Fodor István beszédének szó szerini leirata

Létrehozva: 2009. február 20., 12:18 | Utoljára frissítve: 2009. február 20., 12:20	nyomtat	küld

Tisztelt Elnök Úr, Hölgyeim és Uraim!

Nem tudom, hogy Önök hogy vannak vele, de manapság én úgy érzem, hogy sikerült az elmúlt 2-3-4 hónapban a közbeszédet a világválsággal tematizálni. A botrányokon kívül, minthogyha a helyzetünk a gazdaságunk egyetlenegy pilléren nyugodna, vagy egyetlenegy probléma foglalkoztatná a világválság.

Végre van egy konferencia, ami nem vesz tudomást arról, hogy van egy rövidtávú esetleg egy csuklás a fejlődésben, és próbálja sugallni azt, hogy vannak folyamatok, vannak dolgok, amelyikben nem szabad figyelembe venni ezt. Úgy hogy azzal kezdeném, hogy a két dolog között nincs ellentmondásosság, tessék úgy nézni, hogy ezek a kérdések, az oktatás, a kutatásfejlesztés hosszú távú dolgok és sehol senki ne engedje meg a pillanatnyi problémákkal ennek a folyamatnak a fejlődését akadályozni.

Itt még szívesen hozzátenném azt, hogy nem is egy válság van, hanem kettő. Mert van egy világválság, ami nem régen jött és van egy magyar gazdasági válság, ami volt. Kialakult évek alatt. A kettőt, ha nézzük, ehhez a kérdéshez a sajátunk sokkal jobban illeszkedik, és azért is érdekes a kettő, mert különböző a kezelési módja.

Erre a helyzetre Európa választ adott. Hadd hozzam január 23-án az európai iparosok kerekasztalának a ....nyilatkozatát, melyben a jelenlegi helyzetben azt mondja, hogy védeni kell Európa belső piacait és gazdaságát, olcsóbb hitelekre van szükség. Kihangsúlyozza a kis- és közepes vállalatokat, 45 óriás cégről van szó. És legfontosabb, hogy növelni kell a kutatásfejlesztésre a forrásokat, csökkentve az adminisztrációt.

Tehát még a legnehezebb pillanatban is ott van az ajánlás, hogy erre kell koncentrálni. Mi Magyarországnak ebben a kérdésben a válasza. Most nem arra a 2003-2004-2005-ös évekre utalnék, amikor a válasz sajnos nem a legszerencsésebb volt. De nézzük csak magát a konvergencia programot. A konvergencia programban benne van, hogy két évre a gazdaság fejlődése az visszafogott. Kevesebb beruházást végzünk. És csodálkozunk két év múlva, hogy ez egy gazdasági spirált jelentett és csökkennek a források. Ugye talán hallották, elég sokat hangoztattuk ebben a 2 és fél évben, hogy értéket termelő ágazatokból forrást kivonni szigorúan tilos. Melyek azok az ágazatok, ahol értéket termelek. Gazdaság. Azt a forrást termelem, amiből a társadalom fejlődik. Oktatás és kutatásfejlesztés. Sajnos mindegyikben fordítva történt, ebből ne csodálkozzunk, hogy a Magyarországon az oktatás helyzete olyan, amilyen. Talán nincs idő és nem is szükséges az oktatásunk helyzetét, egy picit ellentmondva Vizi elnök úrnak, hogy sajnos már nem olyan jó, mint amilyen volt. Nem szükséges ecsetelni, részletezni. Ma már az oktatás kérdése Magyarországon közüggyé vált.

Vannak ugyan bizonyos eredmények, de ha megnézik a fiatalokat, valahol nagy a bizonytalanság ott a pályaválasztás körül és borzasztóan kevés hányaduknak van egészséges jövő képe. Aztán a természettudományi oktatást láttuk itt a statisztikában, hogy mekkora gond van és nemcsak létszámgondok, hanem minőség.

