Náray-Szabó Gábor beszédének szó szerinti leirata

Létrehozva: 2009. február 20., 13:08 | Utoljára frissítve: 2009. február 20., 13:25	nyomtat	küld

Elnök Úr, Hölgyeim és Uraim!

Ha egy politikai párt programot akar alkotni, akkor nyilván meg kell kérdezni a választóit. Na most Én ezzel kezdeném az előadást, vagy a hozzászólást. Meg kell kérdezni, hogy mit vár az adófizető a tudománytól, és két különböző csoportra osztanám itt az embereket. Meg kell különböztetni az USA adófizetőit a magyar adófizetőtől. Hát az amerikai két dolgot vár el, az első az, hogy javuljon az életminősége, tehát minél több innovációs eredmény, gyógyszer, új autó, jobb autó, jobb lakás, és így tovább. De ő arra is áldoz, és nem is keveset, hogy kiegészítse kíváncsiságát, tehát érdeke az, hogy vannak-e még lakott bolygók a világűrben, hogyan néznek ki a mikrorészecskék és a molekulák, különböző sajátságait szeretné megismerni. Erre ő neki van pénze, és el is várhatja a kutatóktól, hogy a kíváncsiságát kielégítsék. Na most mielőtt a magyar adófizetőnek a válaszát megpróbálnám felvázolni, felhívnám a figyelmet arra, hogy a természet- és élettudományok, vagyis azok a tudományok, amelyek a technológia, minden napi életünk működtetéséhez szükséges technológiai alapját képezi, ezek 100 százalékig globalizáltak. Tehát nem létezik olyan, hogy magyar piac, meg Magyarországon ez még jó. Az Én versenytársam, akivel Budapesten kutatok, az Cambridge-ben, New York-ban, Tokióban és akárhol van, nincs különbség. Ez azt jelenti, hogy igen éles a verseny, globális, és meg kell mondani őszintén, hogy ebben a globális versenyben csak kevés magyar tud helytállni. Erre tapasztalataink vannak, csak két adatot mondanék. Az egyik óriási siker, a fiatal kutatók európai pályázatáról 9 ezren indultak, 6 magyar nyert, ez azért óriási siker, mert összesen a többi kelet-közép-európai országból ennyien nem nyertek, de azért az összes nyertes, 350 számához viszonyítva ez a 6 bizony nem túlságosan sok, és ráadásul most állítólag az új fordulóban alig pályáznak. A másik példa, hogy a felnőttek, vagy az öregeknek a versenyében, az öreg kutatók versenyében ott ketten nyertek az Eötvös Loránd Tudományegyetemről, pedig hát azért tudjuk, hogy itt a kutatási potenciál nagyon erős. És az is súlyosbítja a helyzetet, hogy amit itthon kitalálnak, abból igazából külföldön lesz termék. Ha tehát valaki a Nancherben leközöl egy csodálatos publikációt arról, hogy ilyen és ilyen életfolyamatnak mi a kulcsa, és hol kell beavatkozni ahhoz, hogy megfelelő hatást érjünk el, és meggyógyítsuk a betegséget, akkor gyakorlatilag biztos, hogy abból valamelyik multinacionális gyógyszergyár fog milliárd dolláros értékben, vagy több milliárd dollár értékben egy gyógyszert a piacra hozni, ugyanis neki van meg a szükséges szellemi, és mindenekelőtt tőkekoncentrációs lehetősége. Ez azt jelenti, hogy a magyar alapkutatásoknak a finanszírozása ilyen módon, kisebb-nagyobb mértékben külföldi zsebekbe vándorol, eredményekhez vezet. Na most ezek után tegyük fel a kérdést, hogy mit vár el a magyar adófizető a tudománytól: három dolgot véleményem szerint. Mindenekelőtt a magas színvonalú felsőoktatást, ugyanis, bár nehezen fogadták el, de most már az egyetemen elfogadja mindenki, vagy legalábbis nálunk az Eötvös Loránd Tudományegyetemen, hogy nincs magas színvonalú felsőoktatás kutatás nélkül. Aki miután most hallottuk Vizi E. Szilveszter Elnök Úrtól, hogy ötévenként feleződik a tudás, ha valaki nem kutat aktívan, akkor képtelen megismerni a legújabb eredményeket, mert utólagos újságcikkekből már nem lehet ezt megtenni. És ennek megfelelően nem tudja az ifjúságot sem olyan szinten oktatni, amilyenre szükség van. A második, ugyancsak nagyon fontos dolog, hogy a tudásalapú gazdaság erősítését várjuk, tehát azt, hogy minél több olyan szakember működjön itt Magyarországon, aki itt végezte mondjuk az egyetemet, vagy ha nem is itt, de ide jön és itt él, és ebben a rendkívül magas profitrátával dolgozó, de ugyanakkor igen komoly tudáskoncentrációt igénylő gazdaságban működik. Ehhez tartozik, hogy minél több szabadalom legyen, minél több innovációs megoldás és újítás legyen, de sajnos a szabadalmak vonatkozásában meglehetősen rosszul állunk. Még akkor is, hogyha a környező országokhoz viszonyítva ez a helyzet nem olyan rossz, de miután a verseny, mint mondtam, globális, az a néhány szabadalom, amit Magyarországon bejelentenek, tartok tőle, hogy nem túl sok milliárd forintnövekedést okoz, vagy eredményez az összes nemzeti termékben. Ráadásul, nekem az a benyomásom, és cáfoljanak meg, hogyha tudnak, akkor örülni fogok, hogy a magyar innovációs kisvállalkozások, amelyek közül néhány tucatot ismerek legfeljebb, nem