A válság sújtotta EU-tagállamokban nő a létbizonytalanság

Létrehozva: 2009. március 9., 14:52	nyomtat	küld

A gazdaság élénkítése és a munkahelyek megőrzése mellett harmadik pillérként jelennek meg a válság nyomán romló szociális helyzet stabilizálására és a legveszélyeztetettebb társadalmi rétegek megóvása érdekében tett lépések - derül ki a "Közös jelentés a szociális védelemről és befogadásról" című, a Bizottság által csütörtökön közzétett jelentésből. A szövegről először március 10-én egyeztetnek a tagállamok foglalkoztatási és szociális miniszterei. A tanácsülésen a 2008-2009-es Foglakoztatási jelentéssel közösen elfogadandó szociális jelentésről azután az Unió állam- és kormányfői tárgyalnak majd a március 19-20-i tavaszi EU-csúcson.

"A szolidaritás közös európai érték, melynek megtartásához koordináltan kell cselekednie a tagállamoknak a gazdasági válság szociális hatásainak enyhítésére. Kettős feladatról van szó, amely egyrészt a kirekesztés elleni fellépésből, másrészt a legveszélyeztetettebbek védelméből áll. A növekedés és munkahelyek megőrzése című korábban közzétett stratégia jó alapot biztosít a tervezett feladatok végrehajtására" - mondta Vladimir Spidla foglalkoztatási és szociális biztos a bizottsági papír kapcsán.

Az idei szociális jelentés mindenekelőtt a válság hatásait elemzi és a szociális hatásokra adandó egységes válaszokra tesz javaslatokat. A dokumentum leszögezi, hogy a gazdasági hatásokat is hatékonyan enyhíthetik a jól kialakított szociális politikák, amelyhez "nélkülözhetetlen a hosszú távú célok és a rövid távú teendők közti helyes egyensúly kialakítása az állások megóvása és a háztartások fenntartható működése érdekében".

Az Európai Szociális Alapban rejlő lehetőségek maximális kihasználására szólít fel a Bizottság, rugalmas és időben érkező támogatások formájában, elsősorban a munkaerőpiacra történő gyors visszatérést támogatandó. Továbbra is törekedni kell a lisszaboni stratégiában az idős munkavállalók foglalkoztatási arányára tett 50 százalékos cél elérésére, továbbá a nyugdíjrendszerek fenntarthatóbbá tételének segítésére. A jelentés a tagállamokat az egészségügyre költött pénzek hatékonyságának javítására és az ellátási rendszerben meglévő aránytalanságok enyhítésére szólítja fel.

Végül a jelentés a szegénység tartós csökkentése érdekében tett lépések melletti még erőteljesebb elköteleződést kér a Huszonhetektől. Ehhez nemzeti szinten pontosan meghatározott célok kijelölését tartja a legjobb eszköznek, de fontos az érintett szereplők és intézmények intenzívebb bevonása a közös cselekvésbe. A legégetőbb a gyermekszegénység enyhítése, valamint a hajléktalanok és a romák helyzetének javítása.

Mivel a szociális politikák tagállami hatáskörben dőlnek el, a jelentés kizárólag ajánlásokat fogalmaz meg a Huszonheteknek, illetve összegzi a szociális befogadásra, nyugdíjakra, egészségügyi rendszerekre és hosszú távú gondoskodásra vonatkozó integrált nemzeti stratégiákat.