Hadd mondjak két friss adatot. Nemrégen felmértek matematika felmérőt a Bolonya szerinti BSC vagy BA szakaszon. Nagyon könnyű példák is vannak benne, azért, hogy tudják mérni a teljesítményt. És 1300 dolgozatból, ugye 22 százalék körül volt az elégséges, akik teljesítették a dolgozatot, az 11 százalék. A legjobb felvételi pontszámú magyar legnagyobb műszaki egyetemen másodikos fizikusoknál ugyanez a felmérésnél az eredmény 9 százalék. Tehát nagy baj van, a minőséggel is. Az oktatáspolitika nem hallgatta meg a gazdaságnak az ajánlásait, javaslatait az elmúlt évek során. És ma már ott tartunk, hogy sokszor ők maguk az oktatáspolitikát csinálók is gondokról beszélnek. Nincs koncepció, nincs stratégia.

A másik terület a hazai kutatásfejlesztésnél sem sokkal jobb a helyzet. Bizonyos értelemben rendezetlen és kiszámíthatatlan. A politika az elmúlt 6 évben rátelepedett a tudománypolitikára a kutatásfejlesztés irányítására. Lényegében tudománypolitika ma gyakorlatilag pályázatokból áll, pályázati rendszerekből áll. Annak is persze lehet értékelni a minőségét, mindenesetre részben gyengébb, enyhébb EU-s észrevételek mellett például ott az ÁSZ évenkénti jelentése minden következmény nélkül. Pedig kemény dolgok vannak az ÁSZ-jelentésében.

De végre van miniszter. Igaz, hogy tárca nélküli, de nincs stratégia. Pontosabban van, mert másfél évvel ezelőtt született egy stratégia, benne nagyon sok jó elem, de egy ilyen két-háromszáz tételből álló csomag, amelyikben természetesen sokkal nagyobb rendet kellene csinálni, de most már ez sem igaz, mert néhány héttel ezelőtt halljuk, hogy ebből már csak 90 lesz persze tömörítve. Mindenesetre hallva a miniszter úr által 2009-re hozott számokat, azt mondja, először tőle hallottam évvégén egy rektori konferencián, majd tegnapelőtt valamelyik rádióban, hogy K+F+I, tehát kutatásfejlesztés + innováció, az az innováció, amely a kutatásfejlesztését gazdasági eredményét fordítja.

Erre az évre, most szemben a tavalyi 250-nel, most 280 milliárd forint áll rendelkezésre. Úgy oszlik meg, hogy körülbelül 170 milliárd közfinanszírozás és 100-110 milliárd a vállalati finanszírozás. Ugyanakkor halljuk, hogy 50-50 százalék a gazdaság és a közpénz aránya. De egy picit belenézünk ebbe a 170 milliárd közfinanszírozásba, úgy néz ki, hogy 5-7 az alapkutatás területe, 40-50 milliárd az innovációs járulék, az innovációs alap. Amit a gazdaság fizet be lényegében adójellegű pénz. És 110-120 milliárd számolt EU-s forrásokra. Hogy? Hol van akkor a közpénz?

Ha azt mondom, hogy az EU-s források mellett vannak saját részek is, akkor valami nem stimmel ebben az egészben. És az az érzésem, hogy a közpénz az szép lassan kezd kivonulni a hazai kutatásfejlesztés finanszírozásából.

Ugyanakkor azt kell mondjam, hogy nem feltétlen fontos a számokkal játszani. Vagy ezzel bűvészkedni, mert sokszor az az ember érzése, hogy nem az a fontos, hogy mennyi pénz van rá, hanem az, hogy mennyire hasznos és hatékony ezeknek a felhasználása.

Úgy gondolom, van megoldás. Lehet ezt a területet professzionálisan kezelni. Tartalmában kell a hazai kutatásfejlesztés koordinálásában rendet teremteni, elérni azt, hogy minden ráfordított költség, minden ráfordított forint hasznosuljon. Bár ebben a folyamatban, alapjában véve koncepcióváltás kellene, természetesen több figyelem a professzionizmusra, hatékonyságra, a tisztaságra és egyfajta pro-aktivitás, mármint a technológia és tudománypolitikában.