hoznak olyan óriási mennyiségű bevételt az országnak. Ennek számtalan oka van, de többek közt az, hogy a megfelelő koncentráció hiányzik, az egyik zászlóshajó a Grafisoft nemrégiben elkelt, eladták, és most már nem tekinthető ugyebár ilyen vállalkozásnak, mert már nem magyar a tulajdonosa. Tehát itt is elsősorban arról van szó, hogy az embereket, az emberfőket kell kiművelni, hogy azok aztán esetleg külföldi tulajdonú vállalatokban dolgozhassanak, és mondjuk a General Electricnek, vagy pedig a Sanofi-aventisnek állítsanak elő különböző innovációban gazdag termékeket, és ezáltal növeljék az itthon előállított többletterméket. A harmadik, ami ugyancsak fontos, a nemzetpropaganda. Magyarországot mindenütt ismerik a világban, a tudományos körökben, és mindenütt azt kérdezik, akárhova megyünk, hogy minek tudhatjuk be azt, hogy ennyi Nobel-díjast adott az ország a világnak. Erre különböző válaszok vannak, az enyém az például, hogy a nyelv valószínűleg ehhez jelentősen hozzájárult, de az biztos, hogyha jó hírünk van ilyen vonatkozásban a világban, és most is, még most is jó hírünk van, mindenféle bajunk ellenére, az jelenthet olyasmit, hogy például éppen az említett General Electric elhatározza, hogy ide hozza a kutatását jelentős mértékben, és ennek következtében ugyebár komoly potenciálhoz jutunk. Na most ezt a háromféle célt hogyan lehet megvalósítani. Hát a finanszírozás mindenkinek az első gondolata, és Én egy kissé talán meglepő javaslatot teszek itt, mondván, hogyha Európához akarunk tartozni, és oda akarunk felzárkózni, akkor ezeket a kérdéseket feltéve, ezekre megfelelő válaszokat is kell adni. Az első az, hogyha azt akarjuk, hogy az egyetemi oktatás színvonala megfelelő legyen, akkor a kutatók, az egyetemi oktatók mindegyikének biztosítani kell egy minimális támogatást a kutatásaira, amiből mondjuk évente egy cikket meg tud írni, amit persze megfelelő bírálók fognak elbírálni nemzetközi szinten. Ez lehet egymillió forint évenként, és ha kiszámítjuk, hogy mondjuk 5000 egyetemi oktató van, megfelezem a köztestület tagjainak a számát, akkor ez csak 5 milliárd forintot jelent egy évben. A másik, igen is koncentrálni kell az erőket, mert a globális versenyben másképpen nem lehet helytállni, mondjuk a 100 legjobb, és nem több mint 100 legjobb kapjon kiemelt támogatást, akár 100 millió forintot évenként, abból lehet eredményt elérni. Közötte, a két végleg között működhetnek a különböző csatornák, például az OTKA, és ha valaki az 1 millió forintos szintről át akar kerülni a 100 millióba, akkor dolgozzon keményen, kisebb-nagyobb pályázatok elnyerésével, ezt fokozatosan megteheti. De a tudományos közösségnek az a törekvése, hogy virágozzon 100 virág, az egyszerűen tarthatatlan, nem tudunk ezzel semmiféle komoly nemzetközi eredményt elérni. Ez a véleményem. Ennek következtében még tovább kell arról beszélni, hogy milyen kiemelt támogatásokat érdemes adni, mert mind mondtam, létezik kritikus tömeg, és Magyarországon szerintem két olyan fő terül van, óriásiak, tehát itt még mindig nem elég a koncentráció, de ez a két fő terület rendelkezik a szellemi és talán mondhatnám anyagi kritikus tömeggel is. Ez az egészségipar, a gyógyszergyártástól egészen a klinikai ellátásig, a gyógyfürdőktől pedig a különböző egyéb egészségügyi megoldásokig, és az infokommunikációs technológiák, erről beszélt nemrégiben Fodor István az ő előadásában. És még egy dolog, a hungarikumokat érdemes támogatni, nem beszéltünk össze a Képviselő Úrral, sem pedig az utána beszélő előadóval, de a földfő az egy olyan dolog, amit mindenképpen érdemes kutatni, és olyan innovációs megoldásokat találni, amelyek olcsóbbá teszik, és a megtérülést felgyorsítják. Nem akarom elhinni, hogy ebben a vonatkozásban ne lehetne eredményeket elérni, Izlandon már sokat értek el, úgy is most kapcsolatba kerültünk, rokonságba kerültünk velük, mert a csőd ott is bekövetkezett, akárcsak nálunk, hátha ebben is sikerül velük együtt tartani. A másik két dolog az furcsának tűnik, de azért a Rubik-kocka és most talán a Rubik-gömb komoly pénzt hoztak az országnak, meg neki is, mert ugye a kettő együtt működik csak, hátha ezt kibontva lehetne további eredményeket elérni. S végül, de nem utolsósorban említem a Gömböcöt, ami egy egészen különleges dolog, nem tudom, hogy lehetne pénzre lefordítani. De hogy megint csak a magyar nemzetpropaganda igen komolyan muníciót kapott ezzel, az biztos, és remélhetőleg ennek meg lesznek a hatásai, és mondhatják továbbra is, hogy a magyaroknak azért helyén van az eszük, és képesek kimászni ebből a válságból, amit most már azt kell mondani, hogy saját maguknak csináltak, de nem ugyanazok csinálták, mint akik ki fognak ebből mászni.

Köszönöm szépen.