorolnánk azokat a ma kormányzó politikai elithez közelálló közgazdasági, pénzügyi szakértőket, akik felajánlották a támogatásukat. Nem mi ellenzék, ők ajánlották fel napról-napra, hétről-hétre. Azt kell mondanunk, hogy mindenkinek a tanácsát félresöpörték, senkire nem hallgattak, nem csoda tehát, hogy ilyen helyzetben van Magyarország kormánya, ez hagyján, de Magyarország.

Ha megengedik nagyon röviden azért végig futnék azon, hogy mi a következménye a gazdaságpolitikai szarvashibáknak, mert van mindennek ára. Ez nem egy következmények nélküli ország, itt vannak következmények, súlyos pénzügyi, gazdasági, erkölcsi, társadalmi, szociális következmények vannak. Hogyha maradunk a gazdaságnál, hiszen a növekedésről van szó, akkor érdemes megnézni, hogy Magyarország az elmúlt tíz évben hogyan teljesített a velünk együtt, vagy egy kicsit később csatlakozott ország csoporton belül. Hogyha megnézzük az 1998-2008 közötti időszakot, akkor azt látjuk, hogy egyedül Magyarország volt képtelen arra, hogy az elmúlt öt évet kihasználja. Az elmúlt öt év növekedési forrásait kiaknázza, az európai uniós csatlakozás időszakát kiaknázza. Magyarország jól teljesít 1998-2002 között, az akkori recessziós közegben a legjobb volt a régióban, és a legrosszabbként teljesít a 2003 után újból hát napsütésre fordult időjárásban. Az európai uniós csatlakozás idején Magyarország felzárkózási válságba ért már 2006, 2007-ben. Nem egyszerűen arról van szó, hogy kisebb mértékben közeledett az Európai Unió legfejlettebb országaihoz, vagy az Európai Unió átlagos, egy főre eső bruttó hazai hozzáadott értékéhez képest, hanem arról van szó, hogy távolodtunk az Európai Unió átlagos fejlettségétől. Felzárkózási válságba került Magyarország még messze a globális válság előtt. Nem érdemes végig sorolni a többi ország sikerét, gratulálunk Szlovákiának. Szlovák barátaink nem csupán az eurót vezették be, az csak pont az í-n. 2000-től gyors növekedéssel, 2004-es adóreformmal egyenes úton behajóztak az euró biztosította védett öbölbe. Mi Szlovéniával együtt 2007-ben képesek lettünk volna bevezeti az eurót. De egy elrontott gazdaságpolitika egyik ára, egyik következménye, hogy nincs euró, nincs védelem, mentőcsomag van, és annak minden következménye Magyarországra hárul. Ha a növekedés egy másik metszetét nézzük, még szomorúbb a kép, mert itt egy olyan előrejelzést szeretnék Önöknek felvillantani, amely nem az eddigi, nemcsak az eddigi növekedést állítja egy ország csoporttal összehasonlításba, hanem a jövőre is kitekint. Meredeken csökkent Magyarország potenciális lehetséges növekedési üteme. A növekedési források elapadtak, meredeken csökken a növekedési potenciál, és ebben trendjében nem, de mértékében bizony egyedül állunk. Hihetetlen, hogy mit romlott Magyarország 2002 óta a növekedési potenciál szempontjából.

Ha még tovább megyünk, Önöknek szintén ismerős az államháztartási hiány alakulása. Itt a pozitív rész az pozitívumot jelent, ahol Magyarország 1998 és 2002 között jelentősen javította az államháztartás GDP-arányos mutatóit. A legjobbak voltuk, a legjobban javítottunk. De később, nézzük meg 2003-2008 között már megfordul a kép, az összes többi ország lényegesen jobban kezelte az egyensúlyt, az államháztartási egyensúlyt. Növekedés és egyensúly, az örök dilemma, melyik válasszam, mind a kettőt. És mind a kettő elromlik, ha az egyiket elrontom. Ha elrontom a növekedést, és államadósság-bővítésből finanszírozom a gazdasági növekedést, akkor természetesen elromlik az egyensúly. Ez történt Magyarországon, és ezt tükrözi, ezt az éllovasból sereghajtóvá való átalakulást tükrözi az államháztartás alakulása.

