Martonyi János beszédének szó szerinti leirata

Létrehozva: 2009. február 13., 11:22 | Utoljára frissítve: 2009. február 13., 11:26	nyomtat	küld

Köszönöm szépen.

Nekem sincsenek ábráim. Attól tartok, hogy az az adatsor, amit Schmitt Pali Barátom elmondott az audiális és vizuális tanulásról, illetőleg a kettő összekapcsolásában rejlő előnyökről, az a társadalmi átlagot fejezi ki. Tehát van aki lassabban, van aki gyorsabban tanul szavakat, és van aki vizuális típus, van aki inkább audiális típus.

A másik előzetes megjegyzésem, és ez már komoly, valóban igaza van Edvi Péternek, hogy egy sor nagyon-nagyon fontos kérdésről ma itt nem esett szó. De ez egy konferenciasorozat első állomása, itt voltaképpen most csak a gazdaságról beszéltünk, azért kapta ez a konferencia a Növekedés Európája címet, persze a foglalkoztatás is nyilván idetartozik, de például a szolidaritásról is fogunk külön beszélni, és azt hiszem, hogy az is, valamint a kutatásfejlesztés, oktatás, tehát nagyon fontos kérdéskörök még előttünk vannak.

Sok szó esett a mai helyzetünkről. Tegnap egyébként közzé tett a bizottság, az Európai Bizottság egy értékelést, sokat emlegetett Lisszaboni stratégiának a helyzetéről. Azt mondja ez a szöveg, hogy Magyarország nemzeti lisszaboni reformprogramja nem tükröz vissza világos, koherens, közép- és hosszú távú stratégiát - ezt a bizottság mondja.

A hazánkról készített elemzés lesújtó képet fest a magyar gazdaság, de főleg a gazdaságpolitika és az egyes ágazati szakpolitikák teljesítményéről.

Magyarország a legrosszabban teljesítő tagállamok közé tartozik, a Lisszaboni stratégiában található gazdaságpolitikai és foglalkoztatási célkitűzések teljesítése terén. (Ez mind bizottsági értékelés), tehát semmi sem hazai forrás.

Ez még a kisebb baj.

Tehát az, hogy nincs világos jövőképünk, nincs ezt a jövőképet szolgáló stratégiánk, illetőleg ezt a stratégiát szolgáló politikáink nincsenek. Ez a kisebb baj, ez is baj. De ennél még nagyobb baj, és ez a mai előadásokból nagyon jól kijött, hogy szemben vagyunk Európával, szemben megyünk Európával nagyon sok területen. Három olyan terület van, itt azt hiszem mind a három megjelent. Az egyik az éppen a Lisszaboni stratégiának az egyik központi eleme, nevezetesen a foglalkoztatásnak a növelése. Európa nagyon jól tudja azt, hogy csak akkor lehet versenyképes a feljövő többi hatalmas erőközponttal, hogyha többen dolgozunk, és persze egyben jobban is dolgozunk. És egyébként Nyugat-Európa ebbe az irányba mozdult, gondoljunk, mondjuk például a német foglalkoztatási és munkanélküliségi adatokra, egészen addig, ameddig a válság ki nem tört. Magyarország végig egy ellenkező irányban haladt, és persze ez az a helyzet, amit most a válság súlyosbít, valóban igaz az, Én is magam az elmúlt napokban olvastam, hogy szinte bizonyos az, hogy rövidesen, lehet, hogy heteken belül elérjük a 9 százalékos munkanélküliségi rátát, és egy éven belül feltehetően a 10 százalék felett leszünk. Tehát alapvetően egy ellentétes irányt vettünk fel Európával már évekkel ezelőtt.

