Edri Péter hozzászólásának szó szerinti leirata

Létrehozva: 2009. február 13., 11:36	nyomtat	küld

Magyarország perspektívája, vagy látószöge a béke feneke alól. Nem jogosított fel senki, hogy annak a 1,5-2 millió embernek a nevében beszéljek, csak látom őket, akik bizony olyan szerencsétlen helyzetben vannak, hogy mindig megijedek, amikor komoly előadásokat hallok. De úgy érzem, hogy nem kapnak benne szerepet. Vitathatatlanul volt szó az oktatásról, vitathatatlanul volt szó arról, hogy esetleg különböző munkaprogramok, de úgy érzem, hogy nem kapnak soha elég súlyt. Ugyanúgy, mint az az igazság, hogy sokat hallottunk arról, hogy mit csinál most a kormány. Nem érdekel igazából, hogy mit csinál a kormány. Ennek különböző okai vannak, először is, mert 2009 februárját írjuk, egy zuhanó tendenciában vagyunk, ez valószínűleg tart még őszig, vagy talán kicsit tovább, kényszerhelyzetben van a kormány, nyilván azt csinálja, amit talán tud, nem tud úgy se semmit. Év végén lesz még egy pár ajándékozás, vagy jövő év elején a választás érdekében. Majd lesz egy választás. Engem az érdekel, hogy mit fog csinálni a következő kormány? Ugyanúgy, mint ahogy, igazából az sem érdekel már, hogy 1998 és 2002 között mi történt, erről mindig a nagyapám jut az eszembe, aki mindig mesélte nekem, hogy milyen jó volt az, amikor ő nagybirtokos volt, milyen gazdagok voltunk. Én mindig ugye az 50-es évek végén, nagyon picike gyerek voltam, mindig azt mondtam, de nagypapi most szeretnék enni, mert most nagyon szegények vagyunk, tehát hogy az is elmúlt.

És Én amit a legfontosabbnak tartok talán, az a megbízhatóság. Tehát mi mindig segítünk nagyon picike embereknek, nagyon picike vállalkozásoknak annak érdekében, hogy a falujukba, a helyükön, ott ahol vannak, talán előrébb jussanak. És azt tapasztalom, hogy néha még el is kezdik, de legtöbbször, fél év múlva, egy év múlva, jobb esetben két év múlva visszajönnek és azt mondják, hogy hát bocsánat elkezdtük, de megváltozott a környék, megváltozott az adórendszer, megváltozott a gazdasági fejlesztési rendszer, tehát, hogy elvesztik a bizalmukat. Nem akarok Erhard Professzor Urat, aki Németország kancellárja volt, Ő találta ki azt, hogy a kicsikkel, a közepesekkel kell először kezdeni, és nem biztos, hogy a nagy vállalatokba sok-sok milliárdot tömni.

Hogy mutassam, hogy mégsem vagyok annyira naiv, mint amit esetleg egy ilyen karitatív szervezettől el lehet várni, kicsit utána néztem bizonyos számoknak. Hol van olyan ország az Európai Unióban, Én legalábbis nem találtam, ahol az Európából bejövő pénzeknek körülbelül évente különbözik, de valahol az 50 és a 70 százaléka között a támogatást nagy multinacionális cégek, illetve a fejlesztéseket, a nagy beruházásokat ők kapják meg, a magyar vállalatok a maradékot kapják. Nem akarom Németországot, Hollandiát, vagy valami ehhez hasonló céget mondani, ahol ez olyan 5 és 15 százalék között mozog, tehát hogy ott elsősorban a hazai ipar az, amit támogatnak, a hazai cégek kapják meg, kicsik és nagyok ugyanúgy. Én ezt javasolnám, hogy esetleg próbáljunk meg a jövőben ebben is gondolkodni, hogy esetleg az ilyen beruházásokat a hazai cégek kapják meg sokkal inkább, mint nem vagyok a nagy multik ellen, de ennek ellenére nem vagyok benne biztos, hogy mindent a nagy multik kapjanak meg.
És egy utolsó, az oktatás még azt hiszem, hogy annál fontosabb, mint amiről itt beszéltünk. Ez nagyobb hangsúlyt kellene, hogy kapjon, mert hát ez olyan végtelen alacsony szinten van azoknál, akiknek még bizony esetleg érettségijük sincs, nem beszélek azokról, akiknek esetleg a 8 általánosa sincs, és higgyék el, hogy többen vannak, mint gondolnánk.
Azzal fejezném be, hogy Én a szüleimtől azt tanultam, hogyha bajban vagyunk, akkor többet kell dolgozni.

Azt hiszem, hogy ez vonatkozik mindannyiunkra.
Köszönöm szépen.