Politikamentessé kell tenni. Sokkal többet kell tenni, mint a pályázatok, mint csaka pályázatok. Dinamikussá az alapkutatás koordinálását, természetesen egy táguló rendszerben és az alkalmazott kutatást és az innovációt lényegesen intenzívebben kellene és pro-aktívan szervezni. Beleértem természetesen a Spin-off és a Start-up cégeket, valamint az egyéb kis és közepes vállalatokat. Újszerű módszerrel, és ha azt nézzük, hogy sokszor azt kérdezik, hogy a Magyarországon lévő nemzetközi cégek miért nem növelik a kutatásfejlesztésüket? Hölgyeim és Uraim! Azért nem, mert nem tudják. Egyszerűen azért, mert az az iparszerkezete, aki ezt csinálja az növeli, de azt nem jelentős. A többi nem csinál ilyet, nem teszi ilyet. Tehát a megoldás az, hogy olyanokat kell behívni más módszerekkel, mint eddig, akik technológia gazdák és ilyen tudás intenzív tevékenységet akarnak tenni.

Tegnap olvastam a Zöld újságban, hogy a csehek megváltoztatják mostantól a politikájukat, ők már nem fognak összeszerelő, tehát alacsony .... ipart fejleszteni, kizárólag csak kutatásfejlesztésre és szolgáltatásiparra koncentrálnak. Ők már itt tartanak. És ne felejtsük el, hogy a tudománypolitikának nagyon fontos része a tudományos pálya népszerűsítése, az utánpótlás. Ma ezzel nagyon nagy gond van. 10-15 év távolságban bizony ám sok-sok pozíciója az országnak veszélyeztetett.

El kellene azt érni, hogy olyan rendszer működjön, ahol minden befektetés haszonná fordul, és ebből következik, akkor a közpénzből annyit kell erre fordítani, amennyit hasznosra lehet fordítani erre, ez pedig a társadalomnak az érdeke. Egy apró megjegyzés, ami az uniót illeti, mindehhez én kívánnám azt, meg javasolnám, hogy az Európai Unió ezen a területen legyen aktívabb egy picit, mert ezeknek az országoknak a felzárkózása a tudás-intenzív programjainak a professzionális megvalósítása az unió érdeke. Tehát az unió sokkal határozottabban véleményezhetné ezeket a programokat, például a politika rátelepedését. Szóval segítsen többet.

Végül, harmonizációra van szükség. Ami az oktatáspolitikának a minőségi kimenete a művelt alkotó elme, az a tudománypolitikának a bemenete. Ami a tudománypolitikának egy országban gazdasági értékké fordulása, főleg a technológia részeinél a kimenete, az egy iparpolitikának a bemenete. Tessék ezt a hármat harmonizálni. És hogyha ez a harmonizáció létrejön, akkor nagyon-nagyon sok szinergikus hatást tudunk elérni, sokkal jobb eredményt.

Nagy a döntéshozók felelőssége, de a válságban még fokozottabban nagy. Csak előre szabad menekülni. Ezek azok a tételek, ahogy mondtam forrást kivonni nem szabad, sőt növelni kell. Hadd mondjak egy szubjektív példát: az általam irányított nemzetközi cég 15 évében nem egy recessziós korszak volt és emlékszem rá, még olyan esetben, amikor a cég, a nagy anyacég világviszonylatban csökkentette valami miatt a kutatásfejlesztésre fordított forrásokat, Magyarországon a kutatásfejlesztés mindig növekedett. Mert versenyképesebbek voltunk, mint a többi testvércég. És ha egyszer egy drágább helyről a kutatást el kellett mozdítani, mert a témát nem lehet kidobni, azt idehozták. Szerintem most is ilyen fog történni. Ez egy nagyon fontos érték, amit ki lehet használni.

Köszönöm szépen.