A másik olyan terület, amit már ezerszer emlegettünk évek óta, az adópolitikánk. Az tökéletesen ellentétes az Európai Unió tagállamainak az adópolitikájával, azért mondom, hogy a tagállamainak az adópolitikájával, mert az Európai Unióban szerencsére azt kell mondjam, a magyar érdekekkel összhangban nincs közös adópolitika, még nincs, remélem, hogy egy jó ideig még nem is lesz, mert hiszen még szükségünk van az adóversenyre is, eszközre, technikára, persze ha élnénk vele.
Tudniillik mi élünk az adóverseny technikájával Magyarországon, és pedig akként, hogy folyamatosan rontjuk a versenyhelyzetünket. Ahelyett, hogy élnénk egy olyan lehetőséggel, amit még most élvezünk azáltal, hogy nemzeti hatáskörben maradnak, főleg persze a közvetlen adózásra vonatozó szabályok, ahelyett nem élünk ellen, függetlenül attól, hogy ezt kéri tőlünk, ezt javasolja Európa, ezt javasolta három esztendővel, közel három esztendővel ezelőtt a 16 szervezet. Egyébként hát ez szerepel a Fidesz gazdasági programjában időtlen idők óta, tehát egyébként ezt is csináltam annak idején, bocsánatot kérek a Fidesz kormányban, erre most már nem illik hivatkozni. Tehát ez az a kérdés, ahol lenne mozgásterünk, ki is használjuk ezt a mozgásterünket. A nemzeti érdekeinkkel az alapvető gazdasági érdekeinkkel, szempontjaikkal ellentétesen. Ennél egyébként hozzáteszem még egy közös adópolitika is jobb lenne, ezt már inkább csak a térfa kedvéért mondom, mert nem akarjuk, de voltaképpen a saját nemzeti adópolitikánknál valószínűleg még ez is jobb lenne.

Hogy mi fog történni a közeljövőben, ezt nem tudom, szeretném megismerni azt az embert, már csak azért is, hogy tanácsot kérjek tőle mindig a tőzsde mikénti alakulására nézve. Aki meg tudja azt mondani, hogy a magyar adójogszabályok a következő hetekben, hónapokban hogyan fognak változni.

A harmadik ilyen téma, ami szintén felmerült, ahol alapvetően szembe megyünk Európával, ez éppen, egyébként Edvi Péter is ugyanezt mondta, a kis- és középvállalatoknak a helyzete. Mindenütt a gazdaságpolitikai törekvések középpontjában áll az, hogy valamilyen módon javítsák a kis- és középvállalatok helyzetét. Most ez egy más dolog, hogy Európában a kis vállalat az már náluk egy nagyon erős, izmos nagy középvállalatnak számít, de ettől függetlenül világos, hogy ott van a foglalkoztatás, sőt ott van az innováció, és nagyon sok minden más van, ezért nem véletlen az, hogy az uniós politikának ez egy középpontjában áll. Nálunk ezt a kört sújtja legjobban a bürokrácia, ezt a kört sújtja legjobban a korrupció és a politikai korrupció, ezt a kört sújtja a legjobban a közbeszerzési rendszerünknek az egész működése. Hát igen valóban, itt is azt hiszem, hogy szemben haladunk Európával. Egy megjegyzés az euróról.

Én azt hiszem, hogy azért azt most már mindenki látja világosan, hogyha például ma, a mai napon Magyarország az euró övezetnek tagja lenne, euróval fizetnénk, akkor egészen más lenne a helyzetünk.
Csak arra gondoljunk, hogy 9,5 százalék helyett 2, azaz kettő százalék lenne az alapkamat. Nem volnának devizahitelek, és ez azt jelentené, hogy stabil biztos lenne bizonyos keretek között persze a magyar bankrendszer, többek között azért is, mert hitelhez, illetőleg garanciához jutna az Európai Központi Banktól. Itt van egy olyan probléma, amiről keveset beszélünk, de súlyosan sérti az európai versenyszabályokat az a körülmény, hogy az eurón kívüli országoknak a bankjai nem azonos feltételek mellett jutnak hitelekhez. Persze erre a válasz az, hogy tessék belépni az euróba, és akkor ez megszűnik. De hát nem tudunk belépni az euróba, és válság idején ez a hátrány ez halmozottan jelentkezik.

Az elhangzott többször, tervezeteinkben is szerepel, hiteles gazdasági program kell, és egy e mögé tett átfogó társadalmi-gazdasági megállapodás.
Sokan elmondták, még kell hozzá valami a hitelhez, tudniillik a hitelességhez kell bizalom.
Bizalom pedig alapvető politikai megújulás nélkül nincs, nem is lesz.