Versenyképesség, egy másik nagyon szomorú következmény. Egy másik súlyos ár, Magyarország versenyképessége, mégpedig növekedési versenyképességi indexe hihetetlen mértékben romlott az elmúlt hat évben, ezen belül az elmúlt három évben. Folyamatos a romlás, konjunktúrával romlik, megszorító csomag idején romlik, dekonjunktúrában romlik. Ugyanaz alatt a kormány alatt végig romlik, kormányfüggő, ahogy a növekedés, az egyensúly, az államháztartás hiánya, ugyanúgy kormányfüggő Magyarország kormányának teljesítésének függ a versenyképesség alakulása. Az ország ugyanaz maradt, a munkaadók, munkavállalók kicsit idősebbek lettünk, nagyjából ugyanazok vagyunk. A kormány azonban folyamatosan rontotta a növekedési egyensúly és versenyképességi helyzetünket. Ha még tovább megyünk, akkor egy újabb következményt kell Önöknek bemutatnom, természetesen ez, mindez, amiről eddig beszélünk, megjelenik a munkanélküliség növekedésében. Az előrejelzés még nincs is azon a szinten még, amely szinten lesz az élet. Ma már ebben a pillanatban nyolc százalék feletti Magyarországon a munkanélküliség. Sajnos a jelenlegi trendek folytatódása esetén gazdaságpolitikai fordulat és politikai fordulat nélkül 10 százalék felett lehet, lesz a munkanélküliség Magyarországon egy éven belül. És természetesen a foglalkoztatás is következmény. Mindenki tudja, nem újdonság, de újból rögzíteni kell a tényt, hogy Magyarország növekedési egyensúlyi, versenyképességi romlása mögött egymillió hiányzó munkahely áll. Magyarország Málta után, lassan Málta mellett a legutolsó helyen áll az Európai Unióban a foglalkoztatási szint terén. Márpedig munkahely, munkahely révén keletkező termék, áru és jövedelem nélkül nincs növekedés, nincs egyensúly, nincs versenyképesség. Csehországhoz képest Magyarországon egymillióval kevesebb a legális foglalkoztatott, 950 ezer, de most már talán már egymillió. Természetesen a cseh közszférában 450 ezren működnek, ezt is hozzá kell tenni. Nos amit eddig végignéztünk, azt gondolom az ahhoz a következő ponthoz ér oda, hogy mit lehet, mit kell tenni. Már jeleztem, hogy a jelenlegi következményekkel terhes drámai helyzetben jelenős fiskális gazdaságélénkítésre nincs lehetőség, szükség lenne, lehetőség nincs. Európában mindenki élénkít költségvetési eszközökkel. A jelenlegi kormány mozgástere esetén fiskális élénkítésre nagyon kicsi a lehetőség. Monetáris élénkítés, lett volna rá lehetőség. Bizonyosan nem udvarias, nem tapintatos, de azt gondolom célszerű és helyes rámutatni arra, hogy a Magyar Nemzeti Bank drámai hibák követett el akkor, amikor hirtelen 12 százalék fölé tornázta a jegybanki alapkamatot, és akkor sem csökkentette vissza 7, 6, 7,5 százalékos szintre, amikor bejelentették a Nemzetközi Valutaalap, a Világbank és az Európai Unió közös mentőcsomagját. Ha a mentőcsomag azért érkezett, hogy Magyarországot megállítsa a szakadék felé vezető úton, hogy ne legyen ország, állam, pénzügyi csőd, ne legyen difolt, hogy ne dőljünk be, mint Argentína, ezért érkezett a mentőcsomag. A barátaink ezért nyúltak a hónunk alá, és ezért tették. Akkor megszűnt a közvetlen pénzügyi csőd veszélye. Akkor vissza lehetett volna azonnal térni egy normálisabbnak tekintett jegybanki alapszinthez, hogy ez 5 százalék körül van, mint mi mondjuk, vagy 6 százalék, vagy 7, lehet rajta vitatkozni, de bizonyosan nem az a szint, ahol jelenleg van. Monetáris élénkítésre tehát nincs lehetőség. A piacélénkítésről szó volt, engedjenek itt meg azonban egy lábjegyzetet. Az Európai Unió piacai természetesen szűkülnek. A globális piacok jelentős része szűkül. Magyarország szempontjából azonban jelentős üzleti lehetőségek lennének olyan piacokon, amelyekről kiszorultunk, vagy magunk döntöttünk úgy, hogy eljövünk. Oroszország, Ázsia, India, az arab államok, tehát van külső piaci élénkítésre lehetőség, ha korlátozott mértékben is. Erről Parragh Úr a kamara elnökeként a napokban nyilatkozott. Elérkeztem ahhoz a ponthoz, amit igazából ebben a hozzászólásban szerettem volna aláhúzni. Ez pedig az, hogy Magyarország számára van egy olyan élénkítési, válságkezelő, növekedést erősítő eszköz, ami járható, ami most is járható lenne, ez az európai uniós források felhasználása. Magyarország hihetetlen elrontotta az európai uniós források felhasználását ez idáig. Képzeljék el, hogy az Európai Unió a foglalkoztatás emelésére, láttuk, hogy az utolsó előtti helyen szereplünk, és a növekedés gyorsítására, láttuk, hogy a legrosszabb helyen szereplünk, adja azt a 7 ezer milliárd forint körüli forrást, ami 2013-ig lehívható. De a kormány előrejelzése szerint a saját terveik számszerűsítése után azt mondják, hogy a foglalkoztatás nem emelkedik, a növekedés nem gyorsul az európai uniós források elköltésével. Hogy van ez? Van egy kormány, arra kapja a pénzt az Európai Uniótól, hogy emelje a nagyon-nagyon alacsony foglakoztatási szintet, és arra kapja, hogy a növekedés bővítésével, gyorsításával teremtse meg az egyensúly lehetőségét, a tartós egyensúly lehetőségét, hogy ne kelljen mindig megmenteni. És ez a kormány rosszul, drámaian hibás módon használja fel az európai uniós forrásokat. Hiszen mire kellene felhasználni, pont fordítva, alapvetően gazdaságfejlesztésre. A válság hatására meginogni látszik a kormány korábbi biztonságos hite, hogy nem kell a gazdaságfejlesztésre költeni. Most már azt mondják, hogy emelni kell a gazdaságfejlesztési forrásokat, de még mindig csak egyharmad az összes uniós forráson belül, még mindig csak papíron.

