Nulla hulladék program Új-Zélandon

Létrehozva: 2009. február 18., 11:49 | Utoljára frissítve: 2009. február 18., 11:50	nyomtat	küld

A civil szektor

Új-Zélandon aktív civil szektor működik, gyakorlatias, hosszú távon gondolkodó vezetőkkel, akik tisztában vannak azzal, hogy az újrahasznosítás önmagában véve nem elegendő egy hulladék nélkül működő társadalom kialakításához. A nem újrahasznosítható anyagok növekvő áradata világossá tette számukra, hogy a megoldásban a terméktervezésnek és a gyártói felelősség kiterjesztésének is szerepet kell kapnia. De azt is tudják, hogy vissza kell nyerni a még használható, hasznosítható anyagokat, és hogy minden településnek helyi szinten kell kiépítenie a fenntartható anyaggazdálkodáshoz szükséges infrastruktúrát.

A múltban ezek a kezdeményező emberek kevés forráshoz jutottak, gyakran szélsőségesnek titulálták őket, s legyintettek rájuk. A program során azonban technikai háttérhez, mentorálási segítséghez, ösztöndíjakhoz jutottak. Országos hálózat és kampány segítette őket munkájuk értékelésében, bátorítást nyújtottak nekik a gyakran elszigetelt és ellenséges környezetben. Növekvő hitelességük végül az önkormányzatokat és a többi érintett csoportot is arra késztette, hogy elismerjék munkájukat. 2003-ban több mint 40 civil csoport dolgozott a programban, és ezáltal a hulladékcsökkentés jelentős tényezőjévé váltak Új-Zélandon.

A helyi önkormányzatok

A nulla hulladék elképzelést a helyi döntéshozók körében is népszerűsíteni kellett. A kampány hatására városi és megyei közgyűlések is nulla hulladék stratégiákat fogadtak el. Az első 10 csatlakozó önkormányzat technikai, hálózati és pénzügyi támogatást kapott a munkához. 2003-ra a települések 51%-a kapcsolódott be a programba. Ezeknek az önkormányzatoknak a közgyűlésükön kellett elfogadtatniuk a stratégiát, így biztosítva a döntéshozói szintű támogatást hosszú távra is (az elfogadott stratégia érvényes marad akkor is, ha az önkormányzati dolgozók időközben lecserélődnének).

Kormányzati lobbitevékenység

A harmadik fontos elem a kormányzati lobbizás. Az évek során ez sokféle tevékenységet foglalt magába, köztük például az alábbiakat:
• Szakmai dokumentumok összeállítása az országos stratégia vázlatához.
• Részvétel a kormány által felállított munkacsoportban.
• Nemzetközi jó gyakorlatok és példák bemutatása a munkacsoport számára.
• Munkacsoport megalakítása a "nulla hulladék"-ot elfogadó önkormányzatok, civil csoportok és újrahasznosító cégek részvételével. Ennek célja, hogy adatokkal és visszjelzésekkel támogassa a minisztériumi munkacsoportot.

Eredmények 1997 óta

Az új-zélandi önkormányzatok 70%-a fogalmazta meg középtávú célként, hogy nem visznek lerakóra hulladékot. Egyes települések igen nagy utat tettek meg: stratégiát írtak, bevonták a közösséget, kifejlesztették az infrastruktúrát, erejükhöz és lehetőségeikhez mérten mindent megtettek a cél elérése érdekében. Más települések viszont nem voltak ennyire elkötelezettek, náluk minden maradt a régiben. Akadtak olyan közösségek is, amelyek jól indultak, de miután a kormány prioritási listájáról lekerült a nulla hulladék stratégia, elvesztették lelkesedésüket.

A stratégiai tervek persze csak "kívánságlisták" maradnak, ha nincs mögöttük valódi politikai akarat, nemcsak helyi, hanem országos szinten is. Új-Zélandon sok civil munkájának eredményét vetette vissza, hogy a kormánytól várt jogi és gazdasági ösztönzők évek múltán sem kerültek napirendre. A csalódás és a kifáradás ellenére néhány közösség kimagasló sikereket ért el. A legelszántabb körzetben (Opotiki) 90%-os lerakóról való eltérítést sikerült megvalósítani.
A nehézségek ellenére a Nulla Hulladék Szövetség jelenleg is működik. Információs honlapot indítottak, oktatási program kidolgozását kezdeményezték. Legalább 350 civil csoport, iskola és önkormányzat kapott tőlük támogatást nulla hulladék tervük megvalósításához. A Szövetség szakértőit Malajziába, Írországba és Argentínába hívták előadni.

Az ő érdemük is, hogy 2008-ban végül a kormány új hulladéktörvényt és cselekvési tervet fogadott el a hulladékcsökkentésre. Ebben olyan termékkezelési minták támogatását ígérik, amelyek a visszagyűjtésre és újrahasznosításra törekednek a szimpla lerakás helyett. A terv a piacra hagyja, hogy ezeket a módokat kitalálja. A minisztérium csak támogatást nyújt a jó megoldásokhoz. 2009 júliusától hulladékadót vezetnek be, amelynek 50% a helyi településeket fogja illetni.