Na most, ami az időpontot illeti. Hát persze, hogy meg kell határozni az euró bevezetésének az időpontját a helyzet ismeretében, és annak a bizonyos hosszú távú gazdasági programnak a kidolgozása mellett, amelyik ezt az időrendet most már nagyon szigorúan, egyértelműen világosan felvázolja, rögzíti. Ezt meg kell tenni, ez a programunkban is szerepelni fog. Úgy látjuk, legtöbben úgy látjuk, hogy ezt akkor tudjuk megtenni, mármint ennek az időpontnak a konkrét meghatározását is, amikor egyfajta kormányzati áttekintés birtokában a lehető legrövidebb időn belül persze, de abba a helyzetbe kerül egy jövőbeli kormány, hogy ezt a bizonyos gazdasági programot meghatározza, és ennek egyik sarkalatos elemévé tegye azt, hogy hogyan, milyen feltételek mellett, milyen időpontban fogja bevezeti az eurót.
Most voltaképpen az Én feladatom az nem elsősorban az lett volna, hogy az előadásokat mintegy megismételjem, vagy aláhúzzam, hanem ugye alapvetően mi azért itt dolgozunk egy európai parlamenti választásokra szóló programmal. Ennek a programnak pedig csak egy eleme az, hogy hogyan alakul a hazai helyzetünk és az európai politikáknak az alakítása, alakulása hogyan befolyásolja a mi helyzetünket. A program arról is szól, hogy az a 22 magyar képviselő, akik az Európai Parlamentbe fognak menni, ők milyen irányba kell, legalábbis a mi elképzelésünk szerint, a Fidesz - Magyar Polgári Szövetség elképzelése szerint az Európai Néppárt keretein belül milyen irányban, hogyan fogják majd befolyásolni az európai politikánkat. A program jelentős része erről fog szólni. Én most erre nem akarok rátérni részleteiben, de van néhány alapvetően fontos kérdés, ami összefügg azzal, hogy mi például hogyan tudunk beruházás-központú válságkezelést megvalósítani, hogyan tudjuk az európai uniós forrásokat átterelni, igénybevételüket felgyorsítani, nagyobb mértékben juttatni mondjuk a kis- és középvállalati szektornak, ezek mind szorosan összefüggenek azzal, hogy tessék mondani, mennyi lesz a pénz, és egyáltalán milyen feltételek mellett fogjuk tudni azt igénybe venni. Na most a magyar dilemma az európai uniós költségvetéssel kapcsolatban nem könnyű. Tudniillik két alapvető feladatnak kellene, kell nekünk magyaroknak megfelelni. Az egyik az, hogy alapvetően érdekeltek vagyunk abban, hogy az Európai Unió igen is kifejlesszen, létrehozzon, megerősítsen új politikákat. Most nem akarok rátérni az energiapolitikára, tegnap volt egy nagyon érdekes összejövetel e tekintetben. De világos az, ha van ország az Európai Unióban, amely érdekelt abban, hogy létrehozzunk egy közös energiapolitikát, annak műszaki, technikai, gazdasági, kereskedelmi, intézményi, jogi és minden egyéb összetevőjével együtt, akkor az Magyarország.

Az új energiapolitikához pénz kell. Azt a pénzt a mi elképzeléseink szerint kellene elkölteni, nem úgy, ahogy azt a bizottság például a tegnapi vagy tegnapi előtti javaslatában teszi, ahol elenyésző összeget kívánna a Nabuco-program céljára biztosítani 250 millió eurót, még egy kis összeget a magyar-szlovák összekötésre, meg a magyar-román összekötésre, de egyébként például a magyar-horvátra egy fillért sem. Persze ez csak egy javaslat.

Ezt csak példaként mondom, hogy ezek nagyon fontos kérdések. Kell közös energiapolitika, Én még odáig is elmernék menni majd egyszer, hogy kell egy európai energia közösség, megjegyzem van ilyen, csak az atomenergia közösség, mert amikor ezt megcsinálták az 50-es évek közepén, akkor azt hitték, hogy a következő évtizedekben az atomenergia fogja meghatározni az energiapolitikát, és mondjuk a század- illetőleg ezredforduló környékén már minden energiánkat atomerőművek fogják termelni, hát nem így alakul.

Visszatérve az energiára, ez is egy nagyon fontos új politika, de nekünk szükségünk lenne egy markánsabb, erőteljesebb kutatási fejlesztési politikára is. Tehát azokat az erőforrásokat, amelyeket ma a tagállamok külön-külön költenek el, mint tudjuk Magyarország a lehető legkevesebbet. Azt esetleg bizonyos közös rendszerben is meg tudnánk valósítani, feltéve persze, hogy akkor onnan nem a leghátrányosabban részesül.

A másik feladatunk, és itt jön a dilemma.

A jelen lévő politikák közül abban a kettőben, amelyik a jelenlegi költségvetés túlnyomó részét elviszi, alapvetően érdekeltek vagyunk. Ne legyen félreértés.