Természetesen a gazdaságfejlesztésen belül a hazai kis- és középvállalkozásoknak kellene jelentős mértékben emelni a forrásait. Hogy mennyi lesz, mennyit kapnak ma? Nem többet, mint 3-4 százalék.

Természetesen itt is nagyságrendi emelkedés kellene. Az európai uniós források felhasználásának egyik piacbővítés lehetőség lenne az alternatív megújuló energiaforrások felhasználása. Közép-Európa egészének, ezen belül Magyarországnak szüksége lenne egy új haitech dinamikus iparágra. Az elektronikai ipar bejött a 90-es években, majd tovább ment Ázsiába. Az autóipar bejött Közép-Európában, a szlovák GDP 25 százalékát, a cseh 20 százalékát, a magyar 15 százalékát és a lengyel 10 százalékát adja az autóipar. Az autóipar azonban válságban van. Szükség lenne egy új, dinamikus növekedést generáló, haitech iparágra, és mi más lehetne, mint az energiaipar, mi más lehetne, mint a megújuló energia. Nemcsak felhasználás, nemcsak annyi napkollektor a tetőinken, meg a szlovák, meg a lengyel, meg a cseh háztetőkön, mint Ausztriában, hanem gyártókapacitás, kutatás, kutatásfejlesztés, szolgáltatás, itt van a szemünk előtt, és mit tesz a kormány, nagyon keveset, a szükséges forrás egytizedét szánja megújuló energiaforrások fejlesztésére, támogatására.