Magyarországnak alapvető érdeke a közös mezőgazdasági politika forrásainak a lehető legnagyobb mértékben való fenntartása, az egy más dolog, hogy ezeket másként kell elkölteni, jobb rendszerben kell elkölteni, és még sok minden mást lehetne ehhez hozzáfűzni. Az is biztos, hogy ezeket a költségeket arányukban biztosan nem kell növelni, de hogy az agrárpolitika még nekünk hosszú ideig érdekünk, ezen nem érdemes vitatkozni. Ugyanez vonatozik, talán még egyszerűbb a kérdés, a kohéziós politikára, amit most egyébként át akarunk terelni nagyobb mértékben, mert hiszen más forrásunk, ugye mint kiderült, egyébként is nem nagyon van.

Tehát van itt egy alapvető dilemma persze, és az pedig az, hogy az Európai Unió költségvetése az úgy készül, hogy valaki, valakik azt mondják, hogy ennyi pénz van. Ez nem több, mint az Európai Unió tagállamai bruttó hazai össztermékének, vagy ahogy most már mondják, nemzeti jövedelmének 1 százaléka körül, azt sem éri el egyébként.

Ez az egyik megoldás. A másik megoldás az lenne, hogy leülnénk, és azt mondanánk, hogy kérem, mik Európa legelső prioritásai. Melyek azok a politikák, amelyekre mi elsősorban akarunk költeni. Körülbelül ennek mi a forrásigénye? És akkor ehhez igazítanánk azt a bizonyos 1 százalékot, vagy netán 1,2, vagy 1,5 százalékot, ami egyébként korábban volt kevesebb tagállam mellett. Nos itt ezért mondom, van egy alapvető megközelítési kérdés, ezt persze magunk nem fogjuk tudni megoldani.

Még egy magyar specifikum van.

Nekünk az Európai Unió a magyar nemzetpolitikai célkitűzésének megvalósításának az egyik, nagyon fontos terepe. Ha már pénzről beszélünk, nekünk például alapvető érdekünk az, hogy az Európai Unió a határon túli együttműködésekre több pénzt adjon és költsön.

Mert ezzel tudjuk mi a magyar nemzeti összetartozásnak mondjuk a gazdasági infrastrukturális, és sok egyéb feltételét megteremteni, elősegíteni. Tehát itt van egy közvetlen érdekeltség. Mondjuk beszélhetnénk (most már befejezem ezzel) az egységes belső piacról is, jó ez nekünk? Segíteni akarjuk mondjuk az Európai Parlament törvényhozásán keresztül, vagy inkább akadályozni? Jó nekünk. Azért jó nekünk, mert azokon a területeken, ahol nem vagyunk a legerősebbek, ott megvalósul korlátlanul az egységes belső piac. Lásd a termékeknek, az áruknak a szabad mozgását, természetesen szabadon mozog a pénz is, tőke is, szerintem még egy kicsit túl szabadon is mozog, legalábbis ami a kívülállók, és az Európai Unió kapcsolatát illeti. Ez egy örökzöld téma, csak most levettük a napirendről, mert itt a válság, és most már nem kell, nem illik külön a szuverén alapokról és a Gazprom vállalatvásárlásairól beszélni. Majd még fogunk erről beszélni, csak most van annál fontosabb.

Nos tehát ugyanakkor más területeken, mondjuk például a szolgáltatáskereskedelemben, vagy éppen a munkaerő szabad áramlása tekintetében még nincs tökéletes, teljes mértékben érvényesülő egységes belső piac. Tehát van egy egyensúlyhiány, aminek a kiegyenlítésében Én azt hiszem, hogy alapvetően érdekeltek vagyunk. Ezeket csak példaként szerettem volna mondani. A készülő programnak ezzel is foglalkoznia kell, tehát az európai integrációs politikák mikénti alakításával, a befolyásolás lehetőségeivel, ezzel kapcsolatos célokkal, eszközökkel, és hát persze foglalkozni kell azzal, ami most itt elhangzott, ami azt hiszem, hogy mindannyiunk számára rendkívül tanulságos volt.
Én ezek után azt hiszem, hogy nekem nincs más feladatom, minthogy megköszönjem mindenkinek a hozzájárulását, előadását, a hozzászólókét különösen. Sajnos nem maradt több időnk, így is egy kicsit kifutottunk az időből, legközelebb majd próbáljuk ezt is tartani. De Én csak azt kérem mindenkitől, hogy továbbra is jöjjenek el konferenciáinkra, lesz minden más fontosabb téma, fontos téma, amint az Schmitt Pali Barátunk már elmondta. Lesz vetítés is egyébként, akik ragaszkodnak hozzá, de lesznek vetítés nélküli előadások is.

Köszönöm szépen a figyelmet.
Mindenkinek jó hét végét kívánok.