Mi a lehetősége tehát Magyarországnak: a beruházás központú válságkezelés. Ha egy fogyasztás központú, fogyasztást bővítő válságkezelésre nincs lehetőségünk, ezt elszúrta a kormány. Mások mindenhol követhetnek, nézzük meg az Obama programját, nézzük meg az Európai Unió országainak válságkezelő programját, mindenhol szerepelnek olyan elemek, amelyek, tehát ennyire nincs lehetőség a fogyasztásközpontú válságkezelésre, hogy már a ... csere jelenik meg. Magyarországon erre nincs lehetőség, viszont van lehetőség beruházás központú válságkezelésre. Mi kell azonban ahhoz, hogy a magyar vállalkozók tömegesen éljenek a beruházással. A beruházás az bizalom, beruházni akkor fogok, hogyha a jövőben piacot látok a termékemnek, a szolgáltatásomnak, az árumnak.

Azt mondjuk, hogy egy teljes körű radikális adócsökkentés, adó- és járulékreform szükséges hozzá. Hogy ebből mit értett meg a kormány, ezt tegnap nem sikerült megtudnom, ott ültem, és csak homályos sejtelmeim vannak, hogy a miniszterelnök egyáltalán megértett-e ebből valamit. Beszél most már adó- és járulékreformról, de mi nem tudjuk, hogy mit ért alatta. De még ez sem elég, Magyarországon egy beruházás központú válságkezeléshez már nem elég az adó- és járulékreform, nem elég az európai uniós források átrendezése. Ehhez bizalom kell, hitelesség kell. Nem elég a gazdaságpolitikai fordulat a válságkezeléshez. Lehet, hogy egy évvel ezelőtt elég lett volna, ma már nem elég, ránk omlott a globális válság. Lehet, hogy fél évvel ezelőtt elég lett volna, ma már nem elegendő, hogy mennyire nem, ezt az idő visszapörgetése most mutatja.

A vége tehát, amit szeretnék Önöknek mondani, legyen a kezdete annak, ami előttünk áll. Politikai fordulat, új kormány nélkül Magyarországon nincs lehetőség gazdaságpolitikai fordulatra, e nélkül nincs lehetőség egy teljes körű adó- és járulékreformra, e nélkül nem lesz beruházás-központú válságkezelés.

Magyarország nagy bajban van, mert nem képes, nem volt képes kihasználni a konjunktúra éveit, és nem képes élni egy anticiklikus gazdaságpolitika eszközeivel jelenleg a válság közepette.
Hogy meddig tart a válság?

Magyarországon addig bizonyosan tart, amíg a politikai fordulat nem következik be, de talán hosszabb időre kell felkészülnünk. Minden olyan tervet, programot, amit közösen az üzleti szektorral, a civil élet képviselőivel, az önkormányzatokkal, a külföldi befektetőkkel együtt kialakítunk a következő hónapokban. Minden ilyen programot úgy kell kezelnünk, hogy a válság nem ér véget néhány éven belül. Ez a Nyugat válsága, a Nyugat egy nagy buborékká vált az elmúlt évtizedekben. Ha Ázsiában minden, gyakorlatilag ma már minden terméket a nyugati munkabérek töredékéért képesek elkészíteni, akkor a Nyugat bajban van. Véget ért egy nagy korszak, véget ért az olcsó olaj, földgáz, élelmiszer, nyersanyag és hitel korszaka. Talán a hitel korszak egész még nem, de beszűkült a hitel. Véget ért e nagykorszak, nekünk tehát, amit közösen kialakítunk a következő hónapokban, amire fel kell vennünk a lapot, amiből növekedés és egyensúly lesz egyszerre, az egy hosszú, öt éves stratégia kell, hogy legyen.

Azt kívánom magunknak, hogy erre legyen erőnk, időnk és türelmünk.

Nagyon szépen köszönöm.